13. Rész - A baljós prófécia

- Bolondok! Miattatok vesztettünk el egy újabb csatát! - szorította a falhoz Halálfej Fehér Tigrist. - Bocsáss...Meg...Mester - mondta elhaló hangon Fehér Tigris. - Már mondtam, hogy az én türelmem is véges! Nem akarok több kudarcot! - ordította a dühtől eltorzult arccal. - Igen is, Mester - ereszkedett térdre Rémkatica. De Halálfej nem engedett a szorításból, erre Rémkatica fegyvert rántott: - Ereszd el a társamat! - kiáltotta, majd Halálfejre támadt, kiszabadítva ezzel Fehér Tigrist. Ha még egyszer kezet emelsz a társamra, meghalsz. - Alávaló féreg! Hogy mered? - sziszegett dühösen Halálfej.

- Lehet, hogy több hatalmad van, de én tudok valamit, amit te nem. És, ahogy mondani szokás: A tudás hatalom - eresztette le fegyverét Rémkatica. - Akárhogy is! Rátámadsz a saját mesteredre?! - kiabált Halálfej. Rémkatica Halálfejjel nem törődve odalépett Fehér Tigrishez, aki fal fehér arccal nézett a lányra. - Kö... Köszönöm... Társam... - motyogta elfúló hangon.

Rémkatica a fejét rázva átkarolta, majd felsegítette a társát. - Nem tesz semmit - válaszolt Rémkatica ridegen, majd levette fél fülbevalóját, és a kőtáblára irányította. Halálfej legnagyobb meglepetésére a kőtáblából egy hologram kivetülés látszott, ami Ravenna barátnőjét, Megarát ábrázolta évekkel korábban.

Az ókori Hellászban volt Aszklépiosz szentélyében, és látszott, hogy a szentélyben az oltárnál lévő Aszklépiosz szobor botja felizzott, mikor Megara megfogta.

- Mégis mit jelentsen ez? - értetlenkedett Halálfej. -Nézd meg jobban, Mester. Megara a Kígyó talizmán birtokosa, és nagyon úgy tűnik, hogy Aszklépiosz botja az erejének forrása. Tehát, ha nála ez így van, így van a másik három társánál is. Ha megszerezzük az ereklyéket, amik az erejüket adják, akkor a későbbi inkarnációik sem jönnek létre, illetve a jelenlegiek elvesztik erejüket - mosolygott gonoszan Rémkatica. - Mindig meglepsz... - mormolta Halálfej. Viszont ez jó ötlet.

Rémkatica vette vissza a fülbevalóját, azonban hirtelen a karjához kapott, és a fülbevaló kiesett a kezéből. - Minden rendben? - fordult hozzá aggódva Fehér Tigris, ugyanis Rémkatica karján izzani kezdett a vágás, amit Ezüst Róka kardja ejtett.

- Igen... - nyögte fájdalmasan Rémkatica. Azonban ekkor a kőtáblán egy ezüstös színű írás jelent meg: "Pillangóbross viselője sötét erők teremtője. A béke napja múlandó, mint a szárnyaszegett Pillangó." Az írás alatt pedig egy homokóra rajzolódott ki. Rémkatica pedig mozdítani sem bírta a kezét a fájdalomtól. Eközben Időmesterék furcsamód látták, mi történik Halálfejnél. Amikor Rémkatica vágása izzani kezdett, a csapat minden tagja – Adrient és Jennyt kivéve - szörnyű fejfájásra panaszkodott. Ám miután látták a történteket, Időmester elismerően nézett Adrienre és Jennyre: - Szép munka - mondta Időmester. - Nem lehetett volna valami kevésbé fájdalmas megoldást választani? - nyavalygott Max. - Sajnos a telepátia ilyen hatással van azokra, akik nem birtokolják a képességet - mondta Adrien. - De így már legalább tudjuk, mire készülnek - mosolygott Lora. - Mi történt? - kérdezte Fehér Tigris. - Fogalmam sincs...De furcsán érzem magam - mondta Rémkatica.

Eközben máshol

Egy házban, egy vörös hajú lány alszik. Haja eltakarja az arcát. A párnája mellől egy kis zöld lény reppen fel. Teste a kígyóéra emlékeztet, és barna szemeivel áthatóan méregeti a lányt. Aztán szája gonosz kis vigyorra húzódik, és odareppent gazdája füléhez. - Ébresztőőő Megaraaa...! - kiáltotta a lány fülébe. - Kronosz szerelmére, Plássz! - ült fel méltatlankodva Megara, és a kis lényhez vágta párnáját. - Ezt most miért kellett?! Plássz csak nevetett. Megara dühösen nézett rá, majd vörös haját kisöpörve arcából visszadőlt az ágyra. - Kelj fel, kislány! - reppent elé a kicsi zöld lény. - Mégis minek? - Először is megbeszéltél Ravenna barátnőddel egy találkát. Megbeszéltétek, hogy együtt mentek templomba a bátyáddal. - Ó, tényleg! - csapott a homlokára a lány, és kipattanva az ágyból gyorsan felöltözött. Leszaladt az emeletről, és elkapta a bátyját. - Phineas, mehetünk? - Persze! Eddig is csak rád vártam, Megara! - mondta a fiú. Testvérek létére egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Míg a lánynak vörös haja volt és zöld szeme, addig a fiúnak fekete haja, és barna szeme. Phineas húga alacsony és vékony termetű volt, míg ő magas, izmos, és széles vállú. Teljesen ellentéte Megarának.

- Mester, nem ártana óvatosnak lennünk - mondta Fehér Tigris az írásra meredve. - Ugyan, ne nevettess! Nem ijedek meg holmi próféciától, lehet, hogy a kőtábla időzítve volt, hogy ezt az írást csak most láttuk. Biztos Időmester egyik ócska trükkje - legyintett megvetően Halálfej.

- Talán Fehér Tigrisnek igaza van - szólalt meg egy hang a sötétből. - Ki van ott? - kérdezte Fehér Tigris. Erre egy türkiz színű, ógörög harcos páncéljára emlékeztető ruhát és sisakot viselő, kb. Halálfejjel egyidős férfi lépett be.

- Á, már vártam rád, Vulturis - üdvözölte Halálfej az idegent. - Van egy küldetésem számodra: Menj vissza az ókori Hellászba, és szerezd meg Aszklépiosz botját. Két szövetségesem, Rémkatica és Fehér Tigris a segítségedre lesznek - mondta Halálfej. - Ahogy óhajtod, Mester - mondta Vulturis, majd a másik kettővel együtt egy lilás villanást követően eltűnt. - Remélem, ezúttal sikerrel járnak - mormogta Halálfej.

Látván az eseményeket Adrien és James arca komor ábrázatot öltött. - Ez nem jó...Nagyon nem - mondta Időmester. - Mégis mit láttatok? - kérdezte Véronique meglepetten. - Újra színre lépett Vulturis - mondta komoran Időmester. - Mi olyan nagydolog abban a fickóban? Simán sült keselyűt csinálok belőle - mondta Max kissé flegma stílusban.

- Ne becsüld alá. Vulturis az első hősök legnagyobb ellenségeinek egyike volt. Egy mezopotámiai tudós, aki felesége halála után megszállottan kutatta az örök élet titkát. Halálfej egy keselyű-szerű harcossá változtatta. Karvédőiből képes szárnyat formálni, tollai pedig élesek, akár a borotvapenge. És ha ez nem lenne elég, képes elszívni mások életerejét, azonban csak ideiglenesen - mondta Időmester. - Két szentély jöhet szóba: a római és a korinthoszi. Véronique és Lora, ti velem jöttök Korinthoszba, Jenny, James és Max, tiétek a római szentély - mondta Adrien, és már villantak is a medálok. Amint megérkeztek, álcázták magukat.

Eközben Halálfej csatlósai is kétfelé váltak: Vulturis Korinthoszba ment, Fehér Tigris és Rémkatica pedig Rómába. Vulturis egyenest a korinthoszi szentélybe ment és a szentélyt őrző aszklépidákra támadt. Elszívta az életerejüket, és vagy harminc évet fiatalodva az oltárnál lévő szoborhoz ment, és a jobb kezén lévő karvédőből kieresztett tollakkal kettévágta a szobor botját, de semmi sem történt. - A fene...Ez hamisítvány volt - morogta, majd megnyomta az ékkövet a karvédőjén, és eltűnt.

Loráék kihasználták a lehetőséget, és körbenéztek Korinthoszban. - Nem nézelődni jöttünk, irány a szentély - mondta Adrien, azzal elindultak a szentély felé. Amint odaértek, Lora elborzadt a szinte csontvázzá öregedett papok láttán. – Jaj, ne...Elkéstünk - fakadt sírva Lora. - Ne aggódj, nemsoká visszaváltoznak. Viszont, ahogy látom, az igazi bot Rómában van - mondta Adrien, és már nyitotta is ki a medálját. Eközben Megara Phineas-szal az oldalán a térre ment, úgy tervezték, ott találkoznak. Hamarosan meg is pillantotta az éjsötét hajkoronát, de nem egyedül. Mellette egy barna hajú fiú állt, és éppen nagyon magyarázott valamit Ravennának. A ruhái alapján ő is gazdag, nemes családból származhatott. Eközben a római szentélytől nem messze, egy barlang bejáratánál James, Jenny és Max a szentélyt figyelték. - Eddig minden csendes. Talán rossz helyre jöttünk? - csodálkozik Jenny. Ám ekkor Időmester telepatikus üzenetet kap, egy pillanattal később a csapat másik három tagja jelenik meg egy zöld villanás kíséretében. - Nem jöttünk rossz helyre, Vulturis járt a korinthoszi szentélyben, és épp ide tart - mondta Adrien. - Akkor Rémkatica és Fehér Tigris is itt lesz valahol - mondja Véronique. - Na, csak emlegetni kellett...Nézzétek csak - mutat Időmester a szentélybe belépő három furcsán öltözött alakra. Ravenna észrevette barátnőjét, és a fiút maga után rángatva rohant oda hozzájuk, majd megölelte barátnőjét. - Megara! - kiáltott fel vidáman, majd elengedte és hátrált egy lépést. - Phineas. - biccentett mosolyogva a fiú felé. - Kit tisztelhetünk a barátodban? - kérdezte gyanakodva Phineas. - Jaj, milyen udvariatlan vagyok! Ő itt Amadó, az unokatestvérem. Néhány napig nálunk vendégeskedik. Amadó, ő pedig Megara, akiről már meséltem, és a testvére, Phineas. - Örvendek. - biccentett Amadó. - Úgyszintén. - fogtak kezet Phineas-szal.

Ravennáék elindultak a szentélybe, ám félúton hat aszklépidával találkoztak. A legidősebb megszólalt: - Ne menjetek a szentélybe, nagy veszély leselkedik rátok. - Ugyan mi bajunk eshetne a szentélyben? - nevetett Amadó. Ekkor azonban az idős pap társa megmutatta Ravennának homokórát ábrázoló medálját, aki egyből tudta, hogy igazuk van. - Hallgassunk rájuk, és tegyük azt, amit mondanak - tanácsolta Ravenna. - Hát...Ha te mondod... - törődött bele vonakodva Megara, és egy barlangba követték az aszklépidákat.

Itt két papnő egy ékkő segítségével felvette Ravenna és Megara alakját. Két társuk, pedig egy zöldes-kékes villanást követően Amadó és Phineas kiköpött mása lett. - Hát ez meg mi?! - hőkölt hátra a két fiú, amikor saját tükörképeikkel álltak szemben. - Az ellenségeitek a szentélyben csapdát állítottak, úgyhogy a hasonmásaitokat küldjük be a szentélybe - mondta az idősebb pap képében Időmester.

Eközben Vulturis bement a szentélybe, ahol Rémkatica és Fehér Tigris már várták. - A csapda készen áll - fogadta Fehér Tigris Vulturist. Közben Adrien és társai álruhában indultak a szentélybe. - Ott jönnek - mutatott feléjük Vulturis, majd elrejtőztek az oltárnál.

Amint beértek a szentélybe, Megara az oltárhoz ment, és mielőtt imádkozott volna, megfogta a szobor botját, amelyen a kígyó szeme felizzott. - Itt az idő - gondolta Rémkatica, és kézjelekkel támadási parancsot mutatott társainak. Erre Vulturis Megarára támadt, két társa pedig a többiekre. Látszólag könnyen legyőzték őket Vulturisék. Miközben Fehér Tigris és Rémkatica sakkban tartották a túszokat, Vulturis diadalittasan vette kezébe Aszklépiosz botját. - Ez könnyen ment. A Mester elégedett lesz - mosolygott gonoszan Vulturis.

- Túl könnyen...Valami nem stimmel - mondta gyanakodva a kardját Ravenna torkának szegező Fehér Tigris. - Meglepetés - mondta egyszerre Amadó és Megara, majd az asztrál síkra vitték az őket fogva tartó Rémkaticát és Fehér Tigrist. - Vulturis, ez csapda! - kiáltott volna Fehér Tigris, ám ekkor a teste hirtelen elnehezült, és csak azt látta, hogy Rémkatica az időközben magát felfedő Ezüst Rókával harcol.

Rémkatica gyorsan padlóra került az asztrál síkon, Ezüst Róka csak egy nyolcszögletű vágást ejtett a bal karján, majd elengedte őket. Eközben a medált használva Időmester megmutatta az igazi Ravennáéknak, hogy mi történik a szentélyben. - Érdekes barátaid vannak, Ravenna - mondta Phineas. - Hát...Eddig igazából én is csak egyszer találkoztam velük - válaszolt Ravenna kissé zavartan.

Eközben a szentélyben a többiek is felfedték magukat. Vulturis döbbenten nézett kővé dermedt társaira. - Mit tettetek velük? - kérdezte dühösen, miközben borotvaéles tollait dobható pengékként használva támadt Lánglovagra. - Mi semmit. A társaink az asztrál síkon harcolnak velük - mosolygott baljósan Lánglovag, miközben tűzbe borított kardjával könnyűszerrel olvasztotta meg a feléje dobott acélpengéket.

- Azt hisztek, ilyen könnyen legyőzhettek? Védekezéssel nem mentek semmire - mondta gúnyosan Vulturis, és már lőtte volna az újabb pengesorozatot, amikor Volpina az oldalán lógó két chakramot eldobva szó szerint szárnyaszegett keselyűt csinált Vulturisból. - Engedelmeddel ezt elviszem - szegezte Vulturisra Lánglovag a kardját, majd felvette Aszklépiosz botját, és kisétáltak a szentélyből. Kint Ezüst Róka várt rájuk. - Mi történt? - nézett körül a hirtelen magához térő Fehér Tigris? - Azt nem tudom, de valami nem stimmel...Ezüst Róka meg is ölhetett volna, ehelyett beérte annyival, hogy újabb vágást ejtett a karomon - gondolkodott Rémkatica.

- Megint cserbenhagytatok! - hallották Vulturisék Halálfej hangját a fejükben. - Ez nem lesz így jó - mondta Vulturis, majd egy lilás villanást követően mindhárman eltűntek.

Eközben Adrienék visszatértek a többiekhez. Max átadta Időmesternek a botot. - Köszönjük, hogy megmentettetek - hálálkodott Megara. - Ez volt a feladatunk - mondta a Megaráék számára még mindig papnak látszó Időmester, majd elővette a medálját, és amikor a társai köré álltak, kinyitotta, és egy kék villanás következtében eltűntek. - Kik voltak ezek? Mert, hogy nem aszklépidák, abban biztos vagyok - mondta Phineas. - Ők Kronosz harcosai. Egy titkos rend tagjai, amiről sokan úgy tartják, hogy csak egy legenda - mondta Ravenna. 

12. Rész – A valóra vált legenda

Ókori Róma – az alapítás előtti időkben

A Tiberis partján két kisbaba bőg. Egyedül vannak, pólyába bugyolálva. Egyszer csak árnyék vetül rájuk. Egy fiatal fiú áll meg előttük. A fiún furcsa maskara van. Barna hajában két furcsa szürke fül, arcát maszk takarja. Szürke - fehér szaténruhát visel, farkaséra emlékeztető farokkal. Nyakában egy medál lóg, melyen körbe 5 farkas helyezkedik el. Lehajol a gyermekekhez, és gondolkodik, mit tegyen. - Hát én most mit csináljak veletek? - kérdezi halkan. Hirtelen puffanást hall maga mellett, mire ijedten kapja fel a fejét. - Először is el kéne innen vinni őket - szólal meg egy másik fiú mellette. A hangja alapján még gyerek. Ő rajta koromfekete ruha van, és tollas szárnyai. Igen, jól olvastátok. Szárnyai. Ő rajta is maszk volt, melyet tollak díszítettek. Fekete haja volt, és sötétbarna szeme. A mellkasán egy kitűző volt, ami mintha 5 legyező formába összetett tollakat ábrázolna. - Mégis ki vagy te? - kérdezte a másik. - Ha minden igaz, a társad - válaszolt a kezét nyújtva a szárnyas. - Holló. - Farkas - ráztak kezet. - És mégis hova vihetnénk őket? - Biztonságba. Az ellenség bármikor feltűnhet, és akkor nem rájuk kell majd vigyázni. - mondta gondolkodva. - A közelben van egy barlang. Mondjuk oda. Aztán keresünk valami ennivalót nekik. Farkas sóhajtott, majd beleegyezően bólintott. - Mutasd hol az a barlang. A csecsemőkkel a kezükben elmentek a barlanghoz. A babákat megetették, majd leültek melléjük, és töprengtek, hogy mihez kezdjenek velük. - Mégis mit csináljunk velük? - kérdezte Farkas. - Oda kéne adni őket egy olyan házaspárnak akiknek nem adatott meg, hogy gyermekük szülessen - hallatszott egy női hang a barlang bejáratából. A két fiú egyből a fegyveréhez kapott, és ijedten néztek a bejárat felé. Ott két lány állt, hasonló öltözékben, mint az övék. - Kik vagytok? - kérdezte Holló. - Valószínűleg a társaitok - mondta az egyikük. Vörös haja volt, zöld szemekkel. A szemei furcsán világítottak, pupillái ovális alakúak voltak, csak úgy, mint a másik lánynak is. Zöld testre simuló ruhája volt, ami furcsán fénylett. Bőrcsizmát viselt, karján pedig egy kígyó formájú karkötő tekeredett. - Én Kígyó vagyok - billentette félre a fejét. - A társaink? - csodálkozott Farkas. - De hát ti lányok vagytok! - Talán probléma? - tette csípőre a kezét a másik lány. Neki is éjfekete haja volt, mint Hollónak. A szeme mélykék. Ő neki fekete testre simuló ruhája volt, szintén fekete csizmával. Neki is szárnyai voltak, de nem tollas. Látszólag bőrből volt, és a denevérekére emlékeztetett. - N... nem - jött zavarba Farkas. - Katica is lány, de mégsem zavar senkit - tette hozzá a szárnyas lány. - És benned kit tisztelhetünk? - nézett rá áthatóan Holló. - A nevem Denevér - mondta a lány.

Napjainkban

- Ismét cserbenhagytatok! - mennydörgött Halálfej. - Nem számítottunk rá, hogy a Denevér talizmán őrzője segítségül hívja Időmestert - mentegetőzött Fehér Tigris. - Ha nem bírunk vele a jelenben, mi lenne, ha a múltban csapnánk le rájuk? - vetette fel az ötletet Rémkatica gonosz vigyorral az arcán. - Mire gondolsz? - húzta össze a szemöldökét Halálfej. Rémkatica levette a fél fülbevalóját és egy hologram szerű kivetülés jött ki belőle, ami az ókori Róma alapítása előtti időbe mutatott betekintést. Romulus és Remus fiatalkorát látták, és azt, hogy az elveszett talizmánok négy őrzője vigyáz rájuk. - Hát erre - intett egyet a kezével Rémkatica, mire a hologram megmutatta, mi történik, ha ebben az időben a testvérek egymás ellen fordulnak. Ahogy a testvérek, úgy az őrzők is egymás ellen kezdenek harcolni a hologram szerint. Halálfej kockázatosnak tartotta a tervet, de tetszett neki. Tudta, hogy négyük nem csak az ikrekre vigyáznak, így könnyűnek tűnt a dolog. - Rendben! - egyezett bele. Viszont arra nem gondolt, hogy ha a múlt változik, akkor a jövő is fog. És ha az ikrek egymás ellen fordulnak, és Róma nem alapul meg, talán ő sem létezne. - De óvatosnak kell lennetek. Ha valamit megváltoztattok a múltban (megöltök egy látszólag jelentéktelen személyt, elpusztítotok egy értéktelen tárgyat) az komoly következményekkel járhat - figyelmeztetett az akumák hadából kirajzolódó Savitar. - Tűnj innen, te semmirekellő! Azok után, hogy cserbenhagytál, és Ametistet rám szabadítottad, még te akarsz tanácsot adni nekem?! - Takarodj innét! - intett a botjával dühösen Halálfej, mire az akuma sereg szétszéledt. - Szóval - nézett vissza hű csatlósaira. Visszamentek az időben, viszályt szítotok az ikrek, és ezzel együtt a védelmezők között is, és elhozzátok nekem a talizmánjaikat. Ne hibázzatok, mert az én türelmem is véges! – mondta dühösen Halálfej. - Ezúttal nem csalódsz bennünk, mester - mondta Fehér Tigris, eközben Rémkatica visszavette a fülbevalóját, Halálfej pedig átjárót nyitott az ókorba. A két gonosztevő besétált a sötétlilás színű átjáróba és eltűnt. Időmester és társai eközben az előző küldetés fáradalmait pihenték ki. - Egész jól elvoltam Rachellel - mondta Max, mire Lora oldalba könyökölte. - Vajon hol próbálkozik Halálfej legközelebb? Az ókorban? - kérdezte Adrientől Max gúnyosan, mire Adrien medálja vörösen villogni kezdett. Pár perccel később Időmester is bejött. - Nálad is? - kérdezte Adrientől Időmester kinyitva a medálját. - Igen, úgy látom Halálfej visszaküldte a két bérencét az ókori Rómába az alapítás előtti időkbe - mutatta társának a medálját Adrien. - Kellett neked megszólalnod - mondta Lora Maxnek. - Hé! - tette fel a kezét védekezően Max. - Hagyjátok abba a gyerekes veszekedést, fontosabb dolgunk is van! - szólt közbe Véronique. - Meg kell állítanunk őket, akármit is terveznek! - Ez így igaz - mondta Adrien is. - Ha megváltozik a múlt, annak nagyon súlyos következményei lehetnek. - Akkor irány az ókori Róma - állította be Időmester a medálját, ami pár másodperccel később villant, és a csapat sikeresen a Tiberis folyóban landolt az ókori Róma területén. Eközben nem messze a Tiberis partján egy lány sétálgatott, gyűrűjét bámulva. Nem eljegyezték, semmi ilyesmi, de a szülei annak biztos jobban örültek volna. A lányuk engedetlen, és lázadó volt. Most is engedély nélkül lógott ki a házból - ráadásul lány létére kísérő nélkül. Ha ez kiderül, a lány nagyon ki fog kapni. Mondjuk őt ez hidegen hagyta, bár nem kellett volna. Fekete haját átvetette a vállán, és kék szemeivel kíváncsian nézett körül. Egy kis fekete lény röppent elő a lány kendője alól. - Ravenna, ugye tudod, hogy nagyon nagy bajban leszel ha lebuksz? - kérdezte aggódva az apróság. - Persze, hogy tudom, Batty. De nem bukok le - jelentette ki könnyedén. - Ha meg mégis, akkor ez van. Majd kimagyarázom valahogy. - És azt mégis, hogy tervezed? - kérdezte szemrehányó hangon a feketeség. - Majd megoldom valahogy - vonta meg a vállát Ravenna.

Batty csak a fejét rázta. - Legalább van valami ennivalód a számomra? A lány felnevetett, és a táskájában kutakodva átadott valamit kis barátjának, aki vígan majszolni kezdte.

Battynek ő volt az első gazdája, és imádta a lányt. Próbálta helyes irányba terelgetni a lányt, de ez elég nehezen ment, mert nagy bajkeverő volt, és nagyon makacs. Ennek ellenére ő mégis imádta, bár ezt nem vallotta volna be neki. Bár másnak sem. - Sikeres földet érés - nevetett Adrien, miközben kikecmeregtek a partra. - Még hogy sikeres - prüszkölt Max. Ha nálad ilyen a sikeres, milyen a sikertelen? - kérdezte Lora gúnyosan. - Pszt...Gyorsan be a szikla mögé - mutatott Időmester a tőlük nem messze sétáló Ravennára. Ravenna hallotta a csobbanást, majd a sugdolózást, bár nem értette mit mondanak. Felkapta a fejét, és körülnézett, de nem látott senkit. Lépett egyet, és megbotlott hosszú ruhájában. Dühösen hajolt le, és tépte le a szoknyarész alját. Ahogy ezt Max látta, alig tudta visszatartani a nevetését. - Le merném fogadni, hogy ő Denevér - suttogta. Végszóra, elő is bukkant a lány kwamija. - Hallottad ezt a hangot? - kérdezte a lánytól. - Igen - bólintott. De sehol senki. - Biztos elbújtak - mondta Batty. - Meglehet - bólintott Ravenna. - És akkor mégis mit csináljak? Kezdjek velük bújócskázni? - tette csípőre a kezét Ravenna. Látva, hogy magukra vonták az idegen figyelmét, Időmester kinyitotta a medálját, és a kék villanást követően valamennyien korhoz illő ruhákban voltak. - Mi ez a hacuka? - nyavalygott Max. - Hát 21. századi öltözékben elég feltűnőek lennénk - válaszolt Véronique.
Ravenna most tisztán hallotta a hangokat, és a szikla fele nézve arcán gyerekes vigyor terült szét. Odalopakodott - nem törődve Batty heves tiltakozásával -, és egy csatakiáltást követően rájuk ugrott. - Megvagytok! - kiáltott fel nevetve. - Mi a fene?! - morgott Véronique. - Kik vagytok? - nézett csillogó szemmel Ravenna a jövevényekre. Szülei bánatára nagyon gyerekes és élénk lány volt. Jobban érdekelték a harci páncélzatok, mint a ruhák, szívesebben lovagolt, mint táncolt, és inkább harcolt, mint énekelt. Azok a dolgok érdekelték, amik egy lányt vagy egy nőt egyáltalán nem kéne, hogy érdekeljenek. Mindenképpen meg akart tanulni írni és olvasni, és iskolába akart járni, pedig semmi szüksége nem lett volna rá, hiszen nemesi családból származott, és magántanárai voltak. Nem csoda, hogy minden rokonának fejfájást okozott. Kíváncsi tekintettel fürkészte az idegeneket, majd a férfiakra nézve hirtelen elkomorult az arca. - Ugye nem kérők? - kérdezte gyanakodva. - Kérők? - kérdezte zavartan Adrien. - Igen. A szüleim szerint a korom alapján már ideje lenne férjhez mennem, de én nem akarok! Korai az még! Édesapám mániákusan keres - szerinte - számomra megfelelő férfit, akihez hozzáadhat, de szerencsére még nem találta meg. - hadarta a lány. – Szóval, ha kérők vagytok, akkor akár el is mehettek, mert nem megyek hozzátok! Egyikőtökhöz sem. Meredten bámulták a hadaró Ravennát, köpni - nyelni nem tudtak. Végül Véronique találta meg a hangját először. - Ne aggódj, egyikőjük sem akar feleségül venni. - bökött a társaság férfi tagjaira. - Így igaz - tette hozzá Max. - Még én sem szándékozom jó sokáig megházasodni. - Csak átutazóban vagyunk erre - tette hozzá James is. - Akkor jó - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten a lány. - Egyébként a nevem Ravenna. Ezután a Legendák is bemutatkoztak a furcsa lánynak. - Gyertek velem. Ha csak átutazóban vagytok, a szüleim biztosan szívesen vendégül látnak titeket egy kis időre. - Hát, rendben van - mondta Időmester. - Úgysem árt egy kis helyismeret. A lány elindult. Nem nézett hátra, hogy követik- e, csak magabiztosan ment előre. Időmester és a Legendák összenéztek, majd követték a furcsa lányt. Nem sokkal később el is jutottak Ravennáék házához, ahol a szülők meglepve fogadták az új jövevényeket. Ravenna apja, Caecilius ugyanis műkincseket gyűjtött, és csodálkozva pillantotta meg Időmester nyakában Chronos amulettjét. – Nocsak, Ravenna, kiket hoztál ide? - kérdezte az apja. - Csak nem kérők? - kapta a szája elé a kezét Felicia, Ravenna édesanyja. - Ha azok lennének, már rég a Tiberisbe fojtottam volna őket - morogta Ravenna. - Viselkedj, Ravenna! - szólt rá élesen az apja, mire a lány összerezzent. - És szabadna tudnom, hogy megint mit kerestél kint az engedélyem nélkül, ráadásul egyedül?! Ravenna lesütötte a szemét. - És mi történt a ruháddal?! - sopánkodott Felicia. Mikor az apja is meglátta a lány ruháját, dühösen rádörrent. - Takarodj a szobádba! Az én lányom nem nézhet ki így! - Ravenna lehajtott fejjel elsomfordált. Caecilius visszafordult a vendégekhez. - Bocsássanak meg ezért a kis incidensért. A lányom szörnyen modortalan. - Ugyan, semmiség, volt már dolgunk nehezebb esetekkel is - mondta Adrien. Caecilius az asztalhoz hívta a vendégeket, és Max legnagyobb örömére bőségesen volt étel, ital. Caecilius meglepően sokat beszélgetett Időmesterrel, persze nem bírta megállni, hogy fel ne tegye a kérdést: - Az ott a nyakában tényleg Chronos amulettje? - kérdezte Caecilius Időmester medáljára mutatva. - Kedves barátom, az igazi amulett sok-sok éve elveszett, ez csak egy másolat - válaszolt Időmester. Eközben Ravenna a szobájában dühöngött. Anyja parancsára felvett egy másik ruhát, ami elegánsabb volt. Azt mondta, hogy nézzen ki jól a vendégek előtt, és lehetőleg próbáljon meg jó benyomást kelteni. Dühösen rángatta magán a ruhát, remélve, hogy úgy kényelmesebb lesz. - Ugye megmondtam neked, hogy baj lesz, ha megint kiszöksz engedély nélkül? De te soha nem hallgatsz rám. - Igen Batty, megmondtad - morogta a lány. - Ne cibáld úgy azt a ruhát, még elszakad! Aztán meg nézhetsz! - Ahajj, utálom ezt a ruhát! - nyafogott. - Az összesre ezt mondtad - vigyorodott el Batty. - Igen, mindet utálom! Miért nem születtem fiúnak? Akkor apa sem lenne ennyire szigorú! - Ezt nem tudhatod. - De igen. Apa mindig is fiút akart. De legalább had hordhatnék nadrágot, mint a férfiak! - Vagy tógát - nevette el magát a kis szárnyas feketeség. - Fúj, nem, azt nem! Az ugyanolyan rossz lehet, mint a szoknya! - sipította. - Na de most inkább bújj el Batty, lemegyek, mielőtt még jobban kikapok - mondta, majd kis barátja elbújt fekete hajzuhataga alá. Ravenna lement, épp csak benézett. De mikor látta, hogy szülei a vendégekkel vannak elfoglalva, kiosont a hátsó ajtón, és elment, hogy találkozzon barátaival. Jenny megérezte, hogy Ravenna kilógott, ezért oldalba bökte a Caecilius-szal nagyban beszélgető Időmestert. - Figyelj csak, Ravenna kilógott - üzente neki Jenny telepatikus úton. - Köszönjük a vendéglátást, de már indulnunk kell - állt fel Időmester, a többiek követték. Caeciliusék értetlenül néztek a távozó vendégek után. Persze ők Ravenna nyomába eredtek. Ravenna elbújt valahova, és előhívta a kis kwamiját. - Ajj, te lány! Miért kevered folyton bajba magad? - kérdezze Batty mosolyogva. - Az élet unalmas lenne izgalmak nélkül - jelentette ki magabiztosan a lány. - De most változzunk át. Batty, szárnyakat ki! Batty bele repült a lány gyűrűjébe, és így Ravenna ruhája helyét átvette egy fekete bőrruha csizmával. Pupillái elkeskenyedtek, arca előtt maszk jelent meg, hajában pedig fekete denevérfülek. A hátán ott virítottak a jól ismert bőr szárnyak, övéhez erősítve pedig a fémrúd. A barlanghoz ment, ahol először találkozott társaival. Holló, Kígyó, és Farkas már ott voltak. Magabiztosan belépett, és köszöntötte társait. - Az ikrek hogy vannak? - kérdezte, miközben letérdelt melléjük. - Jól. Túl élénkek. - mondta Kígyó. - Azt látom - mosolyodott el Denevér a fakarddal vívó ikrekre nézve. Hirtelen bement a barlangba két katona, meglehetősen furcsa páncélzatban. - Adjátok át a gyermekeket! - parancsolta az egyik, aki meglepő módon nő volt. - Arra várhatnak! - kapott a fegyveréhez Holló. A nő csak simán elporlasztotta Holló fegyverét, társa pedig a másik háromra támadt. Denevér támadása pajzs nélkül egy karcolást sem ejtett a rátámadó katonán. - Ez meg mi? - döbbent meg Farkas. - Ha én azt tudnám... - motyogta Kígyó. Denevér összenézett Hollóval. Tudta, hogy Holló irányítani tudja a levegőt, így erre kérte a fiút. A fiú egy hirtelen széllökéssel próbálta kilökni a páncélosokat a barlangból, sikertelenül. A két katona pajzsát maga elé tartva védekezett, és a fehér páncélt viselő férfi, rövid kardját kirántva az ikreket védő Kígyóra és Denevérre támadt. Elképesztő gyorsasággal mozgott a páncélban, villámgyorsan több vágást ejtve ellenségein. - Ez képtelenség... - rogyott össze Denevér a fájdalomtól. - Vidd innen a srácokat - tátogta Kígyó felé. A vörös hajú lány megrázta a fejét. - Nem hagylak itt benneteket! - tátogta vissza. - Ezt elintézzük a fiúkkal. Csak vigyázz az ikrekre! Végül Kígyó engedelmeskedett, de a női katona útját állta, és rátámadt. Kígyó csak egy villanást látott, és rögtön öt vágást szerzett. - Miféle szerzet vagy te? - nyögte a fájdalomtól összerogyó Kígyó. A katona indult volna az ikrekkel kifelé, de Denevér legnagyobb megdöbbenésére a vendégek állták útját. - Mégis mit akartok, bolond halandók? - mutatott a papoknak és nemeseknek kinéző társaságra az ikreket fogva tartó harcosnő. - Menjetek innen! - kiált fel Denevér. Kétségbeesetten néz Hollóék felé, de látja, hogy ők is földre kerültek. - A híres Védelmezők. - mondta gúnyosan a fehér páncélos férfi. - Ilyen gyengék lennének? - mondta, majd meglátja az embereket. Szája gonosz vigyorra húzódik. - Adjátok vissza a két gyermeket, amíg szépen mondom! - mondta a Chronos amulettjét viselő pap. - Mit tudnátok ti tenni ellenünk? - kérdezte megvetően a két katona. - Ó, többet, mint hiszed - válaszolt a pap baljós mosollyal, majd villant az amulettje, és mindannyian talpig páncélban álltak. A medált viselő katona kéken világító kardot rántott, egyik társáé lángcsóva alakját öltötte, másikuk páncélja és fegyverzete kristályos csillogású volt, mintha jégből lenne. További kettő egy ezüstös aurájú páncélos harcossá olvadt össze, az utolsó pedig talpig vörös páncélt viselt. Időmesterék ruhája más volt, alkalmazkodott a korhoz, amelyben voltak. Denevér, ahogy rájuk nézett, úgy érezte, erőre kap. Felállt, fegyverét forgatva a két katona felé nézett, és támadó pozíciót vett fel. - Hm...Meglepő fordulat, de nem ijedünk meg egy kis fényparádétól - mondta a fehér páncélos katona, és gondolkodás nélkül támadott. Ekkor a csapat ketté vált: Ezüst Róka és Volpina a szorult helyzetben lévő hősök segítségére siettek, Időmester, Lánglovag és Jéghercegnő a fehér páncélzatú katonát állították meg. - Nem kell a színjáték, úgyis tudjuk, kik vagytok, Fehér Tigris - mondta két kardcsapás között Időmester az ellenségének.

Farkas és Holló remegő kézzel emelték védekezésre fegyvereik maradványait, ám mielőtt az ellenség lecsaphatott volna, Hollóékat egy vörös villanás vakította el. Farkas döbbenten nézett fel. - Hát ez meg mi volt? - nézett a fölé magasodó vörös páncélos harcosnőre, aki két kardját keresztbe téve könnyűszerrel hárította Rémkatica kardjának csapását. - Hát semmit se bízhatok rátok? - jelent meg egy talpig sötét páncélt viselő férfi a barlang bejáratánál. - Na..Már csak ő hiányzott - nyögött fel Kígyó, mikor a sötét páncélos férfi közeledni kezdett hozzá. - Esélyetek sincs! - nevetett gonoszan a sötét páncélos, miközben kardjának markolatán villant az ékkő, és úgy tűnt, hogy egyszerre három is van belőle. - Hát ez remek, még többen vannak, tápászkodott fel Denevér botjának maradványára támaszkodva.

Ezüst Róka és társai azonban átláttak a trükkön, és Időmester telepatikusan üzent társainak: - Ezüst Róka és Lánglovag, ti intézzétek el a két bérencet, mi hárman foglalkozunk Halálfejjel.

Fehér Tigris és Rémkatica a hősökre támadtak, azonban Ezüst Róka és Lánglovag útjukat állták. - Készülj, Lánglovag - mondta Ezüst Róka, majd kardjával egy-egy vágást ejtett Fehér Tigrisen és Rémkaticán. Lánglovag Ezüst Róka vállára támaszkodott, Ezüst Róka pedig megnyomta a kardja markolatán az ékkövet, és mind a négyen egy gladiátor aréna-szerű helyen találták magukat.

Eközben Időmester és két társa ádáz küzdelembe kezdett Halálfejjel. Volpina egy illúzióval biztonságba helyezte az ikreket, azonban a három Halálfejből kettő a hősökre támadt. Denevér és társai reményvesztetten várták a halált, azonban ekkor Jéghercegnő előttük termett és kardját a földbe döfve törhetetlen kristálypajzsot emelt. - Tehát igaz a legenda - Chronos harcosai tényleg léteznek - nézett fel Denevér. - A társaiddal és a másik két gonosztevővel mi történt? - mutatott Farkas csodálkozva a mozdulatlanul álló Ezüst Rókára és a másik háromra. Eközben a másik helyszínen Rémkatica döbbenten nézett körül: - Mit tettetek, ti átkozottak? Hová hoztatok minket? - mérgelődött, majd kardot rántva Ezüst Rókára és Lánglovagra támadt, a másik kettő viszont kard nélkül puszta kézzel hárította a támadást. - Ez mi a fene? - mérgelődött Fehér Tigris. Nézzetek le - kacsintott Lánglovag. Amint lenéztek, látták, hogy Időmester és társai Halálfejjel harcolnak. Erre Fehér Tigris Ezüst Rókára támadt, aki könnyen hárítva ellensége támadását puszta kézzel törte ketté Fehér Tigris kardját. - Az asztrál síkon vagyunk, itt semmi hatalmatok nincs - mosolygott baljósan Lánglovag, miközben a földre került Fehér Tigris torkának szegezte kardját. - Akkor, ha ez nem egy valós dimenzió, itt meg sem halhatunk - mosolygott Fehér Tigris. - Ó dehogynem - mondta Ezüst Róka, majd kardjával egy vágást ejtett Rémkatica karján, Lánglovag pedig tűzbe borítva szegezte kardját újra Fehér Tigrisnek. Halálfej, látva, hogy Rémkatica teste megremegett, Denevér legnagyobb meglepetésére fegyverét eltéve feladta a harcot. - Bölcs döntés - mosolygott Időmester. Halálfej csatlósai és Időmester társai is visszatértek az asztrál síkról. Fehér Tigris értetlenül fordult Halálfejhez: - Mért adtad fel a harcot, mester? Hiszen legyőzhettük volna őket. - Bolondok! Ilyen harcra nem vagytok felkészülve. Ha ott meghaltok, meghaltok a valóságban is - mondta dühösen Halálfej, majd megnyomta az ékkövet kardjának markolatán és két csatlósával együtt eltűnt. A hősök körülnéztek, és köszönetet mondtak a segítségért. Különösen Volpinának voltak hálásak, aki megmentette az ikreket. Az ölelkezéseket, kézfogásokat beszélgetéseket a Védelmezők talizmánjainak csipogása szakította meg. Gyorsan elköszöntek, és a négy hős négy különböző irányba szaladt. Időmester és a legendák csak mosolyogva néztek utánuk. Miután elbújtak és visszaváltoztak, Ravenna félve gondolt arra, hogy mit fog otthon kapni a szüleitől. Aztán arra gondolt, hogy nem megy most rögtön haza, hanem elmegy sétálni. Aztán megint átváltozik, és majd megpróbál észrevétlenül belógni az ablakon. Időmesterék követték, szerettek volna még elköszönni a furcsa lánytól. Ravenna a térre szaladt, és ott meglátta barátnője vörös hajzuhatagát. Boldogan szaladt oda hozzá, és megölelte. - Megara! - kiáltott fel mosolyogva. - Szervusz, Ravenna - ölelte vissza mosolyogva a barátnője. Aztán eltolta magától, és zöld szemével áthatóan nézte a kék szeműt. - Mit csinálsz te itt kint egyedül? Nagyon ki fogsz kapni édesapádtól. Már azért is, mert megint velem vagy. Sajnos Megara közrendű családból származott, és Ravenna édesapja nem nézte jó szemmel, hogy a lánya vele barátkozik. - Ugyan már! - legyintett Ravenna. Tudod jól, hogy nagyon fontos vagy nekem, és nem mondanék le rólad csak úgy. Még apám parancsára sem. - Tudom - mosolyodott el Megara. - Ezért is féltelek téged. Túl makacs vagy, és engedetlen. Ezért még nagyon megütheted a bokádat. - Ne félts te engem! - ölelte át a vállát a fekete hajú a vöröskének. Megara csuklóján megcsillant valami. Egy karkötő tekeredett karjára, és aki alaposabban is megnézte, az látta, hogy az ékszer egy kígyót ábrázol. Egyszerű, jelentéktelen kis tárgynak tűnik, de igazából a tárgy nagyon értékes. Csak úgy, mint mondjuk Ravenna gyűrűje. Időmester is megpillantotta a vörös hajú lány kezén az ékszert, és ez mosolygásra késztette. Ő pontosan tisztában volt a tárgy értékével. - Min mosolyogsz úgy, James? - kérdezte kedvesen Jenny. - Nézd csak meg a mi Ravennánk barátnőjének kezén lévő ékszert! Téged nem emlékeztet valamire? - kérdezte. Mikor Jenny is meglátta, elmosolyodott. Pontosan tudta mi az a karkötő. A legendák összenéztek, és bólintottak. Adrien és James medálja villant egyet, aztán már csak a hűlt helyüket lehet látni.