2x01- A Vörös Sárkány színre lép

Miután Időmester és társai legyőzték Halálfejet, az emberek közt elvegyülve őrizték a békét. Évek teltek el így, ám egy napon, Időmester medálján megjelent egy kínai shaolin templom képe. Egy afroamerikai, fehér alapon fekete foltos páncélt viselő férfi, és egy tigrisruhás bérgyilkosnő küzdöttek. A férfinél lévő ékkőszilánk lilás fénnyel izzott.  - Elárultál minket! - kiáltotta a férfi, miközben botjával a tigrisruhás nő kardcsapásait védte ki. - Minket? - kérdezte gúnyosan a nő. - Egyikünk sem tartozott ide. A Mester fel fog támadni. - Lehet, de nem ma - mondta a férfi, miközben botján kettőt csavart balra majd körbeforgatta, és párduckarom-szerű acélpengéket lőtt belőle támadójára. A pengék célba értek, a nő pedig holtan esett össze.  Ekkor egy kék villanást követően Időmester jelent meg a teremben. - Üdvözöllek, André - mondta Időmester. - Valaki megpróbálta megszerezni a pillangóbross egyik szilánkját - mondta André, majd mindketten a nő holttestéhez léptek. Időmester levette a nő maszkját és a nyakán egy sötét pillangót ábrázoló tetoválást fedezett fel. - Ez rossz jel. Halálfej követői mozgásba lendültek. Ideje összehívni a csapatot - mondta Időmester, és megérintette a medálján a homokóra mintázatot. Lora és Max artisták kiképzését vállalták egy cirkuszi társulatnál, és szerencséjükre épp szünetet tartottak, mikor a medáljaik villogni kezdtek. – Ne már… Épp kezdtem hozzászokni a nyugodt élethez – fintorgott Max. A többiek elkísérték Adrient és Jennyt egy múzeumlátogatásra. Adrien medálja villant egyet, és a következő üzenet jelent meg rajta: „Találkozunk a főhadiszálláson”. Jenny telepatikus úton üzent Maxnek és Lorának, hogy találkozzanak a Louvre-nál. Amikor odaértek, Adrienék már várták őket. – Jó újra látni titeket – mondta Adrien, majd nyitotta is a medálját. A medál villant, és a következő pillanatban már a főhadiszálláson voltak, ahol Időmester és André már várták őket. – Hópárduc?! Mit keresel te itt? – kérdezte Lora és Max döbbenten. – Ismerjük egymást? – kérdezte André csodálkozva Loráéktól. – Hát… Izé… Hogy is mondjam – dadogott Lora zavartan. – Mindig veszélyes előre tudni a jövőt; Különösen a sajátunkat – mentette ki Időmester Lorát a kínos helyzetből. – Mi történt, James? – tért a tárgyra Adrien. – Nos, Andrénak adtuk Egyiptomban a pillangóbross egyik szilánkját, később pedig egy kínai szerzetesrendhez csatlakozott, ám a kolostorban egy bérgyilkos megölte a rend mesterét és André életére törve megpróbálta megszerezni a nála lévő szilánkot. Bár André sikeresen legyőzte, kiderült, hogy a bukott Halálfej egyik követője, és fel akarja támasztani. Biztos vannak még többen is, és ha ez így van, veszélyben a többi szilánk is – mondta Időmester. – Ettől tartottam – mondta Adrien. - És a legvalószínűbb, hogy a legközelebbi támadás Tibetben várható, ha annak adtátok a szilánkot, akire gondolok – kezdett bele eszmefuttatásába Max. – Nos, ha az öreg Cheng professzorra gondolsz, igen, rá bíztuk a szilánkot. Közel se olyan védtelen, mint hiszed – mondta Időmester.

Eközben egy tibeti kolostorban    

Az éjszaka közepén két csuklyás alak sétál be a kolostorba a kapu előtt álmosan álldogáló szerzetesek mellett. Nem is sejtették, kiket engedtek be. A főbejáratnál álló két szerzetesnek gyanús a két alak ezért megállítják őket: - Mit kerestek kint késő éjjel? – kérdi az egyik szerzetes. – Csak sétáltunk kicsit – mondta az egyik, mire a szerzetesek holtan estek össze egy smaragdzöld és ametiszt színű villanást követően. – Arról volt szó, hogy nem keltünk feltűnést – suttogta a másik, majd tovább mentek. – Megállj! – lépett eléjük egy szerzetes, támadásra emelve botját. – Úgy tűnik, az álcának lőttek – mondja az egyik behatoló, majd leveti csuklyáját, és azzal a mozdulattal egy sorozat smaragdzöld acélpengét lő az útját álló szerzetesre, aki botjával hárítja a támadást, ám időközben a másik mögé kerül, és egy ametiszt színű energialándzsával leszúrja a szerzetest. Ádáz harc kezdődik a két behatoló és a szerzetesek között, ám a szerzetesek nem bírnak velük. A behatolók elindulnak az emeleti folyosó utolsó szobája felé. Ahogy közelednek, egyikük furcsa szavakat hall. – Mi volt ez? Valaki van még itt a vénemberen kívül? – kérdezi az egyik. – Nem hinném, biztos csak valami szánalmas trükk – hangzik a válasz. Ám a következő pillanatban az öreg professzor szobájából egy démoni külsejű harcos lép ki: formája ember- szerű, de testét bíborszínű sárkánypikkelyek borítják, ujjai végén sárkánykarmok vannak, arca félig ember, félig sárkány, és fekete köpenyt visel. – Ugyan már, ennyitől nem ijedek meg – mondja az egyik, majd egy pengesorozattal üdvözli a furcsa lényt.  – Ez… Lehetetlen! – szólt a támadó döbbenten, mikor látta, hogy pengéi kavicsokként pattantak le a démoni harcos testéről. Újabb támadásra nem maradt ideje, ugyanis a démoni teremtmény szájából tüzet fújva tűzgátat emelt maga elé. Ezt látva a két támadó elmenekült.

Időmester medálján vörös villogást követően megjelent a tibeti kolostor képe. – Igazad volt, Max, megtámadták a tibeti kolostort – mondta Időmester. – Én mondtam, hogy rossz ötlet volt az öregre bízni a szilánkot – mondta becsmérlő hangnemben Max.  – Csendet! Irány a kolostor – nyitotta ki a medálját Időmester. André, te itt maradsz és őrzöd az itteni szilánkot. – Rendben – válaszolt Hópárduc.  Az átjáró egyenest a kolostor bejáratánál dobta ki őket. – Atyavilág! Mi történt itt? – nézett körbe elborzadva Véronique.  – Bárki is járt itt, hatalmas pusztítást végzett – mondta Max. Ahogy mentek befelé, Adrien furcsa dologra lett figyelmes. – Hm… Ez érdekes. Olyan, mintha Vulturis pengéje lenne – mutatott Adrien a bejáratnál lévő szerzetes holttestéből kiálló pengére. – Vulturis? Azt hittem preparált keselyűt csináltál belőle Rómában – fordult csodálkozva lánglovag Volpinához. – Ezek szerint él és virul – mondta Volpina. És úgy tűnik társa is van. Ilyen nyomot Ametist fegyvere hagy. – Ez esetben Chat Noir, Ladybug, Lánglovag és Jéghercegnő, ti keressétek meg Tyler professzort, mi idelent maradunk, arra az esetre, ha hívatlan vendégeink lennének – mondta Időmester. – Rendben – bólintott Lora, majd az emelet felé vették az irányt. Ahogy közeledtek a professzor szobájához, Max észrevette az égésnyomot. – Ez fura… Tudtommal se Vulturis, se Ametist nincs a pirokinézis birtokában, más pedig aligha hagyhatott ilyen nyomokat – mondta Max. – Mi van, ha csak valami kigyulladt? – kérdezte Ladybug. – Biztos nem. Nézd meg a nyomokat: a padlótól a falon egész a mennyezetig tart. Itt valaki, vagy valami tűzgátat emelt – érvelt Max. Nemsoká odaértek a professzor szobájához. Lora kopogott, és legnagyobb megdöbbenésére Tyler professzor halál nyugodtan nyitott ajtót. – Üdvözöllek benneteket. Rég láttuk egymást – mosolygott a professzor. Eközben Időmesteréknek hívatlan vendégük akadt Vulturis személyében. – Á, már megint te, Vulturis? – kérdezte Időmester, miközben elővette a fegyverét. – Ugyan, ugyan, hát így üdvözölsz egy régi barátot? – nevetett gúnyosan Vulturis. – Ha a Tyler professzornál lévő szilánkért jöttél, akkor előbb át kell jutnod rajtunk – mondta Volpina fenyegetően. – Itt valami nem stimmel – üzent Ezüst Róka Időmesternek telepatikusan. Mért nem támad? – Azért – mutatott Időmester a professzor szobája előtt megnyíló lilás átjáróra.  – Hát erre ment ki a játék… - mondta Volpina dühösen. Ezüst Róka hiába próbálta telepatikusan figyelmeztetni társait, már késő volt. Mind a négyen fegyvert rántottak az átjárón érkező Ametist láttán, aki egyetlen csapással elintézte Ladybugot és Chat Noirt. – A francba… Mi volt ez? – nyögött fel a kemény földet érést követően Chat Noir. – Ez Ametist, vigyázzon, professzor! – kiáltotta Lánglovag, miközben Jéghercegnővel együtt aktiválták a páncéljukat. Azonban Ametist őket is padlóra küldte egyetlen kardcsapással.  – Ez hogy lehet? – nyögött fel fájdalmasan Lora. A fegyvereink hatástalanok ellene. – Úgy tűnik erősebb lett legutóbbi találkozásunk óta – mondta Max fájdalomtól eltorzult arccal. – Vesztettél, vénember! Ide a szilánkot, különben végzek veled is! – nevetett fel ördögien Ametist. Eközben Vulturist harcképtelenné tették Időmesterék. – A társaitok komoly bajban vannak – mosolygott baljósan Vulturis. – Nem hinném, hogy szükségük lenne ránk – mondta Időmester. Eközben Tyler professzor a fájdalomtól fetrengő Chat Noir és Ladybug felé közelítő Ametist elé állt. – Meneküljön, professzor… - nyögte fájdalmasan Ladybug, és próbált felkelni, azonban Tyler professzor határozottan felemelte a kezét, és maradásra intette Ladybugot. – Megkönnyíted a dolgom vénember – mondta Ametist megvetően. Erre azonban megszólalt a professzor: - Éledj, éledj, sárkányszív, Cheng Tyler most téged hív! Miután e szavakat kimondta, az emberi forma lassan eltűnt, helyén egy démoni teremtmény jelent meg egy felcsapó lángnyelvből. Formája ember- szerű, de testét bíborszínű sárkánypikkelyek borítják, ujjai végén sárkánykarmok vannak, arca félig ember, félig sárkány, és fekete köpenyt visel. Ametist támadni készült, de a lény puszta kézzel hárította a támadást. – Ki vagy te? – kérdzte Ladybug csodálkozva. – Ezt nem hiszem el… A Vörös Sárkány létezik – mondta Lánglovag. A következő pillanatban Vörös Sárkány összetette két kezét, és ahogy húzta szét, a kezei között felcsapó lángból egy rubinvörös kristálykard lett.  – Lehet, hogy egyszer legyőztél, de másodjára nem fogsz, pokolfajzat! – kiáltott Amestist, és támadni készült. Vörös Sárkány azonban egyetlen kardcsapással ártalmatlanná tette. – Még visszajövök! – hangzott Ametist elhaló kiáltása, miközben lilás füstté válva eltűnt.  – Meghalt? – kérdezte Ladybug. – Nem, még látni fogjuk – válaszolt Vörös Sárkány. – Ádáz harcnak immár vége, Vörös Sárkány, lelj békére – mondta a lény, majd tűz lobbant, és a lángból Tyler professzor lépett elő. A társaság a professzorral az élen lement a többiekhez. – Mi volt ez az egész? – kérdezte a döbbenettől szinte szóhoz sem jutó Chat Noir. – Idővel megtudsz mindent – mondta James. Üdv a csapatban, Vörös Sárkány. Vulturis Ametisttel együtt eltűnt, de még őt is látjuk. Nem gondoltam, hogy a történtek után újra látlak. – Sok minden változott azóta. A lényeg, hogy új ellenség ütötte fel a fejét, és minél többen vagyunk, annál jobb – mondta Cheng professzor. Időmester és Adrien villantották a medálokat, és visszatértek a főhadiszállásra.  – Te tudtál erről az egészről? – nézett kérdően Ladybug Maxre. – Majd elmesélem – mosolygott Max.

14. Rész – Lehull az álca (évadzáró)

 - Hát ez jól ment – mondta Adrien miután visszatértek a főhadiszállásra. – Egy ilyen küldetés után pihenhetnénk egy kicsit – mondta fáradtan Max.  – Bár az eredeti kőtábla és a bot nálunk van, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, nem tudhatjuk, Halálfej mire készül legközelebb. Menjünk és egy harci szimulációval készüljünk a következő csatára – mondta Adrien. – Támogatom az ötletet – csatlakozott Volpina, azzal elindultak a gyakorlóterem felé.

Eközben Halálfej rejtekhelyén

Lilás villanást követően megjelent a vereséget szenvedett trió. – Már megint üres kézzel tértetek vissza! – dühöngött Halálfej, és botjának egyetlen suhintásával lila füsthalmazzá változtatta a sötétlelkű Vulturist. Következőnek Rémkaticát vette célba, de Fehér Tigris eléugrott, és kieresztett karmait keresztbetéve kivédte Halálfej támadását.  – Ha bántani mered a társamat, veled is ugyanúgy végzek, mint Ladybuggal! – szegezte karmait Halálfej torkának Fehér Tigris. – Alávaló féreg… Nélkülem egy senki lennél – vicsorgott Halálfej. – Most az egyszer még elengedlek – húzta vissza a karmait Fehér Tigris. – Miért mentettél meg? – kérdezte Rémkatica fájdalomtól eltorzult arccal, ugyanis még mindig szinte égett a karján a vágás, amit Ezüst Róka kardja ejtett. - Talán megkereshetnénk a többi ereklyét, hátha azokat könnyebben megszerezzük – indítványozta Rémkatica. – Nem! Elfogyott a türelmem, tudni akarom az Ezeréves kőtábla titkát! – mennydörgött Halálfej. - Fogjátok el Időmestert, és hozzátok ide! Majd én személyesen kiszedem belőle a kőtábla titkát, utána pedig magam végzek vele! – nevetett fel ördögien Halálfej. – Ezúttal én megyek egyedül – mondta Fehér Tigris, és a falból nyíló titkos folyosó felé vette az irányt. Eközben Időmester és a többiek már lent voltak a gyakorlóteremben, Időmester azonban nem tartott társaival. – Te nem jössz, James? – kérdezte Lora. – Ezúttal nem. Én fogom felügyelni a gyakorlatot a múltkori incidens miatt – mondta Időmester, majd a vezérlőbe ment. Itt kirakta fegyverét a panelre, elindította a virtuális szimulációt, majd leült, és figyelte az eseményeket. Eközben Fehér Tigris sikeresen betört Időmesterék főhadiszállására, átkutatott mindent, de sehol senki. – Hm… Biztos a gyakorlóteremben vannak – gondolta. Úgy is volt – amint lement, látta, hogy Időmester egyedül ül a vezérlőben. Egy szellőzőaknán keresztül pont a vezérlő mennyezete fölé jutott, övéből egy barnás folyadékkal töltött patront vett elő, melynek tartalmát a szellőzőrács rögzítő csavarjaira öntötte. Amint az anyag hatott, a csavarok szinte elpárologtak, Fehér Tigris pedig a rácsot félrecsúsztatva észrevétlenül beereszkedett a vezérlőbe. Mikor Időmester mögé ért, lassan kieresztette karmait és hátulról elkapta Időmestert. – Ha megmozdulsz, meghalsz! – mondta Fehér Tigris, majd megnyomott egy gombot a botján és eltűntek egy villanás kíséretében. Eközben a gyakorlat véget ért. Max csodálkozva nézett fel a vezérlőbe. – Srácok… Hol van James? – kérdezte Max. – Most, hogy mondod… - nézett fel Jenny meglepetten. – Adrien, nézz csak oda! – mutatott Véronique a vezérlőterem üvegén átszűrődő kék fényre. – Gyerünk, irány a vezérlő – mondta Adrien, azzal mindenki a vezérlőbe ment. Amint beértek, köpni-nyelni nem tudtak. – Mégis hova tűnt? – kérdezte Lora csodálkozva. – Hm… Valaki észrevétlenül bejutott a szellőzőn át, és elrabolta – mondta Adrien nyomokat keresve. – Ahogy látom, a fegyverét nem volt ideje használni – mutatott Jenny az asztalon lévő, kéken izzó pisztolyra, amit Adrien rögtön el is tett. – A barátunk nem volt olyan alapos, mint hiszi – mutatott Adrien egy apró fénylő tárgyra a padlón. – Az meg mi? – kérdezte Max. – Ez itt Fehér Tigris karmainak egy darabja – vette kezébe a kristálytöredék szerű darabot Adrien. Eközben Fehér Tigris rögtön a rejtekhelyre vitte Időmestert, ahol Halálfej és Rémkatica már vártak rájuk. – Nocsak… Látogatónk van? – gúnyolódott Halálfej Időmesterre mutatva.  – Te nyomorult… Ha azt hiszed, elárulom a kőtábla titkát, nagyot tévedsz – mondta dühösen Időmester. – Ó… Valóban? – mosolygott gonoszul Halálfej. A fegyvered és a barátaid nélkül egy senki vagy, percek alatt megtörnek majd az akumáim. Halálfej Időmesterre szegezte a botját, és egy seregnyi akumát küldött rá. Az akumák előhozták Időmester legfájdalmasabb emlékeit a társai elvesztéséről. Arcán szörnyű kínok tükröződtek, ezt látva Halálfej egy pillanatra megálljt parancsolt az akumáknak és Időmesterhez fordult. – Fedd fel az Ezeréves kőtábla titkát, és gyorsan végzek veled – mondta Halálfej egyezkedő hangnemben. – Soha… Ha azt, hiszed, ennyivel megtörsz, akkor tévedsz – húzódott mosolyra Időmester meggyötört arca. Időmester társai eközben nagyrészt tanácstalanok voltak, egyedül Adrien és Jenny nem. – Ha Halálfej kiszedi belőle a kőtábla titkát, végünk, minden eddigi harc és áldozat hiábavaló volt – mondta Lora a könnyeivel küszködve. – Ne aggódj, James erős lelkű, Halálfej nem tudja megtörni – vigasztalta Jenny. – És én azt is tudom, hogy találjuk meg. Jenny, add a kezed – mondta Adrien. Ekkor Jenny és Adrien megfogták egymás kezét, és megjelent Ezüst Róka. Mancsát a fejéhez tette, ezzel egyidőben Rémkatica karján égető fájdalom kíséretében felizzott a múltkori harcban Ezüst Róka kardja által ejtett vágás.  – Mester, valami nincs rendben a társammal – ment oda Halálfejhez aggódva Fehér Tigris. – Ne szakíts félbe! – förmedt rá Halálfej – Biztos csak Időmester szánalmas próbálkozása. Ezüst Róka elvette a mancsát a fejétől, majd újra emberi formát öltött. – Most már azt is tudjuk, hol van Halálfej – mosolygott Adrien. – És ahol ő van, ott lesz Időmester is. Adrien nyitotta is a medálját, és egy zöld villanás kíséretében Halálfej rejtekhelyének titkos folyosóján találták magukat. – Hol vagyunk? – kérdezte telepatikus úton Max. – Már közel a cél, gyertek utánam – hangzott a válasz, és Adrien elindult előre. Nem sokkal később, egy ajtón léptek ki. Egy barlangban voltak. Sötét volt, csak egy lilás fényt láttak; Halálfej tovább kínozta Időmestert, szövetségesei mögötte álltak, úgy tűnt Időmester nem sokáig bírja már. – Hiába próbálsz ellenállni, az akumáim úgyis megtörik a lelkedet! – kacagott ördögien Halálfej. Erre Időmester arcán baljós mosoly jelent meg, a kínzás ellenére felállt, és szikrázó tekintetét Halálfejre emelve alig hallhatóan ezt mondta:

„-Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted? „

- Ezek lennének az utolsó szavaid, mielőtt végzek veled? – gúnyolódott Halálfej, de a következő pillanatban térdre rogyott. Fehér Tigris ugyanis a hátába szúrta kieresztett karmait. – Te… Áruló… Féreg… - hörögte Halálfej. – Sosem voltam a szolgád, Halálfej – mondta Fehér Tigris, és lassan eltűnt róla Fehér Tigris ruhája, Rémkatica szintén visszaváltozott. - Chat Noir… És Ladybug…? – Mégis hogyan? Hiszen láttam, ahogy Ladybugot megöli Chat Noir a befolyásom alatt – kérdezte Halálfej. – Én akartam, hogy azt lásd – Ladybug halála, Chat Noir árulása mind a tervem része volt. Ugyanis az Ezeréves kőtábla valójában még mindig nálam van, és az állt rajta, hogy csak úgy győzhetünk le véglegesen, ha a saját szolgád fordul ellened. Ezért utasítottam Chat Noirt, hogy tegyen úgy, mintha akumatizáltad volna, és látszólag ölje meg Ladybugot – mondta Időmester. Eközben a társai előléptek a sötétből. – Ja… És segítőim is voltak – mutatott a társaira, miközben Adrien odaadta neki a fegyverét.  – Vesztettél, Halálfej, itt a vége – mondta Időmester, és két lövéssel szétlőtte a pillangóbrosst, mely négy szilánkra tört. Ezután visszaváltozott, de meghalt, mert a lelkét felemésztette a sötétség.  – Ez a küldetés itt véget ért – mondta Időmester. – De gondolom, valakinek vigyáznia kell rá, hogy ne kelhessen többé életre Halálfej – veti fel a gondolatot Mia. – Pontosan ezért vagyunk mi – mosolyog Időmester. – Ti menjetek vissza a főhadiszállásra, mi Jennyvel még elintézünk valamit. Elmentek Tibetbe, Egyiptomba, és Rómába, elrejtettek a négy szilánkból hármat, a negyediket pedig Jenny a főhadiszállásra vitte. – James hol van? – kérdi Lora. - Még akadt egy kis dolga – válaszolt Jenny.

2076, Párizs

   

Az Eiffel torony lábától nem messze egy 60-as éveiben járó magas, szőke hajú férfi áll. Fekete bőrruháján és a maszkján szakadások, őszbe forduló szőke haját két macskafül díszíti, a nyakában aranyszínű csengő. Egy sír fölött áll, melynél két sírkő magasodik. Kezében egy szakadt, vörös-fekete mintás domino maszkot és egy lilás öltönyfoszlányt tart. A két sírkövön egy-egy név van: Mylene Dupain-Cheng és François Agreste. Odasétál mellé egy magas, 30 év körüli, szőke hajú, szakállas férfi. Farmernadrágot és hosszú bőrkabátot visel, a vállán átvetett bőröv a derekán folytatódik, amelyen western stílusú pisztolytáska lapul a kabátja alatt. Amint odaér a sír fölött álló férfi mellé, így szól hozzá a François Agreste feliratú sírkőre tekintve: - Sajnálom… Már nem tudtam megmenteni. 

13. Rész - A baljós prófécia

- Bolondok! Miattatok vesztettünk el egy újabb csatát! - szorította a falhoz Halálfej Fehér Tigrist. - Bocsáss...Meg...Mester - mondta elhaló hangon Fehér Tigris. - Már mondtam, hogy az én türelmem is véges! Nem akarok több kudarcot! - ordította a dühtől eltorzult arccal. - Igen is, Mester - ereszkedett térdre Rémkatica. De Halálfej nem engedett a szorításból, erre Rémkatica fegyvert rántott: - Ereszd el a társamat! - kiáltotta, majd Halálfejre támadt, kiszabadítva ezzel Fehér Tigrist. Ha még egyszer kezet emelsz a társamra, meghalsz. - Alávaló féreg! Hogy mered? - sziszegett dühösen Halálfej.

- Lehet, hogy több hatalmad van, de én tudok valamit, amit te nem. És, ahogy mondani szokás: A tudás hatalom - eresztette le fegyverét Rémkatica. - Akárhogy is! Rátámadsz a saját mesteredre?! - kiabált Halálfej. Rémkatica Halálfejjel nem törődve odalépett Fehér Tigrishez, aki fal fehér arccal nézett a lányra. - Kö... Köszönöm... Társam... - motyogta elfúló hangon.

Rémkatica a fejét rázva átkarolta, majd felsegítette a társát. - Nem tesz semmit - válaszolt Rémkatica ridegen, majd levette fél fülbevalóját, és a kőtáblára irányította. Halálfej legnagyobb meglepetésére a kőtáblából egy hologram kivetülés látszott, ami Ravenna barátnőjét, Megarát ábrázolta évekkel korábban.

Az ókori Hellászban volt Aszklépiosz szentélyében, és látszott, hogy a szentélyben az oltárnál lévő Aszklépiosz szobor botja felizzott, mikor Megara megfogta.

- Mégis mit jelentsen ez? - értetlenkedett Halálfej. -Nézd meg jobban, Mester. Megara a Kígyó talizmán birtokosa, és nagyon úgy tűnik, hogy Aszklépiosz botja az erejének forrása. Tehát, ha nála ez így van, így van a másik három társánál is. Ha megszerezzük az ereklyéket, amik az erejüket adják, akkor a későbbi inkarnációik sem jönnek létre, illetve a jelenlegiek elvesztik erejüket - mosolygott gonoszan Rémkatica. - Mindig meglepsz... - mormolta Halálfej. Viszont ez jó ötlet.

Rémkatica vette vissza a fülbevalóját, azonban hirtelen a karjához kapott, és a fülbevaló kiesett a kezéből. - Minden rendben? - fordult hozzá aggódva Fehér Tigris, ugyanis Rémkatica karján izzani kezdett a vágás, amit Ezüst Róka kardja ejtett.

- Igen... - nyögte fájdalmasan Rémkatica. Azonban ekkor a kőtáblán egy ezüstös színű írás jelent meg: "Pillangóbross viselője sötét erők teremtője. A béke napja múlandó, mint a szárnyaszegett Pillangó." Az írás alatt pedig egy homokóra rajzolódott ki. Rémkatica pedig mozdítani sem bírta a kezét a fájdalomtól. Eközben Időmesterék furcsamód látták, mi történik Halálfejnél. Amikor Rémkatica vágása izzani kezdett, a csapat minden tagja – Adrient és Jennyt kivéve - szörnyű fejfájásra panaszkodott. Ám miután látták a történteket, Időmester elismerően nézett Adrienre és Jennyre: - Szép munka - mondta Időmester. - Nem lehetett volna valami kevésbé fájdalmas megoldást választani? - nyavalygott Max. - Sajnos a telepátia ilyen hatással van azokra, akik nem birtokolják a képességet - mondta Adrien. - De így már legalább tudjuk, mire készülnek - mosolygott Lora. - Mi történt? - kérdezte Fehér Tigris. - Fogalmam sincs...De furcsán érzem magam - mondta Rémkatica.

Eközben máshol

Egy házban, egy vörös hajú lány alszik. Haja eltakarja az arcát. A párnája mellől egy kis zöld lény reppen fel. Teste a kígyóéra emlékeztet, és barna szemeivel áthatóan méregeti a lányt. Aztán szája gonosz kis vigyorra húzódik, és odareppent gazdája füléhez. - Ébresztőőő Megaraaa...! - kiáltotta a lány fülébe. - Kronosz szerelmére, Plássz! - ült fel méltatlankodva Megara, és a kis lényhez vágta párnáját. - Ezt most miért kellett?! Plássz csak nevetett. Megara dühösen nézett rá, majd vörös haját kisöpörve arcából visszadőlt az ágyra. - Kelj fel, kislány! - reppent elé a kicsi zöld lény. - Mégis minek? - Először is megbeszéltél Ravenna barátnőddel egy találkát. Megbeszéltétek, hogy együtt mentek templomba a bátyáddal. - Ó, tényleg! - csapott a homlokára a lány, és kipattanva az ágyból gyorsan felöltözött. Leszaladt az emeletről, és elkapta a bátyját. - Phineas, mehetünk? - Persze! Eddig is csak rád vártam, Megara! - mondta a fiú. Testvérek létére egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Míg a lánynak vörös haja volt és zöld szeme, addig a fiúnak fekete haja, és barna szeme. Phineas húga alacsony és vékony termetű volt, míg ő magas, izmos, és széles vállú. Teljesen ellentéte Megarának.

- Mester, nem ártana óvatosnak lennünk - mondta Fehér Tigris az írásra meredve. - Ugyan, ne nevettess! Nem ijedek meg holmi próféciától, lehet, hogy a kőtábla időzítve volt, hogy ezt az írást csak most láttuk. Biztos Időmester egyik ócska trükkje - legyintett megvetően Halálfej.

- Talán Fehér Tigrisnek igaza van - szólalt meg egy hang a sötétből. - Ki van ott? - kérdezte Fehér Tigris. Erre egy türkiz színű, ógörög harcos páncéljára emlékeztető ruhát és sisakot viselő, kb. Halálfejjel egyidős férfi lépett be.

- Á, már vártam rád, Vulturis - üdvözölte Halálfej az idegent. - Van egy küldetésem számodra: Menj vissza az ókori Hellászba, és szerezd meg Aszklépiosz botját. Két szövetségesem, Rémkatica és Fehér Tigris a segítségedre lesznek - mondta Halálfej. - Ahogy óhajtod, Mester - mondta Vulturis, majd a másik kettővel együtt egy lilás villanást követően eltűnt. - Remélem, ezúttal sikerrel járnak - mormogta Halálfej.

Látván az eseményeket Adrien és James arca komor ábrázatot öltött. - Ez nem jó...Nagyon nem - mondta Időmester. - Mégis mit láttatok? - kérdezte Véronique meglepetten. - Újra színre lépett Vulturis - mondta komoran Időmester. - Mi olyan nagydolog abban a fickóban? Simán sült keselyűt csinálok belőle - mondta Max kissé flegma stílusban.

- Ne becsüld alá. Vulturis az első hősök legnagyobb ellenségeinek egyike volt. Egy mezopotámiai tudós, aki felesége halála után megszállottan kutatta az örök élet titkát. Halálfej egy keselyű-szerű harcossá változtatta. Karvédőiből képes szárnyat formálni, tollai pedig élesek, akár a borotvapenge. És ha ez nem lenne elég, képes elszívni mások életerejét, azonban csak ideiglenesen - mondta Időmester. - Két szentély jöhet szóba: a római és a korinthoszi. Véronique és Lora, ti velem jöttök Korinthoszba, Jenny, James és Max, tiétek a római szentély - mondta Adrien, és már villantak is a medálok. Amint megérkeztek, álcázták magukat.

Eközben Halálfej csatlósai is kétfelé váltak: Vulturis Korinthoszba ment, Fehér Tigris és Rémkatica pedig Rómába. Vulturis egyenest a korinthoszi szentélybe ment és a szentélyt őrző aszklépidákra támadt. Elszívta az életerejüket, és vagy harminc évet fiatalodva az oltárnál lévő szoborhoz ment, és a jobb kezén lévő karvédőből kieresztett tollakkal kettévágta a szobor botját, de semmi sem történt. - A fene...Ez hamisítvány volt - morogta, majd megnyomta az ékkövet a karvédőjén, és eltűnt.

Loráék kihasználták a lehetőséget, és körbenéztek Korinthoszban. - Nem nézelődni jöttünk, irány a szentély - mondta Adrien, azzal elindultak a szentély felé. Amint odaértek, Lora elborzadt a szinte csontvázzá öregedett papok láttán. – Jaj, ne...Elkéstünk - fakadt sírva Lora. - Ne aggódj, nemsoká visszaváltoznak. Viszont, ahogy látom, az igazi bot Rómában van - mondta Adrien, és már nyitotta is ki a medálját. Eközben Megara Phineas-szal az oldalán a térre ment, úgy tervezték, ott találkoznak. Hamarosan meg is pillantotta az éjsötét hajkoronát, de nem egyedül. Mellette egy barna hajú fiú állt, és éppen nagyon magyarázott valamit Ravennának. A ruhái alapján ő is gazdag, nemes családból származhatott. Eközben a római szentélytől nem messze, egy barlang bejáratánál James, Jenny és Max a szentélyt figyelték. - Eddig minden csendes. Talán rossz helyre jöttünk? - csodálkozik Jenny. Ám ekkor Időmester telepatikus üzenetet kap, egy pillanattal később a csapat másik három tagja jelenik meg egy zöld villanás kíséretében. - Nem jöttünk rossz helyre, Vulturis járt a korinthoszi szentélyben, és épp ide tart - mondta Adrien. - Akkor Rémkatica és Fehér Tigris is itt lesz valahol - mondja Véronique. - Na, csak emlegetni kellett...Nézzétek csak - mutat Időmester a szentélybe belépő három furcsán öltözött alakra. Ravenna észrevette barátnőjét, és a fiút maga után rángatva rohant oda hozzájuk, majd megölelte barátnőjét. - Megara! - kiáltott fel vidáman, majd elengedte és hátrált egy lépést. - Phineas. - biccentett mosolyogva a fiú felé. - Kit tisztelhetünk a barátodban? - kérdezte gyanakodva Phineas. - Jaj, milyen udvariatlan vagyok! Ő itt Amadó, az unokatestvérem. Néhány napig nálunk vendégeskedik. Amadó, ő pedig Megara, akiről már meséltem, és a testvére, Phineas. - Örvendek. - biccentett Amadó. - Úgyszintén. - fogtak kezet Phineas-szal.

Ravennáék elindultak a szentélybe, ám félúton hat aszklépidával találkoztak. A legidősebb megszólalt: - Ne menjetek a szentélybe, nagy veszély leselkedik rátok. - Ugyan mi bajunk eshetne a szentélyben? - nevetett Amadó. Ekkor azonban az idős pap társa megmutatta Ravennának homokórát ábrázoló medálját, aki egyből tudta, hogy igazuk van. - Hallgassunk rájuk, és tegyük azt, amit mondanak - tanácsolta Ravenna. - Hát...Ha te mondod... - törődött bele vonakodva Megara, és egy barlangba követték az aszklépidákat.

Itt két papnő egy ékkő segítségével felvette Ravenna és Megara alakját. Két társuk, pedig egy zöldes-kékes villanást követően Amadó és Phineas kiköpött mása lett. - Hát ez meg mi?! - hőkölt hátra a két fiú, amikor saját tükörképeikkel álltak szemben. - Az ellenségeitek a szentélyben csapdát állítottak, úgyhogy a hasonmásaitokat küldjük be a szentélybe - mondta az idősebb pap képében Időmester.

Eközben Vulturis bement a szentélybe, ahol Rémkatica és Fehér Tigris már várták. - A csapda készen áll - fogadta Fehér Tigris Vulturist. Közben Adrien és társai álruhában indultak a szentélybe. - Ott jönnek - mutatott feléjük Vulturis, majd elrejtőztek az oltárnál.

Amint beértek a szentélybe, Megara az oltárhoz ment, és mielőtt imádkozott volna, megfogta a szobor botját, amelyen a kígyó szeme felizzott. - Itt az idő - gondolta Rémkatica, és kézjelekkel támadási parancsot mutatott társainak. Erre Vulturis Megarára támadt, két társa pedig a többiekre. Látszólag könnyen legyőzték őket Vulturisék. Miközben Fehér Tigris és Rémkatica sakkban tartották a túszokat, Vulturis diadalittasan vette kezébe Aszklépiosz botját. - Ez könnyen ment. A Mester elégedett lesz - mosolygott gonoszan Vulturis.

- Túl könnyen...Valami nem stimmel - mondta gyanakodva a kardját Ravenna torkának szegező Fehér Tigris. - Meglepetés - mondta egyszerre Amadó és Megara, majd az asztrál síkra vitték az őket fogva tartó Rémkaticát és Fehér Tigrist. - Vulturis, ez csapda! - kiáltott volna Fehér Tigris, ám ekkor a teste hirtelen elnehezült, és csak azt látta, hogy Rémkatica az időközben magát felfedő Ezüst Rókával harcol.

Rémkatica gyorsan padlóra került az asztrál síkon, Ezüst Róka csak egy nyolcszögletű vágást ejtett a bal karján, majd elengedte őket. Eközben a medált használva Időmester megmutatta az igazi Ravennáéknak, hogy mi történik a szentélyben. - Érdekes barátaid vannak, Ravenna - mondta Phineas. - Hát...Eddig igazából én is csak egyszer találkoztam velük - válaszolt Ravenna kissé zavartan.

Eközben a szentélyben a többiek is felfedték magukat. Vulturis döbbenten nézett kővé dermedt társaira. - Mit tettetek velük? - kérdezte dühösen, miközben borotvaéles tollait dobható pengékként használva támadt Lánglovagra. - Mi semmit. A társaink az asztrál síkon harcolnak velük - mosolygott baljósan Lánglovag, miközben tűzbe borított kardjával könnyűszerrel olvasztotta meg a feléje dobott acélpengéket.

- Azt hisztek, ilyen könnyen legyőzhettek? Védekezéssel nem mentek semmire - mondta gúnyosan Vulturis, és már lőtte volna az újabb pengesorozatot, amikor Volpina az oldalán lógó két chakramot eldobva szó szerint szárnyaszegett keselyűt csinált Vulturisból. - Engedelmeddel ezt elviszem - szegezte Vulturisra Lánglovag a kardját, majd felvette Aszklépiosz botját, és kisétáltak a szentélyből. Kint Ezüst Róka várt rájuk. - Mi történt? - nézett körül a hirtelen magához térő Fehér Tigris? - Azt nem tudom, de valami nem stimmel...Ezüst Róka meg is ölhetett volna, ehelyett beérte annyival, hogy újabb vágást ejtett a karomon - gondolkodott Rémkatica.

- Megint cserbenhagytatok! - hallották Vulturisék Halálfej hangját a fejükben. - Ez nem lesz így jó - mondta Vulturis, majd egy lilás villanást követően mindhárman eltűntek.

Eközben Adrienék visszatértek a többiekhez. Max átadta Időmesternek a botot. - Köszönjük, hogy megmentettetek - hálálkodott Megara. - Ez volt a feladatunk - mondta a Megaráék számára még mindig papnak látszó Időmester, majd elővette a medálját, és amikor a társai köré álltak, kinyitotta, és egy kék villanás következtében eltűntek. - Kik voltak ezek? Mert, hogy nem aszklépidák, abban biztos vagyok - mondta Phineas. - Ők Kronosz harcosai. Egy titkos rend tagjai, amiről sokan úgy tartják, hogy csak egy legenda - mondta Ravenna. 

12. Rész – A valóra vált legenda

Ókori Róma – az alapítás előtti időkben

A Tiberis partján két kisbaba bőg. Egyedül vannak, pólyába bugyolálva. Egyszer csak árnyék vetül rájuk. Egy fiatal fiú áll meg előttük. A fiún furcsa maskara van. Barna hajában két furcsa szürke fül, arcát maszk takarja. Szürke - fehér szaténruhát visel, farkaséra emlékeztető farokkal. Nyakában egy medál lóg, melyen körbe 5 farkas helyezkedik el. Lehajol a gyermekekhez, és gondolkodik, mit tegyen. - Hát én most mit csináljak veletek? - kérdezi halkan. Hirtelen puffanást hall maga mellett, mire ijedten kapja fel a fejét. - Először is el kéne innen vinni őket - szólal meg egy másik fiú mellette. A hangja alapján még gyerek. Ő rajta koromfekete ruha van, és tollas szárnyai. Igen, jól olvastátok. Szárnyai. Ő rajta is maszk volt, melyet tollak díszítettek. Fekete haja volt, és sötétbarna szeme. A mellkasán egy kitűző volt, ami mintha 5 legyező formába összetett tollakat ábrázolna. - Mégis ki vagy te? - kérdezte a másik. - Ha minden igaz, a társad - válaszolt a kezét nyújtva a szárnyas. - Holló. - Farkas - ráztak kezet. - És mégis hova vihetnénk őket? - Biztonságba. Az ellenség bármikor feltűnhet, és akkor nem rájuk kell majd vigyázni. - mondta gondolkodva. - A közelben van egy barlang. Mondjuk oda. Aztán keresünk valami ennivalót nekik. Farkas sóhajtott, majd beleegyezően bólintott. - Mutasd hol az a barlang. A csecsemőkkel a kezükben elmentek a barlanghoz. A babákat megetették, majd leültek melléjük, és töprengtek, hogy mihez kezdjenek velük. - Mégis mit csináljunk velük? - kérdezte Farkas. - Oda kéne adni őket egy olyan házaspárnak akiknek nem adatott meg, hogy gyermekük szülessen - hallatszott egy női hang a barlang bejáratából. A két fiú egyből a fegyveréhez kapott, és ijedten néztek a bejárat felé. Ott két lány állt, hasonló öltözékben, mint az övék. - Kik vagytok? - kérdezte Holló. - Valószínűleg a társaitok - mondta az egyikük. Vörös haja volt, zöld szemekkel. A szemei furcsán világítottak, pupillái ovális alakúak voltak, csak úgy, mint a másik lánynak is. Zöld testre simuló ruhája volt, ami furcsán fénylett. Bőrcsizmát viselt, karján pedig egy kígyó formájú karkötő tekeredett. - Én Kígyó vagyok - billentette félre a fejét. - A társaink? - csodálkozott Farkas. - De hát ti lányok vagytok! - Talán probléma? - tette csípőre a kezét a másik lány. Neki is éjfekete haja volt, mint Hollónak. A szeme mélykék. Ő neki fekete testre simuló ruhája volt, szintén fekete csizmával. Neki is szárnyai voltak, de nem tollas. Látszólag bőrből volt, és a denevérekére emlékeztetett. - N... nem - jött zavarba Farkas. - Katica is lány, de mégsem zavar senkit - tette hozzá a szárnyas lány. - És benned kit tisztelhetünk? - nézett rá áthatóan Holló. - A nevem Denevér - mondta a lány.

Napjainkban

- Ismét cserbenhagytatok! - mennydörgött Halálfej. - Nem számítottunk rá, hogy a Denevér talizmán őrzője segítségül hívja Időmestert - mentegetőzött Fehér Tigris. - Ha nem bírunk vele a jelenben, mi lenne, ha a múltban csapnánk le rájuk? - vetette fel az ötletet Rémkatica gonosz vigyorral az arcán. - Mire gondolsz? - húzta össze a szemöldökét Halálfej. Rémkatica levette a fél fülbevalóját és egy hologram szerű kivetülés jött ki belőle, ami az ókori Róma alapítása előtti időbe mutatott betekintést. Romulus és Remus fiatalkorát látták, és azt, hogy az elveszett talizmánok négy őrzője vigyáz rájuk. - Hát erre - intett egyet a kezével Rémkatica, mire a hologram megmutatta, mi történik, ha ebben az időben a testvérek egymás ellen fordulnak. Ahogy a testvérek, úgy az őrzők is egymás ellen kezdenek harcolni a hologram szerint. Halálfej kockázatosnak tartotta a tervet, de tetszett neki. Tudta, hogy négyük nem csak az ikrekre vigyáznak, így könnyűnek tűnt a dolog. - Rendben! - egyezett bele. Viszont arra nem gondolt, hogy ha a múlt változik, akkor a jövő is fog. És ha az ikrek egymás ellen fordulnak, és Róma nem alapul meg, talán ő sem létezne. - De óvatosnak kell lennetek. Ha valamit megváltoztattok a múltban (megöltök egy látszólag jelentéktelen személyt, elpusztítotok egy értéktelen tárgyat) az komoly következményekkel járhat - figyelmeztetett az akumák hadából kirajzolódó Savitar. - Tűnj innen, te semmirekellő! Azok után, hogy cserbenhagytál, és Ametistet rám szabadítottad, még te akarsz tanácsot adni nekem?! - Takarodj innét! - intett a botjával dühösen Halálfej, mire az akuma sereg szétszéledt. - Szóval - nézett vissza hű csatlósaira. Visszamentek az időben, viszályt szítotok az ikrek, és ezzel együtt a védelmezők között is, és elhozzátok nekem a talizmánjaikat. Ne hibázzatok, mert az én türelmem is véges! – mondta dühösen Halálfej. - Ezúttal nem csalódsz bennünk, mester - mondta Fehér Tigris, eközben Rémkatica visszavette a fülbevalóját, Halálfej pedig átjárót nyitott az ókorba. A két gonosztevő besétált a sötétlilás színű átjáróba és eltűnt. Időmester és társai eközben az előző küldetés fáradalmait pihenték ki. - Egész jól elvoltam Rachellel - mondta Max, mire Lora oldalba könyökölte. - Vajon hol próbálkozik Halálfej legközelebb? Az ókorban? - kérdezte Adrientől Max gúnyosan, mire Adrien medálja vörösen villogni kezdett. Pár perccel később Időmester is bejött. - Nálad is? - kérdezte Adrientől Időmester kinyitva a medálját. - Igen, úgy látom Halálfej visszaküldte a két bérencét az ókori Rómába az alapítás előtti időkbe - mutatta társának a medálját Adrien. - Kellett neked megszólalnod - mondta Lora Maxnek. - Hé! - tette fel a kezét védekezően Max. - Hagyjátok abba a gyerekes veszekedést, fontosabb dolgunk is van! - szólt közbe Véronique. - Meg kell állítanunk őket, akármit is terveznek! - Ez így igaz - mondta Adrien is. - Ha megváltozik a múlt, annak nagyon súlyos következményei lehetnek. - Akkor irány az ókori Róma - állította be Időmester a medálját, ami pár másodperccel később villant, és a csapat sikeresen a Tiberis folyóban landolt az ókori Róma területén. Eközben nem messze a Tiberis partján egy lány sétálgatott, gyűrűjét bámulva. Nem eljegyezték, semmi ilyesmi, de a szülei annak biztos jobban örültek volna. A lányuk engedetlen, és lázadó volt. Most is engedély nélkül lógott ki a házból - ráadásul lány létére kísérő nélkül. Ha ez kiderül, a lány nagyon ki fog kapni. Mondjuk őt ez hidegen hagyta, bár nem kellett volna. Fekete haját átvetette a vállán, és kék szemeivel kíváncsian nézett körül. Egy kis fekete lény röppent elő a lány kendője alól. - Ravenna, ugye tudod, hogy nagyon nagy bajban leszel ha lebuksz? - kérdezte aggódva az apróság. - Persze, hogy tudom, Batty. De nem bukok le - jelentette ki könnyedén. - Ha meg mégis, akkor ez van. Majd kimagyarázom valahogy. - És azt mégis, hogy tervezed? - kérdezte szemrehányó hangon a feketeség. - Majd megoldom valahogy - vonta meg a vállát Ravenna.

Batty csak a fejét rázta. - Legalább van valami ennivalód a számomra? A lány felnevetett, és a táskájában kutakodva átadott valamit kis barátjának, aki vígan majszolni kezdte.

Battynek ő volt az első gazdája, és imádta a lányt. Próbálta helyes irányba terelgetni a lányt, de ez elég nehezen ment, mert nagy bajkeverő volt, és nagyon makacs. Ennek ellenére ő mégis imádta, bár ezt nem vallotta volna be neki. Bár másnak sem. - Sikeres földet érés - nevetett Adrien, miközben kikecmeregtek a partra. - Még hogy sikeres - prüszkölt Max. Ha nálad ilyen a sikeres, milyen a sikertelen? - kérdezte Lora gúnyosan. - Pszt...Gyorsan be a szikla mögé - mutatott Időmester a tőlük nem messze sétáló Ravennára. Ravenna hallotta a csobbanást, majd a sugdolózást, bár nem értette mit mondanak. Felkapta a fejét, és körülnézett, de nem látott senkit. Lépett egyet, és megbotlott hosszú ruhájában. Dühösen hajolt le, és tépte le a szoknyarész alját. Ahogy ezt Max látta, alig tudta visszatartani a nevetését. - Le merném fogadni, hogy ő Denevér - suttogta. Végszóra, elő is bukkant a lány kwamija. - Hallottad ezt a hangot? - kérdezte a lánytól. - Igen - bólintott. De sehol senki. - Biztos elbújtak - mondta Batty. - Meglehet - bólintott Ravenna. - És akkor mégis mit csináljak? Kezdjek velük bújócskázni? - tette csípőre a kezét Ravenna. Látva, hogy magukra vonták az idegen figyelmét, Időmester kinyitotta a medálját, és a kék villanást követően valamennyien korhoz illő ruhákban voltak. - Mi ez a hacuka? - nyavalygott Max. - Hát 21. századi öltözékben elég feltűnőek lennénk - válaszolt Véronique.
Ravenna most tisztán hallotta a hangokat, és a szikla fele nézve arcán gyerekes vigyor terült szét. Odalopakodott - nem törődve Batty heves tiltakozásával -, és egy csatakiáltást követően rájuk ugrott. - Megvagytok! - kiáltott fel nevetve. - Mi a fene?! - morgott Véronique. - Kik vagytok? - nézett csillogó szemmel Ravenna a jövevényekre. Szülei bánatára nagyon gyerekes és élénk lány volt. Jobban érdekelték a harci páncélzatok, mint a ruhák, szívesebben lovagolt, mint táncolt, és inkább harcolt, mint énekelt. Azok a dolgok érdekelték, amik egy lányt vagy egy nőt egyáltalán nem kéne, hogy érdekeljenek. Mindenképpen meg akart tanulni írni és olvasni, és iskolába akart járni, pedig semmi szüksége nem lett volna rá, hiszen nemesi családból származott, és magántanárai voltak. Nem csoda, hogy minden rokonának fejfájást okozott. Kíváncsi tekintettel fürkészte az idegeneket, majd a férfiakra nézve hirtelen elkomorult az arca. - Ugye nem kérők? - kérdezte gyanakodva. - Kérők? - kérdezte zavartan Adrien. - Igen. A szüleim szerint a korom alapján már ideje lenne férjhez mennem, de én nem akarok! Korai az még! Édesapám mániákusan keres - szerinte - számomra megfelelő férfit, akihez hozzáadhat, de szerencsére még nem találta meg. - hadarta a lány. – Szóval, ha kérők vagytok, akkor akár el is mehettek, mert nem megyek hozzátok! Egyikőtökhöz sem. Meredten bámulták a hadaró Ravennát, köpni - nyelni nem tudtak. Végül Véronique találta meg a hangját először. - Ne aggódj, egyikőjük sem akar feleségül venni. - bökött a társaság férfi tagjaira. - Így igaz - tette hozzá Max. - Még én sem szándékozom jó sokáig megházasodni. - Csak átutazóban vagyunk erre - tette hozzá James is. - Akkor jó - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten a lány. - Egyébként a nevem Ravenna. Ezután a Legendák is bemutatkoztak a furcsa lánynak. - Gyertek velem. Ha csak átutazóban vagytok, a szüleim biztosan szívesen vendégül látnak titeket egy kis időre. - Hát, rendben van - mondta Időmester. - Úgysem árt egy kis helyismeret. A lány elindult. Nem nézett hátra, hogy követik- e, csak magabiztosan ment előre. Időmester és a Legendák összenéztek, majd követték a furcsa lányt. Nem sokkal később el is jutottak Ravennáék házához, ahol a szülők meglepve fogadták az új jövevényeket. Ravenna apja, Caecilius ugyanis műkincseket gyűjtött, és csodálkozva pillantotta meg Időmester nyakában Chronos amulettjét. – Nocsak, Ravenna, kiket hoztál ide? - kérdezte az apja. - Csak nem kérők? - kapta a szája elé a kezét Felicia, Ravenna édesanyja. - Ha azok lennének, már rég a Tiberisbe fojtottam volna őket - morogta Ravenna. - Viselkedj, Ravenna! - szólt rá élesen az apja, mire a lány összerezzent. - És szabadna tudnom, hogy megint mit kerestél kint az engedélyem nélkül, ráadásul egyedül?! Ravenna lesütötte a szemét. - És mi történt a ruháddal?! - sopánkodott Felicia. Mikor az apja is meglátta a lány ruháját, dühösen rádörrent. - Takarodj a szobádba! Az én lányom nem nézhet ki így! - Ravenna lehajtott fejjel elsomfordált. Caecilius visszafordult a vendégekhez. - Bocsássanak meg ezért a kis incidensért. A lányom szörnyen modortalan. - Ugyan, semmiség, volt már dolgunk nehezebb esetekkel is - mondta Adrien. Caecilius az asztalhoz hívta a vendégeket, és Max legnagyobb örömére bőségesen volt étel, ital. Caecilius meglepően sokat beszélgetett Időmesterrel, persze nem bírta megállni, hogy fel ne tegye a kérdést: - Az ott a nyakában tényleg Chronos amulettje? - kérdezte Caecilius Időmester medáljára mutatva. - Kedves barátom, az igazi amulett sok-sok éve elveszett, ez csak egy másolat - válaszolt Időmester. Eközben Ravenna a szobájában dühöngött. Anyja parancsára felvett egy másik ruhát, ami elegánsabb volt. Azt mondta, hogy nézzen ki jól a vendégek előtt, és lehetőleg próbáljon meg jó benyomást kelteni. Dühösen rángatta magán a ruhát, remélve, hogy úgy kényelmesebb lesz. - Ugye megmondtam neked, hogy baj lesz, ha megint kiszöksz engedély nélkül? De te soha nem hallgatsz rám. - Igen Batty, megmondtad - morogta a lány. - Ne cibáld úgy azt a ruhát, még elszakad! Aztán meg nézhetsz! - Ahajj, utálom ezt a ruhát! - nyafogott. - Az összesre ezt mondtad - vigyorodott el Batty. - Igen, mindet utálom! Miért nem születtem fiúnak? Akkor apa sem lenne ennyire szigorú! - Ezt nem tudhatod. - De igen. Apa mindig is fiút akart. De legalább had hordhatnék nadrágot, mint a férfiak! - Vagy tógát - nevette el magát a kis szárnyas feketeség. - Fúj, nem, azt nem! Az ugyanolyan rossz lehet, mint a szoknya! - sipította. - Na de most inkább bújj el Batty, lemegyek, mielőtt még jobban kikapok - mondta, majd kis barátja elbújt fekete hajzuhataga alá. Ravenna lement, épp csak benézett. De mikor látta, hogy szülei a vendégekkel vannak elfoglalva, kiosont a hátsó ajtón, és elment, hogy találkozzon barátaival. Jenny megérezte, hogy Ravenna kilógott, ezért oldalba bökte a Caecilius-szal nagyban beszélgető Időmestert. - Figyelj csak, Ravenna kilógott - üzente neki Jenny telepatikus úton. - Köszönjük a vendéglátást, de már indulnunk kell - állt fel Időmester, a többiek követték. Caeciliusék értetlenül néztek a távozó vendégek után. Persze ők Ravenna nyomába eredtek. Ravenna elbújt valahova, és előhívta a kis kwamiját. - Ajj, te lány! Miért kevered folyton bajba magad? - kérdezze Batty mosolyogva. - Az élet unalmas lenne izgalmak nélkül - jelentette ki magabiztosan a lány. - De most változzunk át. Batty, szárnyakat ki! Batty bele repült a lány gyűrűjébe, és így Ravenna ruhája helyét átvette egy fekete bőrruha csizmával. Pupillái elkeskenyedtek, arca előtt maszk jelent meg, hajában pedig fekete denevérfülek. A hátán ott virítottak a jól ismert bőr szárnyak, övéhez erősítve pedig a fémrúd. A barlanghoz ment, ahol először találkozott társaival. Holló, Kígyó, és Farkas már ott voltak. Magabiztosan belépett, és köszöntötte társait. - Az ikrek hogy vannak? - kérdezte, miközben letérdelt melléjük. - Jól. Túl élénkek. - mondta Kígyó. - Azt látom - mosolyodott el Denevér a fakarddal vívó ikrekre nézve. Hirtelen bement a barlangba két katona, meglehetősen furcsa páncélzatban. - Adjátok át a gyermekeket! - parancsolta az egyik, aki meglepő módon nő volt. - Arra várhatnak! - kapott a fegyveréhez Holló. A nő csak simán elporlasztotta Holló fegyverét, társa pedig a másik háromra támadt. Denevér támadása pajzs nélkül egy karcolást sem ejtett a rátámadó katonán. - Ez meg mi? - döbbent meg Farkas. - Ha én azt tudnám... - motyogta Kígyó. Denevér összenézett Hollóval. Tudta, hogy Holló irányítani tudja a levegőt, így erre kérte a fiút. A fiú egy hirtelen széllökéssel próbálta kilökni a páncélosokat a barlangból, sikertelenül. A két katona pajzsát maga elé tartva védekezett, és a fehér páncélt viselő férfi, rövid kardját kirántva az ikreket védő Kígyóra és Denevérre támadt. Elképesztő gyorsasággal mozgott a páncélban, villámgyorsan több vágást ejtve ellenségein. - Ez képtelenség... - rogyott össze Denevér a fájdalomtól. - Vidd innen a srácokat - tátogta Kígyó felé. A vörös hajú lány megrázta a fejét. - Nem hagylak itt benneteket! - tátogta vissza. - Ezt elintézzük a fiúkkal. Csak vigyázz az ikrekre! Végül Kígyó engedelmeskedett, de a női katona útját állta, és rátámadt. Kígyó csak egy villanást látott, és rögtön öt vágást szerzett. - Miféle szerzet vagy te? - nyögte a fájdalomtól összerogyó Kígyó. A katona indult volna az ikrekkel kifelé, de Denevér legnagyobb megdöbbenésére a vendégek állták útját. - Mégis mit akartok, bolond halandók? - mutatott a papoknak és nemeseknek kinéző társaságra az ikreket fogva tartó harcosnő. - Menjetek innen! - kiált fel Denevér. Kétségbeesetten néz Hollóék felé, de látja, hogy ők is földre kerültek. - A híres Védelmezők. - mondta gúnyosan a fehér páncélos férfi. - Ilyen gyengék lennének? - mondta, majd meglátja az embereket. Szája gonosz vigyorra húzódik. - Adjátok vissza a két gyermeket, amíg szépen mondom! - mondta a Chronos amulettjét viselő pap. - Mit tudnátok ti tenni ellenünk? - kérdezte megvetően a két katona. - Ó, többet, mint hiszed - válaszolt a pap baljós mosollyal, majd villant az amulettje, és mindannyian talpig páncélban álltak. A medált viselő katona kéken világító kardot rántott, egyik társáé lángcsóva alakját öltötte, másikuk páncélja és fegyverzete kristályos csillogású volt, mintha jégből lenne. További kettő egy ezüstös aurájú páncélos harcossá olvadt össze, az utolsó pedig talpig vörös páncélt viselt. Időmesterék ruhája más volt, alkalmazkodott a korhoz, amelyben voltak. Denevér, ahogy rájuk nézett, úgy érezte, erőre kap. Felállt, fegyverét forgatva a két katona felé nézett, és támadó pozíciót vett fel. - Hm...Meglepő fordulat, de nem ijedünk meg egy kis fényparádétól - mondta a fehér páncélos katona, és gondolkodás nélkül támadott. Ekkor a csapat ketté vált: Ezüst Róka és Volpina a szorult helyzetben lévő hősök segítségére siettek, Időmester, Lánglovag és Jéghercegnő a fehér páncélzatú katonát állították meg. - Nem kell a színjáték, úgyis tudjuk, kik vagytok, Fehér Tigris - mondta két kardcsapás között Időmester az ellenségének.

Farkas és Holló remegő kézzel emelték védekezésre fegyvereik maradványait, ám mielőtt az ellenség lecsaphatott volna, Hollóékat egy vörös villanás vakította el. Farkas döbbenten nézett fel. - Hát ez meg mi volt? - nézett a fölé magasodó vörös páncélos harcosnőre, aki két kardját keresztbe téve könnyűszerrel hárította Rémkatica kardjának csapását. - Hát semmit se bízhatok rátok? - jelent meg egy talpig sötét páncélt viselő férfi a barlang bejáratánál. - Na..Már csak ő hiányzott - nyögött fel Kígyó, mikor a sötét páncélos férfi közeledni kezdett hozzá. - Esélyetek sincs! - nevetett gonoszan a sötét páncélos, miközben kardjának markolatán villant az ékkő, és úgy tűnt, hogy egyszerre három is van belőle. - Hát ez remek, még többen vannak, tápászkodott fel Denevér botjának maradványára támaszkodva.

Ezüst Róka és társai azonban átláttak a trükkön, és Időmester telepatikusan üzent társainak: - Ezüst Róka és Lánglovag, ti intézzétek el a két bérencet, mi hárman foglalkozunk Halálfejjel.

Fehér Tigris és Rémkatica a hősökre támadtak, azonban Ezüst Róka és Lánglovag útjukat állták. - Készülj, Lánglovag - mondta Ezüst Róka, majd kardjával egy-egy vágást ejtett Fehér Tigrisen és Rémkaticán. Lánglovag Ezüst Róka vállára támaszkodott, Ezüst Róka pedig megnyomta a kardja markolatán az ékkövet, és mind a négyen egy gladiátor aréna-szerű helyen találták magukat.

Eközben Időmester és két társa ádáz küzdelembe kezdett Halálfejjel. Volpina egy illúzióval biztonságba helyezte az ikreket, azonban a három Halálfejből kettő a hősökre támadt. Denevér és társai reményvesztetten várták a halált, azonban ekkor Jéghercegnő előttük termett és kardját a földbe döfve törhetetlen kristálypajzsot emelt. - Tehát igaz a legenda - Chronos harcosai tényleg léteznek - nézett fel Denevér. - A társaiddal és a másik két gonosztevővel mi történt? - mutatott Farkas csodálkozva a mozdulatlanul álló Ezüst Rókára és a másik háromra. Eközben a másik helyszínen Rémkatica döbbenten nézett körül: - Mit tettetek, ti átkozottak? Hová hoztatok minket? - mérgelődött, majd kardot rántva Ezüst Rókára és Lánglovagra támadt, a másik kettő viszont kard nélkül puszta kézzel hárította a támadást. - Ez mi a fene? - mérgelődött Fehér Tigris. Nézzetek le - kacsintott Lánglovag. Amint lenéztek, látták, hogy Időmester és társai Halálfejjel harcolnak. Erre Fehér Tigris Ezüst Rókára támadt, aki könnyen hárítva ellensége támadását puszta kézzel törte ketté Fehér Tigris kardját. - Az asztrál síkon vagyunk, itt semmi hatalmatok nincs - mosolygott baljósan Lánglovag, miközben a földre került Fehér Tigris torkának szegezte kardját. - Akkor, ha ez nem egy valós dimenzió, itt meg sem halhatunk - mosolygott Fehér Tigris. - Ó dehogynem - mondta Ezüst Róka, majd kardjával egy vágást ejtett Rémkatica karján, Lánglovag pedig tűzbe borítva szegezte kardját újra Fehér Tigrisnek. Halálfej, látva, hogy Rémkatica teste megremegett, Denevér legnagyobb meglepetésére fegyverét eltéve feladta a harcot. - Bölcs döntés - mosolygott Időmester. Halálfej csatlósai és Időmester társai is visszatértek az asztrál síkról. Fehér Tigris értetlenül fordult Halálfejhez: - Mért adtad fel a harcot, mester? Hiszen legyőzhettük volna őket. - Bolondok! Ilyen harcra nem vagytok felkészülve. Ha ott meghaltok, meghaltok a valóságban is - mondta dühösen Halálfej, majd megnyomta az ékkövet kardjának markolatán és két csatlósával együtt eltűnt. A hősök körülnéztek, és köszönetet mondtak a segítségért. Különösen Volpinának voltak hálásak, aki megmentette az ikreket. Az ölelkezéseket, kézfogásokat beszélgetéseket a Védelmezők talizmánjainak csipogása szakította meg. Gyorsan elköszöntek, és a négy hős négy különböző irányba szaladt. Időmester és a legendák csak mosolyogva néztek utánuk. Miután elbújtak és visszaváltoztak, Ravenna félve gondolt arra, hogy mit fog otthon kapni a szüleitől. Aztán arra gondolt, hogy nem megy most rögtön haza, hanem elmegy sétálni. Aztán megint átváltozik, és majd megpróbál észrevétlenül belógni az ablakon. Időmesterék követték, szerettek volna még elköszönni a furcsa lánytól. Ravenna a térre szaladt, és ott meglátta barátnője vörös hajzuhatagát. Boldogan szaladt oda hozzá, és megölelte. - Megara! - kiáltott fel mosolyogva. - Szervusz, Ravenna - ölelte vissza mosolyogva a barátnője. Aztán eltolta magától, és zöld szemével áthatóan nézte a kék szeműt. - Mit csinálsz te itt kint egyedül? Nagyon ki fogsz kapni édesapádtól. Már azért is, mert megint velem vagy. Sajnos Megara közrendű családból származott, és Ravenna édesapja nem nézte jó szemmel, hogy a lánya vele barátkozik. - Ugyan már! - legyintett Ravenna. Tudod jól, hogy nagyon fontos vagy nekem, és nem mondanék le rólad csak úgy. Még apám parancsára sem. - Tudom - mosolyodott el Megara. - Ezért is féltelek téged. Túl makacs vagy, és engedetlen. Ezért még nagyon megütheted a bokádat. - Ne félts te engem! - ölelte át a vállát a fekete hajú a vöröskének. Megara csuklóján megcsillant valami. Egy karkötő tekeredett karjára, és aki alaposabban is megnézte, az látta, hogy az ékszer egy kígyót ábrázol. Egyszerű, jelentéktelen kis tárgynak tűnik, de igazából a tárgy nagyon értékes. Csak úgy, mint mondjuk Ravenna gyűrűje. Időmester is megpillantotta a vörös hajú lány kezén az ékszert, és ez mosolygásra késztette. Ő pontosan tisztában volt a tárgy értékével. - Min mosolyogsz úgy, James? - kérdezte kedvesen Jenny. - Nézd csak meg a mi Ravennánk barátnőjének kezén lévő ékszert! Téged nem emlékeztet valamire? - kérdezte. Mikor Jenny is meglátta, elmosolyodott. Pontosan tudta mi az a karkötő. A legendák összenéztek, és bólintottak. Adrien és James medálja villant egyet, aztán már csak a hűlt helyüket lehet látni.

11. Rész - Ametist és a Skarlát villám szövetsége

Fehér Tigris és Rémkatica fáradtan térnek vissza Halálfejhez. - Cserben hagytatok! - mennydörgött Halálfej, mikor két csatlósa visszatért.- De Mester...Mi mindent megtettünk. Minden jól ment, míg Időmester rajtunk nem ütött a csapatával - próbált magyarázkodni Rémkatica. - Elég! - szorította ökölbe kezét Halálfej, miközben Fehér Tigris térdre rogyott a fájdalomtól. És most pedig hozzátok el nekem a Denevér gyűrűjét! - parancsolta Halálfej. - Igen, Mester, ezúttal nem fogsz csalódni bennünk - állt fel a Halálfej szorításából kiszabaduló Fehér Tigris. - Abban egész biztos vagyok, ugyanis ezúttal lesz egy társatok is - nevetett Halálfej ördögien, miközben a sötétből előbukkanó fekete ruhás férfira mutatott. Az új gonosztevő éjfekete overálját vörös villámok díszítették, arcát orráig lelógó maszk takarta. - Még is miben segít nekünk ez a fekete ruhás bohóc? - kérdezte megvetően Rémkatica.Alighogy kimondta, a férfi egy szempillantás alatt előtte termett, és Rémkatica döbbenten fedezte fel, hogy a férfi arca vibrál, és szintén vibráló jobb kezét pedig a testében érezte a szíve környékén. - A nevem Savitar, és ha most megállítom a kezem, meghalsz - mondta a fekete ruhás torz hangon. - Re-Rendben van, meggyőztél - mondta ijedten Rémkatica, erre Savitar eleresztette társát. - És most menjünk a talizmánért, mielőtt a Mester dühös lesz - vetette fel Fehér Tigris. Azzal kimentek egy, a falban lévő titkos ajtón.Eközben a legendák a főhadiszálláson próbálták kitalálni Halálfej következő lépését. - Hm...Ezek szerint Halálfej az elveszett talizmánokra pályázik - mondta Adrien. - És miért olyan különlegesek? - kérdezte Max. - Évtizedekkel ezelőtt Halálfej erősödni kezdett, ezért az eredeti talizmánok őrzője úgy döntött, védelmezőket küld a kiválasztottak mellé. A védelmezőknek a hősökénél erősebb talizmánjai vannak. Hollétük azonban ismeretlen - mondta Adrien. - Az nem olyan biztos, úgy tűnik az egyik talizmán egy Rachel Agreste nevű lánynál van, és Halálfej ráküldte a csatlósait - jött be Időmester.- Ezt honnan tudod ilyen biztosan? - kérdezte Lora csodálkozva. - Hát az legyen az én titkom - mosolygott Időmester. Eközben Rachelre szokásos nap virradt az otthonban, és fogalma sem volt semmiről. Felkelt, felöltözött, és elindult az iskolába. Közben, mint mindig, bement a pékségbe, és Marinette-tel folytatta az útját. Miközben a copfos lány magyarázott neki, unottan forgatta a gyűrűjét.Időmester és a legendák a Dupont iskola elé érkeztek, és úgy gondolták, hogy megint beépülnek, és diáknak tettetik magukat. Ennek a fordulatnak nem igazán örültek, de a jó célért mindent. Meg kell keresniük Rachel Agreste-et, aki elvileg a Denevér Talizmánt birtokolja.- Már megint... - füstölgött Max. - Pedig szerintem jó buli lesz - próbálta a hangulatot oldani Jenny, miközben bementek órára.Marinette és Rachel, megint késve estek be az órára. - Elnézést a késésért! - lihegték a vörös osztályfőnökükre nézve. Csodálkozva látták, hogy a tábla előtt áll pár velük egykorú diák. A tanár feléjük nézve csak fáradtan legyintett, és kérte, hogy menjenek a helyükre. A két lány összesúgott. - Nem is tudtam, hogy új diákok jönnek. - suttogta Rachel. - Én sem, ne aggódj - válaszolt halkan Marinette, majd leült a helyére a második padba, Rachel pedig hátra ment az utolsó padba. A tábla előtt lévők összenéztek. Max még mindig dühös volt, amiért újra diáknak kell álcáznia magát. - Szóval - kezdett bele a tanárnő. Csere diákok érkeztek hozzánk, és pár napig itt fognak tanulni. Bízom benne, hogy kedvesen fogadjátok őket, és segítetek nekik, ha szükséges. Igen, még te is Chloé - nézett szúrósan az első padban ülő szőke lányra, aki erre sértődötten húzta föl az orrát. A tanár Chloéval nem törődve, folytatta a szent beszédét. - Akkor számítok arra, hogy kedvesek és segítőkészek lesztek. Most pedig mutatkozzatok be - fordult az újak felé. James bemutatkozását követően Adrien és Rachel köpni-nyelni nem tudtak. Adrien betudta egyszerű névrokonságnak a dolgot, Rachelt azonban nem hagyta nyugodni a furcsa véletlen."- Ez már nem lehet véletlen. Lehet, hogy az itteni Adrien a rokonom... és egyben Fekete Macska is. (Bár ebben nem vagyok teljesen biztos.) De ez... Még is mi folyik itt?" - kérdezte magától Rachel. - "Valahogy muszáj kiderítenem."Mindenki sorban bemutatkozott, majd a tanár megkérte őket, hogy üljenek le az üres helyekre.Az egyik új Rachel mellé ült, de már nem emlékezett a nevére. - Most, hogy mindenki bemutatkozott, és kiderült, hogy immár három Agreste van az osztályban, kezdhetnénk az órát. A "három Agreste"-re mindenki összerezzent. Különösen a hősök, Időmester, és a legendák.Az óra gyorsan eltelt. Chloénak igencsak szúrta a szemét, hogy helyette a cserediákok voltak a figyelem középpontjában. Főleg, hogy szinte mindig őket szólította fel a tanár.James szerinte ódivatú öltözködését egyenesen polgárpukkasztónak találta. Természetesen óra után ezt szóvá is tette neki, James azonban higgadtan kezelte a dolgot. - Lehet, hogy divatos az öltözéked, de vajon ki mersz-e menni esős időben azzal a kilónyi vakolattal az arcodon? - kérdezett vissza James Chloé megjegyzésére, mire a szőkeség Sabrinát maga után rángatva dühösen elviharzott.Rachel vigyorogva nézett Chloé után. A szőke lány neki már nem mer beszólogatni, mert megtanulta, hogy vele nem érdemes packázni. A legtöbb ember félt tőle, főleg, hogy ő volt a polgármester "egyetlen kicsi lánya". Örült, hogy van még valaki, aki vele együtt vissza mer szólni neki.Új padtársa felé fordult. - Max - mutatkozott be szűk szavúan. - Rachel - ráztak kezet. Max szeme felcsillant. "Csak nem ő Denevér?" - gondolta. - "Ekkora szerencsém lenne, hogy pont mellé ültettek?"- Hm..Szép gyűrű - jegyezte meg Max Rachel gyűrűjére mutatva.- Kösz. Családi örökség - hazudta a lány. Utált hazudni, de nem mondhatta el, hogy ő Denevér.Persze Max sejtette, hogy ez nem igaz, de nem tette szóvá.Lassan eltelt a nap, eljött az utolsó óra is - kémia. Az óra elején a tanár az első két padsorba ültette Chloét, Rachelt, és az új diákokat több osztálytársukkal együtt órai csoportmunka céljából.Rachel utálta a kémiát, és nem is ment neki.Balszerencséjére a tanár kihívta, ráadásul kísérletet bemutatni.Chloé, ezt meg is jegyezte. - Miért pont veled kell együtt dolgoznom? Semmit sem tudsz kémiából. - Mondja ezt az, aki mindent Sabrinával csináltat meg, mert ő túl lusta hozzá. - vágott vissza Rachel. De a lánynak amilyen szerencséje van, persze, hogy neki kell bemutatnia a kísérletet. Segélykérően nézett a többi csapattársára, tudta, hogy Chloéra nem számíthat.Chloé persze az asztalra nézve már is aljas tervet eszelt ki.Az asztalon ugyanis volt borszeszégő, pár szódáspatron foglalatba szorítva és különböző vegyületek.
Rachel kiment az asztalhoz, meggyújtotta az égőt, és elkezdte melegíteni az egyik kémcső tartalmát.Chloé az első sorban ülve nézte Rachel szerencsétlenkedését, majd a táskájába nyúlt a hajlakkjáért.Rachel félve nézett körül. Magát ismerve szinte biztos volt benne, hogy felrobbantja a tantermet.És amint meglátta, hogy Chloé kezében hajlakk van, sejtette, hogy a lány készül valamire ellene.Már előre félt, hiszen tanórán van, nem tudja megállítani a gonosz lány mesterkedését.James összehúzott szemmel nézte Chloét: - Mit csinál ez az idióta? - súgta a mellette ülő Lorának, miközben Chloé levette a hajlakkos palack kupakját, és egyenest a borszeszégő felé tartotta, majd lassan lenyomta a kieresztő szelepet. - Rachel, vigyázz! - kiáltott James, majd kabátzsebéből kikapott 3 töltőtollat, és halálpontosan a szódáspatronok zárófóliáira dobta. A sűrű köddé változó szén-dioxid eloltotta a borszeszégőt, mielőtt a hajlakkpermet lángra kaphatott volna.Rachel kikerekedett szemmel nézett Jamesre. Hálás volt neki, de most már biztos volt benne, hogy valami nem stimmel az újoncokkal. A régimódi öltözködésük, a viselkedésük...Óra után gyorsan felpattant, beszélni akart a kwamijával. A holmiját gyorsan besöpörte a táskájába, és felpattant. Elsőként rohant ki a teremből, és bezárkózott a mosdóba, és előhívta a kwamiját. - Batty, mégis mi folyik itt? Kik ezek? - Nem tudom, Rachel. De furcsa energiát érzek körülöttük, és egy kwami jelenlétét. Szerintem vigyázz velük - mondta a kis lény. Az se lehetetlen, hogy az ellenségeink. Rachel komoran bólintott, majd visszatette a kis lényt a táskájába, és kilépett a mosdóból.James és társai messziről követték. Eközben Nino és Alya Adriennel és Marinette-tel tárgyalták Chloé kémia órai akcióját. a szóban forgó személy pedig a kémia tanárral együtt Mr. Damocles irodája felé tartott.Rachel a szekrényéhez vette az irányt, de beleütközött valakibe. - Bocs... - motyogta, majd felnézett a nála jóval magasabb fiúra. - James, ugye? - Igen - bólintott. - Te pedig Rachel, ha nem tévedek. - Talált, süllyedt. Kösz, hogy segítettél kémián. - Semmiség volt. Viszont Chloé átlépett egy határt. Meg is sérülhettél volna. Rachel bólintott, és idegesen forgatta a gyűrűt az ujján. - Szép gyűrű - jegyezte meg a fiú. Rachel elvörösödött. - Kösz - vakargatta zavartan a tarkóját. Majd megpillantott egy furcsa medált a srác nyakában. Biztos volt benne, hogy nem egyszerű, közönséges nyaklánc. - Szép medál - mondta, majd gyorsan kikerülte a fiút, és a szekrényéhez ment, utána a barátaihoz.- Hé, Csajszi, jól vagy? - kérdezte Alya. - Igen - válaszolt, bár csak fél füllel figyelt rájuk. Igyekezte kihallgatni az újak beszélgetését. Mióta Denevér lett, emberként is javult a hallása.- Chloé átlépett egy határt - morogta Nino. Meg is sérülhettél volna.Csak azt nem tudták, hogy Rachelnek nem árt a tűz. Rachel bambán bólintott.Ha koncentrált, hallotta miről beszélnek James-ék. Róla.James kinyitotta a medált, ami ezúttal ametisztszínűen világított. - Ez nem jelent jót - mutatta a medált a Jenny mellett álló laborköpenyes srácnak. - Hm...Ametist...Gondolod ő is Rachel talizmánját akarja? - kérdezett vissza a laborköpenyes. - Lehet, de lehet, hogy nem. Mindenesetre jobb lesz vigyáznunk. Rachelt, bár hallotta, miről beszélnek Jamesék, nem túlzottan izgatta a dolog, hisz a kwamija úgy is szól neki, ha valami baj van.Sejtette, hogy minden új jövevénytől tartania kell. Bár kedvelte Jamest, igyekezett távol maradni tőle. Bár teljesen nem tudja elkerülni őket, mert az egyikük, Max, mellé ült. - Hé, Rachel, hol jársz? - lengette meg a kezét Adrien a lány arca előtt. Rachel felkapta a fejét. - Bocsi... Miről is volt szó? - Rachel, biztos minden oké? - kérdezte aggodalmasan Marinette.- Biztos...motyogta Rachel. - Na, meghívlak a pékségünkbe egy süteményre, mit szólsz hozzá? - kérdezte Marinette. - Aha, az lehet, hogy jó lenne - erőltetett magára mosolyt a szőke. - És velünk mi lesz? - tette csípőre a kezét Alya. - Gyertek ti is - mondta Marinette, majd elindultak. Vidáman beszélgettek, de Rachel szokatlanul csendes volt. Ha kérdezték, csak egy-egy szóval válaszolt. A barátai aggódtak érte, de nem faggatták, amiért ő hálás is volt.Nem régóta voltak úton, mikor Fehér Tigris és Rémkatica rajtuk ütöttek.- Nee, csak ne most! - motyogta Rachel. A barátait beterelte a pékségbe, és az orrukra kötötte, hogy maradjanak is ott. Persze tudta, hogy Marinette és Adrien nem fog, de a látszat kedvéért őket is rávette. - Veled mi lesz? - kérdezte Nino. - Miattam ne aggódj, mindjárt jövök - hazudta, majd gyorsan keresett egy helyet, ahol átváltozhat. - Batty, ez nagyon nem az én napom - motyogta. - Igen, ma nagyon összejött neked. De most át kell változnod. - Rendben - sóhajtotta. - Batty, szárnyakat ki! - és átváltozott.Persze Adrien és Marinette is követték a példáját.Rémkatica és Fehér Tigris mindent összerombolt, ami csak az útjukba került. Denevér nagyon rossz kedvében volt, mikor előttük landolt. - Ááá, végre itt vagy, Denevér - vigyorgott gonoszan Fehér Tigris. - Már vártunk. - Igen? Az érzés nem kölcsönös - morgott Denevér.Nem sokkal később megjelent Katica és Fekete Macska is. - Ideje ezt a túlméretes cicust visszazárni a ketrecbe - mondta Fekete Macska Fehér Tigrisre mutatva, és erejét felhasználva rögtön támadásba is lendült. Azonban Fehér Tigris páncélján egy karcolás sem esett a Macskajaj ellenére.-Mi a...? - kérdezte meglepően Fekete Macska, miután botját Fehér Tigris karmainak egy suhintásával miszlikbe aprította.- Hol az Akuma? - kérdezte Katica. - Nem hinném, hogy ezek Akumalizáltak lennének - mondta Denevér. Szerintem ezek Halálfej szövetségesei. - Jókor szólsz - morgott Fekete Macska a botját hiányolva.- Túl erősek! - mondta Katica, miután a gonosz alteregója könnyedén hárította a támadását.Alighogy kiheverték az első rohamot, a három hős hirtelen hanyatt vágódott egy vörös villámtól. - Ez mi volt? - nyögött Denevér.- Fogalmam sincs - motyogta Macska. A hősök nagy nehezen feltápászkodtak, és keresni kezdték az újabb támadójukat.De pár pillanattal később egy csuklyás, ametiszt színű ruhát viselő köpenyes alak jelent meg, kezében ametiszt színűen izzó energiabottal, ami Fekete Macska szerint egy kétvégű lézerszablyára hasonlított.Hirtelen akumák serege tűnt fel, és megjelent Halálfej személyesen.- Na jó... Én már elvesztettem a fonalat - motyogta Denevér, és várta, mi fog történni.-Mindent nekem kell csinálnom? - kérdezte morcosan Halálfej.Az előző villám tüzet okozott, és ez segített Denevérnek visszanyerni az erejét, így most már megújult erővel lépett az idegen mellé. - Nem - mondta, és kihegyesítette a botja végét.A vörös villám megint lecsapott, ezúttal Denevér botját törve ketté.Katica és Fekete Macska értetlenül nézték az események folyamatát. Nem értettek semmit.Denevér dühösen felkiáltott, majd a bot hegyes felével próbálta támadni az ellenségeit.Halálfej elkapta Denevért hátulról. Miközben húzta volna le a gyűrűjét, az ametisztruhás fickó egy energianyalábot lőtt feléjük, amivel Halálfejet leterítette, de Denevér is súlyos sebet kapott.Denevér felkiáltott fájdalmában, és a tűzből próbált erőt nyerni.De sajnos az túl messze volt. Segélykérően nézett társaira.- Ametist, te hogy kerülsz ide? - kérdezte dühösen Halálfej. - Nem emlékszel, barátom? Hiszen Savitar is az én világomból való - hangzott a válasz.Eközben Ametist ütésre emelte botját, hogy végezzen ősi ellenségével, miközben Savitar és társai a három hőst támadták szüntelen.Denevér próbált kiszabadulni Halálfej szorításából, de túl súlyos volt a sérülése. Vért köhögött fel, és teljesen elgyengült.Dühös volt a gyengesége miatt, és segíteni akart társain. Savitar kezét rezegtetve nyúlt Fekete Macska felé. Elég legyen! - kapott hátulról egy rúgást Savitar. - Macska felnézett, és nem hitt a szemének. Ott álltak az új cserediákok.- Tűnjetek... innen... - próbált megszólalni Denevér. -Túl... veszély... veszélyes... - mondta, és megint vért köhögött fel. James aggódva nézett a lányra, nagyon rosszul nézett ki. - Mit tudnátok ártani nekem, bolond halandók? - kérdezte Savitar gúnyosan. A következő pillanatban villant a laborköpenyes srác medálja, és a fényből előléptek a legendák. - Szerintem többet mint hiszed - mosolygott baljósan Időmester, és fegyverével kétszer lábon lőtte Savitart, amitől az összerogyott.
Időmester odarohant Denevérhez, és a medáljával feltérképezte a sérüléseit. - Jól sejtettem... jól sejtettem, hogy nem egyszerű, közönséges medálod van... - motyogta Denevér, és a szeme lecsukódott.
-Lánglovag, Jéghercegnő és Volpina, tiétek Fehér Tigris, Rémkatica és Savitar, Ezüst Róka és én ellátjuk Denevér sérüléseit, és elintézzük ezt a kettőt - mutatott Időmester Halálfejre és Ametistre.
A laborköpenyes srác megfogta Jenny kezét, és kettejükből egy ezüstös aurájú rókaszellem szerű lény lett. A rókaszellem szerű lény egyetlen érintéssel begyógyította Denevér sérülését.-Időmester, hát megint az utamba állsz? - emelte támadásra botját Ametist. Mielőtt azonban támadhatott volna, Időmester ellőtte a kezét, így elejtette a botot. Eközben Lánglovag és Jéghercegnő aktiválták páncéljukat és könnyűszerrel bántak el Fehér Tigrissel és Rémkaticával. Savitar lába azonban regenerálódott, és már támadott volna, Jéghercegnő azonban megfagyasztotta előtte a talajt, amitől elcsúszott. Ezután lehűtötte körülötte a levegőt, megakadályozva ezzel Savitart képessége használatában. - Átkozottak! - kiáltott a már-már jégkockává váló Savitar. Ametist közelharcban próbálta Időmestert legyőzni, aki azonban felkapta Ametist botját és támadója felé tartotta, aki saját fegyverének eset áldozatául.Halálfej akkorra felkelt, és botjával Időmestert célozta, Ezüst Róka azonban, könnyűszerrel lefegyverezte.Halálfej ismét fenyegetően emelte botját a feléje forduló Időmesterre, aki elővette fegyverét, és egy lövéssel összetörte a kristályt Halálfej botján - Meg nem öllek, de megmenteni sem foglak - mondta, és vészjóslóan Halálfejre szegezte pisztolyát.Miután belátta, hogy nincs esély a győzelemre, Halálfej csatlósaival együtt meghátrált. - A csatát megnyertétek, de a háborút közel sem! - fenyegetőzött Halálfej, miközben botjának egy érintésével akumák hadává változtatta a jéggé fagyott Savitart. Mikor vége lett a harcnak, Denevér dühösen megfordult, és amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta a harc színhelyét. A botja darabjai a kezében, és olyan messzire ment amilyen messze csak tudott. Mindenki értetlenül meredt utána, senki sem értette mi baja. Ő nem tudta hova megy, csak messze a harc színhelyétől, távol az emberektől. Egy ház tetején landolt, és olyan erővel bokszolt bele a kéménybe, hogy a kezén kiszakadt a kesztyű, és az ökölbe szorított kezéről lehorzsolta a bőrét, és vér szivárgott belőle. Gyűlölte magát, amiért nem tudott segíteni a többieken. Tombolt, tört, zúzott. Akár egy kamaszlány. Viszont ezért senki sem vádolhatta, hiszen az volt. Egy elkeseredett, dühös, magányos kamaszlány. Majd leült a kémény elé, fölhúzta a térdeit, és átkulcsolta rajta a kezét. - Elbuktam... - suttogta maga elé meredve, majd James jelent meg mellette.- Nem igaz. - mondta James, és leült a lány mellé. - De igen. Elbuktam. Nem tudtam megvédeni Katicát, és Fekete Macskát. Nem tudtam teljesíteni a feladatom, megsérültem, és gyengén segítségre szorultam. Én vagyok a hősök szégyene. Meg sem érdemlem a talizmánom. Lehet jobban jártam volna ha elveszik tőlem. Egyáltalán... miért pont az enyém kell nekik?- Azért, mert Halálfej az elveszett talizmánokra pályázik - válaszolt James.- De miért? Miért pont ezek kellenek neki? Nem rég még Katicáéra és Fekete Macskáéra pályáztak! - Ez a Halálfej egy másik idősíkból érkezett. És nem fog leállni, amíg le nem állítják, vagy amíg meg nem szerzi amit akar.  - És ne emészd magad. Halálfej mindig egyre erősebb. Tőlem több társamat is elvette már.  - Ez nekem nem mentség! - A vereség arra való, hogy tanulj belőle, és erősebbé válj - mondta Időmester, majd egy ékkővel díszített karkötőt adott Rachelnek. - Ez mi? - kérdezett vissza Rachel. Ekkorra odaértek a többiek is. - Ha aktiválod, a képességeidhez alkalmazkodó páncélzatot kapsz, amely nemcsak plusz védelmet ad, de a támadásaidat is felerősíti - válaszolt a laborköpenyes srác, miközben Időmester odament hozzá.  - Vigyázz a társaidra, Rachel Agreste, kemény harcok várnak rátok - búcsúzott Időmester és odadobta Fekete Macskának a megjavított botját, majd mindketten kinyitották medáljukat, azzal a legendák egy villanás kíséretében eltűntek.  - Hát ezt nem szeretném megismételni - mondta Fekete Macska. - Én sem - csatlakozott Denevér.     

10. Rész – A Dupont középiskola legendái

Halálfej arcán gonosz mosoly jelent meg, miután Rémkatica láthatóvá tette a kőtáblán lévő írást. - Áh...szóval így állunk... Nemcsak megakadályozhatom, hogy Időmester és a csapata végleg legyőzzön, de még nagyobb hatalomra tehetek szert. Fehér Tigris, Rémkatica, hozzátok el nekem a Főnix és a Fúria talizmánjait! - nevetett fel ördögien Halálfej. Időmester és a többiek eközben a főhadiszálláson próbálták kitalálni, mire készülhet Halálfej.  - Halálfej meg akarja szerezni a Főnix és a Fúria talizmánját - szólal meg Időmester. - Mire kellhet az neki? - kérdezi Lora. - A hét talizmánon kívül vannak elveszett talizmánok is - mondja Adrien. - Ezek egyike a Fúria és a Főnix talizmán is: egyesítve használójuk halhatatlanná válik, továbbá képes lesz fizikailag egyszerre több különböző helyen lenni térben és időben. Nem engedhetjük, hogy Halálfej hatalma tovább nőjön - világosította fel társait Időmester. - Minél előbb indulnunk kéne. Most hová vezet az utunk? - kérdi Lora. - Ellátogatunk a Francois Dupont Középiskolába - mondta Időmester. - Ne is késlekedjünk tovább! - tereli társait Adrien. Miután mindenki jelen volt, Időmester beállította a koordinátákat, majd egy fényvillanás kíséretében mindannyian eltűntek.

Amikor megérkeztek a helyszínre, Volpina fintorogva nézett: - Na ne...Mit keresünk egy iskolában?

- Gondolom itt lesz valami nyom - néz körbe Lora.

- Attól sokkal igazlmasabb lesz - néz össze Időmester és Adrien sunyi vigyorral, majd kinyitják a medáljaikat. - Hé! Mit műveltetek velünk?! - néz körbe Max, ugyanis egy közeli ablakba belenézve a kb. 15 éves önmagát látja. - Én mondtam, hogy meg fogtok lepődni - nevetett Időmester.

- Hé! Ez nem vicces! - nyavalyog Max. - Nagyon nem - társul hozzá Lora.

- Nyugi, csak külsőre nézünk ki tiniknek, fizikailag ugyanolyanok vagyunk és a képességeink is megvannak - mosolyog Adrien, miközben Jennyvel egy pillanatra megfogják egymás kezét, és elkezd Ezüst Róka megjelenni. De a teljes fúzió előtt elengedik egymás kezét, nehogy feltűnést keltsenek.

- Akkor sem vicces - durcizik Max. - És most? - kérdezi Volpina új külsejét vizsgálgatva. - Te leszel az őr idekint, ha esetleg támadás gyanúja áll fenn, azonnal jelzel, mi Loráékkal beépülünk a diákok közé - mondja Időmester. Egyszer csak megszólalt a csengő, és tanulók sokasága indult el a maga órájukra. Az újdonsült tanulók is követték őket. Persze nem telt bele öt perc sem, de az újoncok egyből találkoztak Chloéval, aki természetesen nem bírta ki, hogy be ne szóljon nekik: - Lefogadom, hogy az öltözékedet valami múlt századi divatüzletben szerezted - mondta Chloé Jamesre mutatva, de őt sem kell félteni. - Ahogy téged elnézlek, ott, ahonnan én jövök, öt percig nem boldogulnál - hangzott a gúnyos válasz. - Nem kell kímélni a csajt - csatlakozik hozzájuk egy új osztálytárs. Közben Chloé gyors léptekkel helyet foglalt, és motyogott valamit a barátnőjének. - Kit köszönthetünk? - érdeklődik Max.

- Bogi. Gondolom ti lennétek az új cserediákok – mosolyog. - Pontosan. Ő itt Adrien, Jenny, Max, és Lora. Én pedig James vagyok - mutatkoznak be. - Remek. Meg is érkeztek?- csatlakozik egy másik leányzó a csapathoz. - Igen. Na de most keressetek helyet, kezdődik az óra! - Tessékeli el onnan őket Bogi. Osztályfőnöki órával kezdtek, amit egy kis történelem követett. A cserediákok feltűnően jól teljesítettek ezen az órán, az osztály többi tagjának meg sem kellett szólalnia. Aztán következett a szünet. Chloé nem nézte jó szemmel, hogy nem ő van a középpontban. Persze a szünetben meg is szólaltatta a hangját: - Attól, hogy tök véletlen pont helyes válaszokat adtak, az öltözködésük alapján tuti, hogy a múlt századból valóak - gúnyolódott Chloé. - Mi legalább eredetileg is így nézünk ki, de te viszont a kilónyi vakolat alatt tuti, hogy egy valódi múmia vagy - válaszolt mosolyogva Lora. - Ezért nagyon megfizetsz! - visította Cholé. Testnevelés órán a lányöltöző kitűnő alkalmat adott neki, hogy Lorát bosszantsa: Bokaficamra hivatkozva kiment az öltözőbe, és elvette Lora táskájából a hópehely formájú medált, amit Lora a korcsolyapartnerétől kapott ajándékba - ez volt az utolsó emléke tőle. Amikor óra végén mentek átöltözni, Lora nem találta a medált. - Ezt keresed? - mutatta fel a medált vigyorogva a szőkeség. - Add vissza! Egy barátomtól kaptam, ez az utolsó ajándékom tőle - mondta sírva Lora. - Ó, a jégkirálynő sírva fakadt. Vigyázz, nehogy jégcsappá változzanak a könnyeid - gúnyolódott Chloé. Sabrina, kapd el! - dobta oda neki a medált, azonban Sabrina nem tudta elkapni, a medál leesett, és eltört. Lora zokogva vette kezébe a medál darabjait és kiment. - Na...Őt se látjuk egyhamar - vigyorgott Chloé. - Talán túl messzire mentél - mondta megvetően Sabrina. - Én ugyan nem, különben is, mit tud tenni? - vágott vissza Chloé. Eközben Max találkozott Lorával, aki elmondta neki, mit művelt Chloé. - Ne aggódj Lora, a medálodat ketten helyrehozzuk, Chloét majd én elintézem - kacsintott Max, azzal a szertár felé vette az irányt, ahol a fűtésrendszer is volt. Úgy csinált, mintha bevitt volna egy labdát. Amikor bement, kezét az egyik csőre tette - a benne áramló vízből rájött, hogy a lányöltöző zuhanyzójába megy a cső. Eközben Sabrina és Chloé épp tusoltak. - Na most figyeljetek - somolygott Max, azzal megfogta a csövet, felmelegítette olyan szinten, hogy komplett gőzfürdővé változtatta a lányöltözőt. - Ez meg mi volt? - rohant ki visítva Chloé, akinek a frizurája teljesen tönkrement, a sminkje pedig szétfolyt. - Mosolyogj! - várta a folyosón Alya, és már kattintotta is a telefonjával a példaértékű fotót. Miután mindenkinek sikerült elküldenie a képet, gyorsléptekkel elindult a barátnőjéhez, hogy újságolhassa a történteket. Időközben összefutottak Bogiékkal is. - Megérdemli! A bolond liba! - mérgelődik Bogi. - Ugye? Ezt azért nem néztem volna ki belőle - magyaráz Alya. - Borzalom, miket tud néha csinálni - csatlakozik Marintette is. A testnevelés óra után matek majd végül irodalom következett. A két óra gyorsan eltelt. Irodalom óra után Zack odament Jameshez: - Figyelj csak, nincs kedvetek benézni a karate szakkörre? - kérdezte a bőrkabátos sráctól. - De, szívesen csatlakoznánk hozzátok – hangzik a válasz. Miután Időmester és a legendák összegyűltek, eldöntötték, hogy kipróbálják az edzést. Amikor már mindenki megjelent a gyülekező ponton, az oktató is megjelent.

- Áh, ismét újakat köszönthetünk! - kezdi el a mondanivalóját. Remek! Egy gyors bemutatkozás, és kezdjük is! Én John Merlyn vagyok - ismerteti a menetet.

Loráék is bemutatkoztak, majd párba állították őket. A sorrend össze-vissza volt, hogy a régebben edzők segítsenek az újoncoknak. - A mai óra különleges lesz: Megtanuljátok a bottal való fegyveres küzdelmet - mondta Merlyn az óra negyedénél tartott rövid szünet végén. Először tartunk egy kis bemutatót. - Zack, vállalod a feladatot? - nézett Merlyn legjobb diákjainak egyikére. - Örömmel monsieur Merlyn - hangzott a válasz. Alighogy elkezdték a gyakorlatot, Merlyn pár mozdulattal lefegyverezte Zacket. - Hát...ez nem volt túl meggyőző - csóválta a fejét Merlyn. Még valaki esetleg? - Én szívesen megpróbálkozok vele! - jelentkezik James a feladatra. - Nocsak? Az egyik újoncunk... mutatott Merlyn a padról felálló és kabátját levető Jamesre, aki Zack botját kezébe véve Merlyn elé állt, és meghajlással köszöntötte ellenfelét. Merlyn hasonlóképp tett és elkezdték a küzdelmet. Keményen küzdöttek mindketten. - Az új srác nagyon jó, még az is lehet, hogy legyőzi Merlynt - mutatott Jamesre Zack. - Na azért azt nem hiszem, válaszolt Ezra mosolyogva. - Ne légy abban olyan biztos - nézett Zack csodálkozva, ugyanis Merlyn egyik támadását követően James saját botját kettétörve küzdött tovább. A következő percben két botjával egy óvatlan pillanatot kihasználva James kiverte Merlyn kezéből a botot, és aztán két botját övébe dugva, test-test elleni küzdelemben kényszerítette földre. Eközben Adrien és Jenny kiosontak az öltözőkbe, és valamit matatnak a társaik ruhái között. - Mondtam, hogy nyerni fog - suttog Zack Ezrának. - Jó… Igazad volt, suli után meghívlak titeket a cukrászdába - mondja Ezra. - Ez a mozdulat nagyon ismerős...Mindenesetre, szép volt, James - gratulál Merlyn új tanítványának. Időmester meghajol, majd visszaül a többiekhez. Folytatódik az edzés, majd a végén, miután átöltöztek, Ezra az ajtóban várja a többieket. - Na? Akkor irány a cukrászda? - vigyorog Zack. - Felőlem mehetünk - mondja James. - Egy pillanat - mondja Ezra az aggodalmasan néző Merlynre mutatva. - Valami baj van, monsieur Merlyn? - kérdezi Ezra. - Semmi, csak gondolkodok - válaszol Merlyn. - Akkor gyertek, menjünk - mondja Ezra, és elindulnak a cukrászda felé. - Rossz előérzetem van - suttogja Merlyn, azzal sporttáskáját a vállára kapja, és elindul a tanári öltözőbe. - Egyébként szépen lefegyverezted Merlynt az órán - magyaráz Bogi Jamesnek. - Hát...volt kitől tanulnom - szerénykedik James. - Az egyszer biztos - csatlakozik Adrien is. Már majdnem odaértek a cukrászdához, amikor Zack és Bogi két alakot pillantottak meg az egyik közeli háztetőn. - Az meg mi? - néz fel Bogi csodálkozva. - Ennek nem lesz jó vége… - sóhajt Zack. De ekkor a két alak már támadott is. - Futás! - utasít James. Ahányan voltak, annyifelé rohantak, majd pár perc elteltével meg is jelentek az akkori Párizs védelmezői. Megkezdődött a harc: Hiúz, Fúria és Főnix egymás után támadták a két ellenséget. Persze az ellenfelek se hagyták magukat: Jópár ütést mértek a hősökre. - Mi legyen? - hátrál Hiúz. - Biztos van valami gyengéjük - agyal Fúria, miközben a támadó Rémkatica ütéseit hárította. Persze Főnix se maradt ki a jóból. Fehér Tigris nem kímélt senkit. Főnix és Fúria felhasználva képességeiket, egy kicsit legyengítették őket: De nem eléggé. Pár perc múlva újra talpra álltak, majd folytatták a harcot. Végül Hiúz is felhasználta képességét, ismét sikertelenül. Vesztésre álltak, és a talizmánjaik is lemerülő félben voltak. - A fene...Elhasználtuk a képességeinket, de semmi - nyögte Chat Noir, miután Fehér Tigris a falhoz vágta. - Fúria, vigyázz! - lökte félre társát Főnix, amikor Fehér Tigris rájuk támadt. Fúria egy utolsó plazmabombával próbálkozott, de Fehér Tigris könnyedén hárította botjával, és a visszaváltozott Fúriára támadt. Épp elérte volna, mikor három zöld nyílvessző találta el. - Hagyd békén őket! - kiáltott a közeli tetőről leereszkedő zöld ruhás alak. - Á...Smaragd íjász, gondoltam, hogy te is eljössz - mosolygott Rémkatica vészjóslóan. Azonban nem sokáig örülhetett, mert Smaragd íjász öt nyílvesszővel ajándékozta meg. El is találta volna, ha Fehér Tigris darabokra nem kaszabolta volna a társa felé tartó nyílvesszőket. - A francba...Túl gyors - sziszegte dühösen Smaragd íjász, majd a tegezpántján lévő egyik patront kikapta a tartóból, és a földhöz vágta. Hirtelen hatalmas füstbe burkolózott a hadszíntér. - Á...Azt hiszitek, a füstbomba használ ellenünk? - kérdezte vészjóslóan Fehér Tigris, és a szeme hirtelen zölden kezdett izzani. Úgy lendült ellentámadásba, mintha látná őket - mert látta is - átkapcsolt infravörös keresőre. Ekkor azonban a füstben hat tini jelent meg, egyikük hosszú bőrkabátot viselt. A bőrkabátos srác hirtelen pár karate mozdulattal támadt a meglepett gonosztevőkre. - James, tűnjetek innen! - nyögte fájdalmasan Hiúz. – Még csak nem is vagytok hősök, azt hiszitek szembeszállhattok velünk? - kérdezte megvetően Rémkatica. Ekkor azonban egy zöld villanás színesítette be az eloszló füstöt, és a következő pillanatban két lövés érte Fehér Tigrist. - Időmester, hát sosem szabadulok meg tőletek? - dühöngött Fehér Tigris, azzal a csapatra támadt. - Legutóbb is legyőztünk titeket - mondta Rémkatica, miközben Jéghercegnőre támadt. - Meglepetés - mosolygott Jéghercegnő, miközben megnyomott egy ékkövet a karkötőjén, és a következő pillanatban fél kézzel vágta falhoz a rátámadó Rémkaticát. - Ez meg mi volt? - nézett társára Rémkatica, akit Lánglovag küldött padlóra egy jól irányzott tűzgolyóval. Amikor Fehér Tigris felnézett, Ezüst Róka és a többiek ott álltak fölöttük támadásra készen, Lánglovag és Jéghercegnő testét az erejükhöz alkalmazkodó, kinetikus erőpajzzsal rendelkező testpáncél fedte, Időmester pedig a fegyverén tartotta kezét. Fehér Tigris támadni próbált, de Időmester gyorsabb volt: Két lövést adott le, az egyik eltörte Fehér Tigris botját, a másik pedig a vállát találta el átütve a páncélját. - A következő nem megy mellé - mondta Időmester. Takarodjatok innen! - Ezért még számolunk! - vonult vissza a páros fenyegetően. - Köszönöm a segítséget - fordult Smaragd íjász Időmesterhez. – Ezek szerint ti voltatok a cserediákok?! - csodálkozik Hiúz. - Igen. Tudtuk, hogy Halálfej Fúria és Főnix amulettjét akarja, és azért jöttünk ide, hogy megvédjük őket - mondta az időközben emberi alakot öltő Adrien Wells. - És a két gonosztevő, akik ránk támadtak? - kérdezte Főnix. - Rémkatica és Fehér Tigris: Halálfej legújabb és legveszélyesebb csatlósai - mondta komoran Időmester. Itt egy kis búcsúajándék - nyújtott át Jenny Főnixnek, Fúriának és Hiúznak Jéghercegnőéhez hasonló karkötőket. - Mik ezek? - kérdezték meglepve. - Ha aktiváljátok, a képességeitekhez alkalmazkodó páncélzatot kaptok, amely nemcsak plusz védelmet ad, de a támadásaitokat is felerősíti - válaszol Időmester, majd, mielőtt kinyitná a medálját Smaragd íjászhoz fordul, és egy bőrkötésű, kopott noteszt nyújt át neki: - Erre szükséged lehet, ha az a kettő megint rátok támadna. Vigyázz rájuk, John Merlyn - mondta halkan Időmester, azzal villant is a medál, és a legendák eltűntek. - Hm...Vajon honnan tudta a valódi nevem - gondolkodott Smaragd íjász.
  

9. rész – A beteljesült jóslat_2. rész: Hűséges tanítvány

Időmester és a többiek a társalgóban voltak, épp kipihenték a legutóbbi bevetést. – Hiányzik Chat Noir – sóhajtott szomorúan Ladybug. – Ne aggódj, biztos kijut valahogy a fogságból – próbálta vigasztalni Lora. Ekkor Időmester medálja vörösen villogni kezdett. – Úgy látom, hívatlan vendégeink vannak, irány a labor. Biztos Halálfej próbálja megszerezni a kőtáblát – mondta Adrien, azzal mindannyian a labor felé vették az irányt. – Hát te meg ki vagy? – nézett a tigrisruhás betolakodóra Lángolvag. – A nevem Fehér Tigris, de most, engedelmetekkel ezt itt elviszem – vette ki a feltört vitrinből a kőtáblát Fehér Tigris.  – Nem hagyhatjuk, hogy elvigye a kőtáblát – utasította a csapatot Időmester, azzal a behatolóra támadtak. Ádáz harc vette kezdetét, mindenki teljes erővel támadott, de úgy tűnt hiába. Elsőnek Lánglovag és Jéghercegnő támadtak, de Fehér Tigris hármat csavart botjának végén, majd kettészedte: A jobb kezében lévő darabbal Lánglovagra célzott és öt, furcsa kinézetű patront lőtt rá. Az első két lövés mellé ment, de amint becsapódtak, Időmester odakiáltott a társának – Lánglovag vigyázz! Folyékony Nitrogénnel töltött lövedékei vannak. A másik három lövés azonban célba talált, és szó szerint jégkockává változtatta Lánglovagot. – Ezért megfizetsz! – kiáltott Jéghercegnő. – Nem hinném – mosolygott gonoszan Fehér Tigris, majd a bal kezében lévő botból valami folyadékot spriccelt Jéghercegnő köré, és egy acélgolyót lőtt a padlóra, ami szikrát vetett, és begyújtotta Jéghercegnő körül a folyadékot. Volpina látva a stratégiai hátrányt, nem próbálkozott meggondolatlan lépéssel, ahogy Ezüst Róka és Időmester sem.  –Tennünk kell valamit! – mondta Ladybug, és Fehér Tigris felé indult. – Ladybug, vissza! – parancsolt Időmester, de ő mit sem törődve a paranccsal támadásra emelte fegyverét.  – Ez Chat Noir! Akumatizálták! – kiáltott vissza társainak Ladybug. De ekkor Fehér Tigris egyik kezével elkapta Ladybug fegyverét, és magához rántotta támadóját. Eközben másik kezén kieresztette a karmait, Ladybug egyenesen rajtuk landolt. Amint a karmok elérték, visszaváltozott és összerogyott. – Miért, Jack? Miért árultál el minket?... – kérdezte elhaló hangon. Ezek voltak az utolsó szavai. – Ladybug! – kiáltott a tűzgyűrű fogságából Jéghercegnő. Időmester Fehér Tigris után lőtt, de hasztalan. Fehér Tigris elmenekült. Lánglovag nagy nehezen kiolvasztotta magát a jégből, majd társához ment és elnyelte a körülötte lévő tűzgyűrűt. Jéghercegnő sírva rohant Ladybughoz, majd – bár lassabban, de odamentek a többiek is. – Ég veled, Ladybug… - mondta Adrien könnyeivel küszködve. – Nincs időnk gyászolni, Halálfej megszerezte a kőtáblát – mondta ridegen Időmester. – Hogy mondhatsz ilyet! Ti csak álltatok ott, és meg sem próbáltátok megmenteni! – mondta sírva Lora. – A saját hibájából halt meg, Időmester próbálta megállítani – vetette oda foghegyről Volpina. – Mondd ezt mégegyszer, és beverek egyet! – fenyegetőzött Max, miközben ökölbe szorított kezét lángba borítva Volpina felé emelte. – Max, Lora, elég. Volpinának igaza van – mondta Adrien. – Az ellenség pontosan tudta melyikünknek mi a gyenge pontja – folytatta Jenny. Időmester már akkor észrevette ezt, mikor Max ellen nitrogénlövedéket, Lora ellen pedig tüzet használt. Azért próbálta Ladybugot megállítani, mert tudta, hogy ellene is van Fehér Tigrisnek stratégiája.  – Hát jó… - mondta Lora dühösen, és magával rángatta Maxet. Kimentek a létesítményből, és a romos kolostor oltáránál egy síremléket csináltak Ladybugnak.  – Volpina, emlékezzünk méltóképp Ladybugra – mondta Időmester, ezután Volpina csinált valamit Ladybug fülbevalóival, azzal mind a négyen kimentek a teremből. – Visszatértem, Mester. Menekülés közben sikerült végeznem Ladybuggal is – nyújtotta át a kőtáblát Fehér Tigris Halálfejnek. – Kitűnő munka, Fehér Tigris – vette kezébe a kőtáblát Halálfej. – Hiszen ez üres! Hamisítványt hoztál el! – kiáltott Halálfej dühösen, mikor közelebbről megnézte. – Halálfej, várj, nem hibázott, csak nem végzett alapos munkát, szólalt meg egy női hang a háttérből. Halálfej meglepve fordult hátra. Egy ébenfekete hajú, sárga alapon fekete foltos ruhát viselő nő állt mögötte. – Te meg ki vagy? – kérdezte Halálfej. –A nevem Rémkatica – mutatkozott be, miközben elővett két fénylő ékkövet, amivel a táblára világított és láthatóvá vált rajta az írás. – Ezeket honnan szerezted? – kérdezte Halálfej. – Fehér Tigris után jártam a csata helyszínén, és láttam, hogy Ladybug fülbevalói világítanak annak ellenére, hogy a tulajdonosuk halott. Összetörtem őket, és ezt a két ékkövet rejtették. Gondoltam, hogy Időmester elrejtett valami kulcsot, volt már dolgom vele korábban – mondta Rémkatica. – Hm… Meggyőző bemutatkozás. Úgy tűnik, meg is van a társad, Fehér Tigris. Közeleg a vég, Időmester – mosolygott diadalittasan Halálfej.