3. rész - A tibeti kolostor démonai

 - Most, hogy összeállt a csapat, hogyan tovább? – kérdezte Chat Noir.  – Végleg leszámolunk Halálfejjel – válaszolta Időmester. – De hogyan? Hiszen mi már egyszer, évtizedekkel ezelőtt legyőztük –csodálkozik Ladybug. – Időutazással – feleli James. Sajnos nem győztétek le véglegesen: Ahogyan ti, és az összes hős, úgy ő is folyamatosan reinkarnálódik már évezredek óta. Ha nem állítjuk meg, akkor az, amit láttatok, valósággá válik. – Ez eddig rendben van, de hogy kezdjünk hozzá, hiszen azt se tudjuk, hol keressük – vetette föl a kérdést Véronique. – Én ismerek valakit, aki segíthet – mondja Időmester. Egy régi barátom, Cheng Tyler professzor, egy kínai régész, évtizedekkel ezelőtt egy ásatáson egy ősi ereklyére bukkant a csapatával, ami Halálfej eredetével kapcsolatos információkat tartalmazhat. Teszünk nála egy kis látogatást.  Adrien kinyitotta a medálját, majd kissé megdöbbenve félrehívta Időmestert, ugyanis a medálon az évszám és a hely mellett megjelent egy róka holografikus képe is. – Mért nem mondtad el Véronique-nak, hogy a barátod az egyik elődje? – kérdezi számonkérő hangnemben Adrien. – Addig jó, míg nem tudja; Cheng professzor jelenleg az utolsó a Róka amulett birtokosai közül, aki egy évnél tovább őrizte az amulettet – Vulpius egyik képessége az álcázás tökéletes szinten való használata nagy kockázattal jár: a használója elvesztheti a kontrollt a felvett személyiségek fölött, ez pedig végzetes következményekkel járhat - suttogja James. A beszélgetés után Adrien és James visszamennek a többiekhez, kinyitják a medáljaikat, és zöldeskék villanás kíséretében eltűnnek.

1975, Tibet 

                                                                                                                             

A csapat egy sziklaszirten találja magát, a völgyben pedig egy kolostor tornyait fedezik fel amint lenéznek. – Mit keresünk egy ősrégi kolostorban, James? Nem azt mondtad, hogy régész a barátod? – kérdezi meglepetten Jack. – Csak volt, jelenleg visszavonultan él szerzetesként abban a kolostorban – felei Időmester. Éppen gondolkodnak, hogy hogyan jussanak be, amikor velőtrázó sikolyokat hallanak a kolostorból, és az egyik toronyban Lora egy csuklyás alakot lát ametiszt színűen izzó szemekkel. – Az meg….Az meg…Mi volt? – kérdezi rémülten. – Az Ezeréves kőtábla átka – feleli egy férfi a hátuk mögül.   – Ki maga és hogy kerül ide? – kérdezi Max. – A nevem Alex Wong – feleli a férfi. Cheng professzor egyik tanítványa vagyok. Gondolom a professzorhoz jöttek. – Jól gondolja, Mr. Wong – válaszolja Időmester. – Akkor sajnos rossz hírem van: A professzort néhány nappal ezelőtt megtámadták a társai a kolostorban, azóta semmi hír róla – feleli Wong. – Viszont, ha a professzor holléte mindenki számára ismeretlen, maga honnan tudja, hogy a kolostorban rejtőzött el? Honnan tudjuk, hogy nem az ellenségünk? – vetette fel gyanakodva a kérdést Jenny. – Onnan, hogy én mondtam a professzornak, hogy ide rejtőzzön – feleli Wong. A szerzetesrend vezetője régi barátunk. Pár hónapja különös körülmények között eltűnt három munkatársunk, amikor a kőtábla másik felét kerestük. pár nappal később kővé dermedve találtunk rájuk egy barlangban. Akkor döntött úgy a professzor, hogy elrejtőzik. Magával vitte a kőtáblát is, a kutatás folytatásával pedig engem és a társaimat bízott meg. – Ezeréves kőtábla átka? Mi ez, valami Indiana Jones film? Tudja, Mr. Wong, én nem hiszek az ilyen dolgokban – mondja Mia gúnyosan.  – Akkor elmondok egy történetet – mondta Wong. Egy helyi legenda szerint évezredekkel ezelőtt élt a vidéken hét mágikus erővel bíró harcos, akiknek feladata az elesettek védelme és a gonosz erők elleni harc volt. Sokáig harcoltak a sötét erőkkel, ám egyszer az egyik társuk elárulta őket és az ellenség fogságába estek. A mesterük ezért az árulót erejétől megfosztotta és száműzte, mágikus hatalmuk titkát pedig egy kőtáblába véste. Az áruló bosszút esküdött mestere iránt, és évtizedekkel később visszatért, hogy megszerezze a saját és társai erejét rejtő, abszolút hatalmat adó kőtáblát. Az áruló harcos rátámadt mesterére, aki képtelen volt megölni egykori tanítványát, ezért ereje utolsó foszlányait és a kőtábla erejét felhasználva ellenségét egy mágikus dimenzióba zárta, a kőtáblát pedig négyfelé törte és elrejtette a világ különböző részein. A harcos szelleme a legenda szerint utolsó szavaival elátkozta a kőtáblát.  – Azt tanácsolom maradjanak távol a kolostortól – mondta búcsúzólul Wong, majd elment, amikor látta, hogy nem hisznek neki.  – Te ezt elhiszed? – kérdezte Max Időmestertől. – Tudod, Max, a legendák általában abból születnek, hogy az emberek nem értenek valamit és próbálják megmagyarázni – mondta Időmester. Szerintem itt többről van szó…Megtámadják Cheng professzort, aztán a munkatársát, aki a kőtábla másik felét keresi. Halálfej nagyon akarhatja azt a kőtáblát. – Ha ez így van, akkor valamit tennünk kell – mondja Véronique. – Fogunk is – feleli Időmester;  Ezüst Róka, Ladybug, Chat Noir: ti szerzetesként bejuttok a kolostorba, kiderítitek mi folyik ott, és megvéditek a professzort és a kőtáblát. Lánglovag, Jéghercegnő, Volpina és én pedig körülnézünk Alex Wong ásatásán – biztos nem véletlenül tűnt el a három munkatársa.  Jack és társai sikeresen bejutnak a kolostorba, ám amikor a rend vezetője kérdezősködni kezd, majdnem odavész az inkognitójuk. A szorult helyzetből a véletlen arra járó Cheng professzor menti meg őket, aki Adrien szerzetesi ruhája alatt észreveszi a nyakában lógó medált. – Ezek a szerzetesek az én barátaim, én hívtam őket ide – mondta Tyler. – Ebben az esetben befogadjuk őket – mondja a rend vezetője. Időmester  és a többiek Volpina álcázó képességét használva könnyedén bejutnak Alexék táborába. Egy idő után azonban Alex gyanút fog, amikor a csapat túl sokat kérdezősködnek.  – Kik maguk, hogy ennyit kérdezősködnek? – kérdezi gyanakvóan Alex. – Minket küldtek az eltűnt három munkatársa helyett. Az én nevem James. Ők pedig a gyakornokaim: Véronique, Lora és Max – feleli a társaira mutatva Időmester.  – Rendben, akkor holnap csatlakoznak a csapathoz az ásatáson – mondja Alex. Másnap a kolostorban Cheng professzor beszélgetésre hívja Adrienéket. – Jól sejtem, hogy nem hétköznapi szerzetesek vagytok? – kérdezi Adrient Cheng professzor. – Igen, egy közös barátunk küldött minket, hogy megvédjük önt az esetleges újabb támadásoktól, és megakadályozzuk, hogy megszerezzék öntől a kőtáblát – mondja Adrien. Másnap Loráék egy Maxwell és egy Smith nevű régésszel együtt mennek egy szentély romjaihoz, mert vélhetően ott van a kőtábla másik fele. Órák hosszat kutatnak, amikor Smith véletlen aktivál egy rejtett csapdát. Maxwellre ráomlik egy kamra, Loráék azonban épségben kijutnak. Miután visszatértek a táborba, Alex már várja őket: - A maga hibájából, Smith újabb emberem veszett oda, most azonnal kirúgom! - üvöltözött Alex.  – Megbotlottam egy kőben, és próbáltam megtámaszkodni… - magyarázkodott Smith. –Nem érdekel! Ki van rúgva! – kiáltotta Alex. Ezután Smith letépte és az asztalra dobta kitűzőjét, majd elment. Néhány órával később Max döbbenten fedezi fel a kővé dermedt Alexet a sátrában. Szól Időmesternek, aki rövid vizsgálódás után rájön, hogy egy ideiglenesen átváltozó akumatizált személy a lehetséges támadó. – Vigyázzatok, ne nézzetek a szemébe! – hallják Véronique kiáltását a tábor másik feléről. Max, Időmester, és Lora azonnal odamennek, és egy gólemszerű lényt pillantanak meg. – Hát te meg mi vagy?! – kérdezi meglepődve Max. – A nevem Kőbálvány, és azért jöttem, hogy bosszút álljak azon, aki tönkretette az életemet – válaszolja dörgő hangon az óriási gólemszerű lény.  – Ez Halálfej műve – mondja dühösen Időmester. Lánglovag, Jéghercegnő: Tereljétek el a figyelmét. Volpina te segíts nekem kimenteni  a túlélőket – adta ki az utasítást Időmester. Volpina előrement, és keresett egy üres sátrat, majd jelzett Időmesternek.  – Mindenki utánam, irány a sátor! – kiáltotta Időmester a túlélőknek. Időmester elindult a túlélő régészekkel a sátor felé. – Igyekezzetek, már nem bírjuk sokáig feltartani! – kiáltotta Időmesternek Jéghercegnő. – Volpina, fedezz – szólt társának Időmester. Volpina erre klónokkal próbálta Kőbálványt feltartani, míg Időmester a többieket a sátorba vitte.  – Épp időben sikerült, ugyanis lemerült a talizmánom, innentől nem tudok nektek segíteni – mondta Volpina.  Ebben a pillanatban Kőbálvány Volpina felé indult, nem törődve az őt ostromló Lánglovaggal és Jéghercegnővel.  – Volpina, takard el a szemed gyorsan! – kiáltotta Időmester. Ekkor Volpina a szeme elé kapta a kezét, Időmester pedig a Volpina karján lévő ékkőre célzott. A kék lövedék fényét szétszórta az ékkő, és Kőbálvány egy pillanatra megbénult. – Ez az, van egy ötletem – mondta Lánglovag,majd egy közeli barlangra mutatva magyarázott valamit Jéghercegnőnek. Látszólag mindenki teljes erőből támadni kezdett különböző irányból. –Ezzel mire megyünk? -  kérdezte az erejét vesztett Volpina. – Én tudom, mit akarnak, kövessük őket – mondta Időmester. Hosszú küzdelem után végül Volpina a barlangba kényszerítette Kőbálványt, Időmester öt lövéssel ráomlasztotta a bejáratot, Lánglovag pedig Kőbálvány lábánál megolvasztotta a sziklát. Az olvadt sziklát hirtelen lehűtve Jéghercegnő bebetonozta Kőbálványt. Utolsó próbálkozásként Kőbálvány megpróbált Volpina szemébe nézni, erre Jéghercegnő egy jégfalat emelt Volpina elé, ami tükörként működött, így Kőbálvány a saját fegyverének áldozata lett. Volpina levette Kőbálvány karkötőjét, Időmester pedig belelőtt a karkötőn lévő ékkőbe, amitől a benne lévő akuma elpusztult.  – Na…Ezzel végeztünk – mondta kissé fáradtan Lánglovag.
Alighogy kimondta, Időmester medálja villogni kezdett - megtámadták a másik csapatot a kolostorban. – Valami baj van a kolostorban, siessünk – mondta Időmester, azzal elindultak a kolostorba.  Adrienék épp Tyler professzorral beszélgettek, amikor egy gonosztevő rájuk támadt. – Mik ezek a hangok? – kérdezte Mia rémülten, amikor sikolyokat hallottak a folyosóról. – Valami nem stimmel… Készüljetek a támadásra – mondta Adrien. Ekkor egy csuklyás alak törte rájuk az ajtót. – Add át a kőtáblát, Tyler, különben végzek veled és a barátaiddal! – mondta a csuklyás alak fenyegető hangon. – Te meg ki vagy? – kérdezte Chat Noir. – A nevem Emlékrabló, és a legrosszabb emlékeiteket váltom valóra, ha nem adjátok át a professzort a kőtáblával együtt – mondta a csuklyás alak. – Még mit nem! Macs…! – kiáltotta volna Chat Noir, de amint Emlékrabló a fejéhez tette két kezét abban a pillanatban Chat Noir megbénult, összerogyott és az arcán szörnyű kínok tükröződtek. Nem sokkal később ugyanez történt a professzorral is. – Chat Noir! Nee! – kiáltott Ladybug. Szerencse tal..! – készült támadásra Ladybug, azonban Adrien megállította: - Ne csináld Ladybug, a ti fegyvereitek hatástalanok ellene, telepatikus úton harcol.   A kolostorban már minden szerzetes az őrület határán áll, Emlékrabló ugyanis a legrosszabb emlékeiket váltotta valóra, mentálisan törve meg ezzel áldozatait. Vidd magaddal Chat Noirt, és törődjetek a többiekkel! - utasította őket Adrien - Emlékrablót és a professzort mi elintézzük.  - De mi lesz ha ti is...? - Kérdezte aggódva Ladybug. -Azt mondtam, menjetek! - kiáltotta Adrien. Erre Ladybug magával rángatta Chat Noirt, és amint Chat kiszabadult Emlékrabló befolyása alól, felvették a harcot a többi támadóval.  - Nocsak...Egyedül hagytak a barátaitok? A vénemberen már úgysem segíthettek, teljesen átvettem az elméje fölött a hatalmat - nevetett gúnyosan Emlékrabló.  - Azt majd meglátjuk - mosolygott Adrien vészjóslóan a gonosztevőre. - Jenny, itt az idő, fogd meg a kezem - mondta Adrien a társának. Amint Jenny megfogta Adrien kezét, vakító ezüstös fény kíséretében a két ember egy ezüstösen izzó rókaszellem szerű lénnyé változott. - Te meg ki a fene vagy? - kérdezte megvetően Emlékrabló. - A nevem Ezüst Róka, és most engedd el a professzort amíg szépen mondom - mondta Ezüst Róka.  - Na persze, még mit nem, azt hiszitek megijedek egy kis fényparádétól? - nevetett gúnyosan Emlékrabló.  -Utoljára mondom: EN-GEDD-EL! - emelte fel Ezüst Róka a hangját. -Vagy mi lesz? - kérdezte gúnyosan Emlékrabló. - Hát jó, játszhatunk így is - mondta Ezüst Róka.  - Rajta, Jenny, csináljuk - mondta Adrien. Erre Ezüst Róka leült, két mellső mancsát összeérintette és egy villanás következtében Emlékrablóval együtt egy romos helyre kerültek, itt immáron Ezüst Róka egy páncélos harcos képében volt. - Hisz ez...Lehetetlen - döbbent meg Emlékrabló - Mégis hogyan??!!! - Hogy kerültünk az asztrál síkra a professzor elméjébe? - kérdezte Ezüst Róka. - Azt elfelejtettem említeni, hogy ebben a formában telepatikus képességekkel is rendelkezek. Emlékrabló megpróbált hatni Ezüst Róka elméjére, sikertelenül, sőt a páncélos harcos képében lévő Ezüst Róka visszaverte Emlékrabló támadását, majd kardjának egyetlen csapásával térdre kényszerítette Emlékrablót. - Ho-Hogy lehet..?! - kérdezte dühösen Emlékrabló, majd újabb támadással próbálkozott. - Minden hiába, nekem nincsenek emlékeim - válaszolta Ezüst Róka vészjóslóan. -És most takarodj a professzor elméjéből - ezzel a páncélos harcos kardjával végleg leterítette Emlékrablót. Ismét villant az ezüstös fény, Adrien és Jenny ismét emberi formát öltöttek, a megszállt szerzetes értetlenül nézett körül, a professzor pedig magához tért. - Hol van a kőtábla - kérdezte a professzor. - Minden rendben, a kőtábla ugyan megsemmisült, de a rajta lévő információ biztonságban van, és nem jutott illetéktelen kezekbe: miközben Emlékrablóval harcoltunk, biztonságba helyeztük - mondta mosolyogva Adrien. Nem sokkal később belépett a szobába Ladybug és Chat Noir Időmesterrel és a többiekkel együtt. - Úgy tűnik, itt végeztünk, barátom - mondta Időmester a professzornak. - Látom, találtál társakat James, bár ne ilyen körülmények között kellett volna megismernem őket - mondta a professzor. - Semmi gond, talán majd legközelebb. Vigyázz magadra, Cheng Tyler, veszélyes időket élünk - búcsúzott barátjától Időmester.  Ezután Adrien és Időmester kinyitották a medáljaikat, és egy kékeszöld villanást követően eltűntek.