5. rész – A belső ellenség: Ezüst Róka titka

Miután az éjszakát a fogadóban töltötték, Időmester és a Legendák visszatértek a laborba. Adrien, Jenny és James helyére illesztették a kőtábla újabb darabját. – Mi tovább vizsgáljuk a kőtáblát, ti addig menjetek a szimulációs terembe gyakorolni. Ha végeztünk, csatlakozunk hozzátok – mondta Időmester.  – Akkor odalent találkozunk – mondta Ladybug, és elindultak a szimulációs terem felé az alagsori szintre. Amikor leértek, Chat Noir kivételével mindenki lement a terembe. – Lássuk csak…a WRT-05-ös kezdésnek megteszi – gondolta Chat Noir, és beütötte a kódot a vezérlőpanelen, majd csatlakozott társaihoz. Pár perc múlva aktiválódott a virtuális valóság program, és a terem hirtelen egy piramis belsejére emlékeztető hellyé változott. - Időmester is nemsokára végez, de azt üzente, elkezdhetjük nélküle is. Á..Szóval az elátkozott piramist raktátok be - csatlakozott a társasághoz Ezüst Róka. -  A feladat: Eljutni a legbelső kamrába és legyőzni az akumatizált fáraót. Bár igazinak tűnik, de ha valaki megsérül a gyakorlat közben, azonnal leállítjuk – vázolta fel a gyakorlatot Ezüst Róka. Rövidesen kezdetét vette a gyakorlat. Ladybug, Chat Noir és a többiek simán vették a rejtett csapdákból álló akadályokat, egész addig, amíg az egyik szfinx szobor életre nem kelt.  –Simán elintézzük, gyertek utánam – mondta nevetve Chat Noir. Ám alighogy elkezdtek vele harcolni, amint Ladybug megtámadta a szobrot, az elkapta Ladybug jojóját, és a zsinórnál fogva úgy a falhoz csapta Ladybugot, hogy azon nyomban összerogyott. – Ladybug! Minden rendben? – rohant oda hozzá Chat Noir. Mire odaért, Ladybug visszaváltozott. Testét sebek borították, a füléből vér csöpögött és nehezen kapott levegőt.  – Nem…kapok…levegőt… - suttogta elhaló hangon Ladybug. Ezt látva Ezüst Róka egyetlen csapással porrá zúzta a szobrot. Eközben a környezet is változott: egy labirintus jelent meg.  – Meg akarod ölni?! – támadt rá Chat Noir Ezüst Rókára, ő azonban kitért, majd észhez térítő jelleggel leütötte feldühödött társát. Ezután Ezüst Róka ismét emberi formát öltött. Eközben a többiek már a sérült Ladybug mellett voltak. – Meg akartad ölni a társamat! – támadt rá Chat Noir Adrienre. Csinálj valamit, különben meghal!  - Térj már észhez! Mért akartam volna ártani Ladybugnak?  – csavarta hátra Chat Noir kezét Adrien.  – Mihez kezdünk most? – kérdezte aggódva Lora. Adrien elővette a medálját, és Ladybugra irányította. A medálból kijövő zöld fény végigkúszott Ladybug testén. Ez után Adrien vetett egy pillantást a medálra, majd komoran nézett fel.  – Komoly agyrázkódást kapott és súlyos belső sérülései vannak.  Nincs más esélyünk Jenny, egyesülnöd kell vele – mondta Adrien. – Túl veszélyes…Ha nem kompatibilis, bele is halhat – akadékoskodott Jenny. – Ha nem próbáljuk meg, akkor is meghal. Csináld! – parancsolt rá Adrien. – Rendben – mondta Jenny – és megfogta Mia kezét. Ekkor Jenny eltűnt, és Mia testét ezüstös fény vette körül. – Egyesülés? Kompatibilitás? Mi folyik itt? – kérdezte Chat Noir csodálkozva. – Évtizedekkel ezelőtt Időmester és én munkatársak voltunk a Wells Research Technologies-nál – kezdte el a történetet Adrien.  Mivel akkoriban Halálfej ereje egyre nőtt, úgy véltük szükség lesz valakire, aki a hat hős bukása esetén szembeszállhat vele. Ezért a kutatórészleg vezetője, a testvérem, Harrison Wells belekezdett egy veszélyes projektbe – létre akart hozni egy kwamit. Mintát szerzett a hat hős, sőt egy alkalommal Halálfej erejéből is. Ez után a megszerzett mintákat és a tudását felhasználva létrehozott egy mesterséges kwamit egy kísérlet útján. Harrison maga akart egyesülni a kísérlet eredményével, annak ellenére, hogy Időmester figyelmeztette: Nem a hős választja a kwamit, hanem fordítva. Miután az Ezüst Róka megtagadta Harrisontól az egyesülést, Harrison el akarta pusztítani a kwamit. Ekkor azonban az asszisztensem, Dr. Jennyfer Snow, aki tudott Harrison aljas tervéről, az életét áldozva megmentette az Ezüst Rókát. Eközben azonban életveszélyesen megsérült, de hálából az Ezüst Róka egyesült Jennyvel, megmentve az életét. Harrison ezután nyomtalanul eltűnt, és Időmester lett a kutatórészleg vezetője. - Szóval akkor Jenny tulajdonképpen egy…Kwami? – kérdezte Chat Noir meglepetten. Eközben Adrien gondolkodva nézett körül – Labirintus? Itt valami nem stimmel…ez nem a program része. De ekkor egy minotaurusz szerű robot termett előttük és rájuk támadt. – Chat Noir, feküdj! – kiáltotta Adrien, amikor a minotaurusz robot bárdjával Chat Noir felé csapott. Ekkor Adrien mindenki megdöbbenésére egy Időmesteréhez hasonló, ezüstös színűen világító pisztolyt vett elő köpenyének zsebéből, és két lövéssel leterítette a robotot. – Ezt meg hogy…? – csodálkozott Max.  – A Silverfox Project egyik fejlesztése, Időmester fegyverének a párja, mely az Ezüst Róka erejének egy kis foszlányát tartalmazza – mosolygott Adrien. – Ez biztos, hogy nem a program, valami baj van. – Vészleállás: WRT05-01-00 – adta ki a leállító parancsot Adrien. Amikor eltűnt a szimuláció, Volpina a vezérlőteremben látott valakit. – Adrien, nézz csak oda – mutatott a vezérlőteremben álló alak felé Volpina. – Olyan, mint… Időmester. De mért akarna minket megölni? – kérdezi Max csodálkozva. – Talán akumatizálták, és Halálfej befolyása alatt áll – folytatja Lora. – Chat Noir és én kiderítjük, mi folyik itt, ti hárman vigyétek Ladybugot a gyengélkedőre – mondta Adrien. Azzal a csapat kettévált. Adrien és Jack elmentek megnézni, hogy áll Időmester a kőtáblával. – Mond csak, mért nem jöttél gyakorolni, ahogy megbeszéltük? – vonta kérdőre Adrien. – El voltam foglalva a kőtábla megfejtésével – mondta Időmester. – Vagy épp meg akart ölni minket súgta Adriennek Chat Noir.  – Mért akartalak volna megölni titeket? – kérdezte csodálkozva Időmester. Ott sem voltam. – Gyakorlat közben Ladybugot és a többieket valaki megpróbálta megölni a program módosításával. Miután aktiváltam a vészhelyzeti protokollt, Max téged vélt látni a vezérlőben. Jenny egyesült Ladybuggal, és megpróbálja meggyógyítani – számolt be Adrien a történtekről.  – Adrien, itt a fegyverem és a medálom, zárd le a részlegemet, miután kimentetek – utasította őket Időmester, azzal odaadta Adriennek a medálját és a fegyverét, közben Adrienre kacsintott. Miután Időmestert bezárták, elmentek Adrien szobájába, ahol megvizsgálták Időmester felszerelését, de sem a medálban, sem a fegyverben nem volt akuma.  – De ha nem akumatizálták, akkor mért adta ide a medálját meg a fegyverét és utasított, hogy zárjuk be? – csodálkozott Chat Noir. – Nocsak, nocsak…Ez érdekes… - mondta elgondolkodva Adrien, amikor még egyszer átvizsgálta a medált. Nézz csak ide, Jack: Ez Időmester belépési azonosítója, azonban két karakterrel hosszabb a kód. Jack, add csak ide a nyakadban lévő csengőt. – Azzal meg mihez kezdesz? – kérdezte Chat Noir csodálkozva. Ekkor Adrien Chat Noir csengőjére irányította a medálját, és a medál kivetítette a gyakorlat idejéről a vezérlőterem képét.  – Egy miniatűr kamera? – csodálkozott Chat Noir. A képen látszott, amint Időmester átírja a vezérlőpanelen a kódot. – Szóval hazudott nekünk – mondta dühösen Jack. – Várjunk csak… - nagyította ki a teremből kimenő Időmester képét Adrien. Nézd meg jobban, Jack. – Mért próbálod ennyire bizonyítani, hogy ártatlan? – kérdezte Jack. – Azért mert tényleg igazat mond…Nézd meg jobban, Jack – mutatott Adrien a képre – A pisztolytáskája a bal oldalán van, az igazi Időmester pedig jobb kezes. – De akkor ki ez? – kérdezte Jack. – Kaméleon… Amellett, hogy tudós volt, a testvérem, Harrison az álcázás nagymestere volt – mondta Adrien. Évekkel Harrison eltűnése után egy akumatizált gonosztevő jelent meg, és az áldozatai mind W.R.T. - alkalmazottak voltak. Belülről próbálta a szervezetet lerombolni azzal, hogy szabotálta a kísérleteket, és mindig valamelyik alkalmazott képében tette ezt. Akkoriban Chat Noir és Ladybug legyőzték, de úgy tűnik visszatért. Eközben Lora, Max és Véronique Ladybugra vigyáztak. – Megnézem, mi a helyzet a többiekkel – mondta Volpina, és kiment. Ahogy Adrien szobája felé tartott, valaki elkapta hátulról, és leütötte. Pár perc elteltével Volpina visszament a gyengélkedőre. – Már vissza is jöttél? – kérdezi Max. – Igen, Adriennek szüksége van a segítségetekre, azt kéri, menjetek oda – mondta Volpina. – Hát jó. Gyere Lora, menjünk – mondta Max, azzal elindultak Adrien szobája felé. – Te Max, valami nem stimmel…Volpina ékköve a másik kezén volt – állt meg Lora egy pillanatra. – Ugyan, csak képzelődsz – intette le Max. Eközben Volpina magához tért, és visszaindult Ladybughoz.  – Vége van, Ezüst Róka, most nincs, aki megmentsen – mondta Kaméleon, és épp a fegyveréért nyúlt, mikor megjelent Volpina. – Te meg ki vagy?! – kérdezte ijedten, de válasz helyett Kaméleon rátámadt. Eközben Jack és Adrien a szobából kifele menet találkoznak Loráékkal. – Ti meg mit kerestek itt? – kérdezi Adrien. – Hisz te hívtál minket…Volpina mondta, hogy szükséged van ránk – válaszolta Max. – Én ilyet nem mondtam, mi több, Volpina nem is járt itt – csodálkozik Adrien. – Ugye mondtam, Max! – csapott a homlokára Lora. – Kaméleon… - mondta dühösen Adrien. Gyorsan, irány a gyengélkedő! Ladybug testében Jenny védtelen. Adriennel az élen elindultak a gyengélkedőre. Mikor odaértek, döbbenten látták, hogy Volpina Volpina ellen harcol.  – Vége van, Harrison! Add fel! – kiáltotta Adrien, miközben fegyveréért nyúlt. – Ugyan, ne nevettess! Tudom, hogy a kwamid jelenleg Ladybug testében van, és nélküle nem tudsz harcolni - nevetett gúnyosan Kaméleon. Különben sem tudod eldönteni, melyikünk az igazi, és gondolom, nem akarod megölni a társadat. – Ebben tévedsz, sosem voltál elég alapos – mondta Adrien, és egy lövéssel megsemmisítette Kaméleon karkötőjét a benne lévő akumával együtt. Ezután Kaméleon végleg meghalt. Mivel túl sokáig volt akumatizálva, a lelkét felemésztette a sötétség. – Ég veled, Harrison… - mondta szomorúan Adrien. Eközben Ladybug felépült. – Örülök, hogy jól vagy – ugrott a nyakába Chat Noir. Miközben a többiek elmesélték neki, mi történt, váratlanul Időmester lépett be a szobába. – Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Chat Noir rémülten. – Nyugi, én az igazi vagyok – húzta félre kabátját jobb oldalon, majd Adrien visszaadta neki a fegyverét és a medálját. – De honnan tudtátok, hogy melyikünk az igazi? – értetlenkedett Volpina.  – Onnan, hogy Kaméleon rosszul másolt le minket – válaszolta Adrien. Időmesternél a pisztolytáska, nálad az ékkő volt rossz helyen.  – Szép munka volt, Jenny – mondta Időmester. Bebizonyosodott, hogy valóban szükség volt a Silverfox Projectre.

 

4. rész – Az alkimista szerzetes

Időmester és a Legendák egy romos kolostorba kerültek. – Mit keresünk itt? Egy ilyen helyen nem talál meg minket Halálfej vagy valamelyik csatlósa? – kérdezte aggódva Ladybug. – Nem minden az, aminek látszik – mondta Időmester, majd odament az oltárhoz, és a medálját hozzáérintette az egyik szobor kezében lévő, kb. A5-ös füzet nagyságú kőtáblához. Ekkor a szobor befordult a falba, és egy folyosón találták magukat. Elindultak a folyosón befelé, majd nemsokára elképesztő látvány tárult eléjük: Egy kékeszöld fénnyel megvilágított, a legmodernebb technológiát felvonultató laborban találták magukat.  – Ez meg mi?! – kérdezte Chat Noir döbbenten. – Isten hozott a W.R.T.  egykori kutatólaborjában - mondta mosolyogva Adrien.  – Pihenjetek, addig Adrien és én megpróbáljuk megfejteni a kőtáblán található írást – mondta Időmester. A kőtábla vizsgálata során James érdekes dologra bukkant. Amellett, hogy a Miraculousok eredete nagyjából egyezik az Alex Wong által mesélt legendával, találtak más érdekességet is. – Adrien, idenézz – mondta a társának James – az írás egy része…bár a jelek egyeznek, de az írásmód alapján maximum 200 évvel korábban írhatták rá ezt a részt. És ez itt nem a régi időkről szól, hanem maximum 20-30 évvel ezelőttről, illetve van itt egy név: Joseph Ericsson Smith. A kőtábla szerint Smith a Páva amulett egykori őrzője volt, ám egyik alkalommal sötét erők kerítették hatalmukba. Miután akumatizálódott, ugyan az amulettjét sikerült elvenni tőle, de nem változott vissza. Azóta nem találják. – Joseph…Ericsson…Smith… - gondolkozott Adrien. Egy pillanat…Ezt a nevet láttam Alex munkatársának naplóján. Megvan a következő úticélunk, de Ladybugot és Chat Noirt csak kis mértékben avathatjuk be. – Ugye nem arra célzol, hogy…? – kérdezte meglepve Időmester. – De igen, Ladybug Joseph Ericcson Smith leszármazottja – mondta halkan Adrien.

 Mindenki kényelembe helyezte magát, már-már kezdték élvezni az új helyet, amikor kb. másfél órával később Adrien és James visszatértek.  – Megfejtettük a kőtábla töredékén található írást. Alex Wong táborában folytatjuk a keresést. Valószínűleg Smith professzor naplója vezet el minket a kőtábla következő darabjához – mondta Időmester. Visszamentek Alex Wong táborába és körülnéztek. – Adrien, Jenny és én megkeressük a naplót, ti maradjatok itt arra az esetre, ha hívatlan vendégek jönnének – mondta Időmester. Nem is kellett sokáig keresniük, Smith professzor sátrában ott volt még mindig az asztalon. Ahogy lapozgatták, az egyik oldalpáron Jenny egy furcsa rajzot vélt felfedezni – Adrien, nézd csak, mit találtam – mondta Jenny. Időmester és Adrien kíváncsian nézték az oldalpáron lévő rajzot. – Ez egy térkép – mondta Adrien. – És azt hiszem, én tudom is, hogy hová vezet – folytatta Időmester. Ez itt egy elhagyatott kolostor alaprajza, ami az egyik közeli faluban van. Tudtommal évek óta használaton kívül van. – Akkor indulhatunk is – mondta Adrien, majd Időmesterrel együtt kinyitották a medáljaikat és egy elhagyott faluban találták magukat. – Mit keresünk ebben a kísértetjárta faluban? – kérdezte Chat Noir. Ahogy végigjárták a falut, sehol egy lélek sem volt, egyedül egy lepukkant fogadóban pislákolt egy lámpa. – Ladybug, Chat Noir: ti maradjatok itt, hátha hívatlan látogatók érkeznek, mi bemegyünk, hátha a fogadós tud valamit – mondta Időmester.  – Nocsak, mi szél hozta magukat erre? – kérdezte a fogadós meglepetten. – Régészek vagyunk, és a közeli kolostorban véleményünk szerint egy általunk régóta keresett ősi ereklye van – felelte Időmester. – Azt a helyet én a maguk helyében messziről elkerülném. Az ottani szerzetesrend vezetője, Eric Smith… Úgy tartják róla, hogy az ördöggel cimborál – mondta a fogadós. A helyiek közül – már akik itt maradtak - azt beszélik, hogy évekkel ezelőtt egy gonosz szellem megszállta Smitht, azóta nem látták. – Majd vigyázunk – mondta Időmester, majd kimentek. – Na, mondott valami használhatót? – kérdezősködött Chat Noir. – Csak valami helyi legendát, de egyértelmű, hogy a kolostorban van a kőtábla másik darabja – mondta Időmester. Elmentek a kolostorba, nem sokkal azután, hogy bementek, Ladybug meghúzta az oltárnál lévő szobor karját, erre az oltárnál lévő kőasztal félrecsúszott, és egy lépcső vezetett lefelé. – Na jó, ketté válunk – mondta Időmester. Ladybug, Chat Noir és Jéghercegnő – tiétek az alsó rész, mi körülnézünk idefent. Legyetek óvatosak, nem kizárt, hogy nem vagyunk egyedül. Ahogy mentek le, különös, ezüstösen csillogó tócsákat vett észre Jéghercegnő a padlón – Hm…ez különös – jegyezte meg, de folytatták útjukat lefelé. Már épp a folyosó végére értek, amikor hirtelen egy fal emelkedett közéjük a padlóból. – Ladybug, Chat Noir, jól vagytok? – kérdezte Jéghercegnő a túloldalon ragadt társaitól. – Egyelőre minden rendben – válaszolt Ladybug.  – Ez meg mi? – kérdezte Chat Noir a padlóra mutatva, ahol egyre több ezüstös színű folyadék jelent meg padlón, majd a folyadékhalmaz lassan emberi alakot öltött. – Mi a… ?! – kérdezte rémülten Ladybug, de ekkor már rájuk is támadt az ellenség. Chat Noir azonban botját pörgetve sikeresen hárította a támadást. Ezt követően támadójuk eltűnt – hát ez könnyen ment – nevetett Chat Noir. Pár perccel később furcsa ezüstös köd jelent meg a teremben, Ladybug azonnal összeesett. – Ladybug…Ne… - hallotta Jéghercegnő a túloldalról Chat Noir elcsukló hangját. Mire Jéghercegnő megfagyasztotta és áttörte a falat, ami elválasztotta őket, és rátalált társaira, azok már halál közeli állapotban voltak. Jéghercegnő kiment és egy SOS-feliratot csinált padlóra. - Adrien, odanézz, valami baj történt a másik csapattal - mondta Jenny a feliratra mutatva. Ekkor mindannyian lementek, és megtalálták a haldokló Ladybugot és Chat Noirt. – Mi történt itt? – kérdezte a sokkos állapotban lévő Jéghercegnőtől Időmester. Miután Időmester meghallgatta Jéghercegnő beszámolóját, Adrien elővette medálját, kinyitotta, és a medálból kijövő zöld fény végigkúszott Ladybug és Chat Noir testén. – Ez nagyon rossz… - mutatta Adrien a medált Időmesternek.  – Higanymérgezés? – kérdezte gondolkodva Időmester. Ilyen körülmények között ez lehetetlen; Ha csak nem…  - vette elő a saját medálját Időmester, majd a Jéghercegnő által megfagyasztott fal maradványaira irányította. Hm…Érdekes…Higany és kvarchomok, továbbá valami ismeretlen szerves eredetű anyag. – Úgy tűnik, az emberünk képes változtatni testének sűrűségét, és ami rosszabb, bármilyen anyag molekuláris szerkezetét felveheti – mondta Időmester. – Egyelőre menjünk vissza a fogadóba. Ezüst Róka, menjetek előre, próbáld őket életben tartani, amíg kitaláljuk, ki lehet ez az Alchemist nevű fazon – mondta Lánglovag. Nem kellett sok idő, ugyanis a fogadóban, ahol épp a fogadóst faggatta Időmester Alchemist lehetséges kilétéről, a beszélgetésük tárgya megjelent a helyszínen, és Időmestert vette célba. Volpina támadni akart, de Időmester visszavonulást parancsolóan Volpina elé emelte kezét – Ne csinálj ostobaságot, nem tudjuk, ezúttal mivé változik. Volpina legnagyobb megdöbbenésére Időmester villámsebességgel kapta elő pisztolyát, és két lövést is leadott Alchemistre, látszólag hatástalanul. – Nem te mondtad, hogy gondolkozzak, mielőtt cselekszek?! – kérdezte felháborodva Volpina. – Csak figyelj – mondta Időmester. A következő pillanatban azonban az Alchemist testében maradt töltények fényleni kezdtek, és Alchemist hirtelen megbénult. - Ez mi volt? - kérdezte csodálkozva Lánglovag. - Gyerünk, tűnjünk innen, mielőtt elmúlik a lövedékem hatása - mondta Időmester. - De mégis mi történt? - kérdezte Lora, miközben mentek ki a fogadóból.  - A fegyverem amellett hogy elpusztítja az akumákat, képes alkalmazkodni az ellenség képességeihez és semlegesíteni azt rövid időre - először - mondta Időmester. Visszamentek a kolostorba, ahol Ezüst Rókának sikerült semlegesítenie a mérget Ladybug és Chat Noir testében. - Az állapotuk stabil, de még pihenniük kell - mondta Időmesternek Jenny hangján. - Nos, akkor Jéghercegnő és Lánglovag: Ti maradjatok itt, és vigyázzatok rájuk, én a többiekkel visszamegyek az alagsorba, és megkeressük a kőtábla másik felét. Bármi történik, semmi esetre sem engedjétek, hogy utánunk jöjjenek - mondta Időmester. Az alagsori folyosó legvégén egy oltárt találtak, az oltárnál pedig egy kódexet másoló szerzetes szobra volt. Volpina ahogy közelebb ment, furcsa, hieroglifa- szerű jeleket pillantott meg a kódex lapján. - Ezt nézzétek meg - hívta oda a társait Volpina. - Ezüst Róka, állj készenlétben, arra az esetre, ha vendégünk jönne - mondta Időmester, majd odament a szoborhoz. Amint jobban szemügyre vette, észrevette, hogy hiányzik az írás egyik fele, és a jelek is egyeznek. - Megvan, amiért jöttünk, tünjünk innen - mondta Időmester. - Várjatok, valaki jön. Nem érzem tisztán a tudatát; olyan, mintha folyton változna - mondta Ezüst Róka. - Ez Alchemist lesz - mondta kissé aggódva Volpina. Még ha a te fegyvered hat is ellene, önmagában nem lesz elég, hogy legyőzzük. - Ne aggódjatok, van egy tervem - mondta Időmester. Eközben odafönt Ladybug és Chat Noir Adrienék után akartak menni a szentélybe. - Még nem vagytok elég erősek a harchoz, pihennetek kell - próbálta őket visszatartani Lora. - Rendben, maradunk, mondta látszólag beleegyezően Ladybug, miközben fejével Chat Noir botja felé biccentett. Chat Noir értette a célzást, következő pillanatban háta mögött kettészedett botját eldobva leütötte a gyanútlanul őrködő Lorát és Maxet. Bocs srácok, de nem akarunk kimaradni a buliból - vigyorgott Chat Noir, majd Ladybuggal együtt elindultak lefelé. Mielőtt elájult volna, Max telepatikus úton figyelmeztette Időmestert Ezüst Róka segítségével, hogy Ladybug és Chat Noir utánuk mentek. - Idióták... - füstölgött Időmester. Ha idejönnek, nem tudjuk legyőzni Alchemistet. Volpina, teremtsd meg a helyiség másolatát és vetítsd ki - mondta Időmester, majd pár perccel később valami elkezdett csöpögni föntről. - Itt van.. - mondta Ezüst Róka. Alchemist megjelenésével egy időben, megjelent Ladybug és Chat Noir a bejárttól nem messze. - Mondtam, hogy maradjatok ki ebből! - kiáltott oda nekik Időmester, majd három lövéssel beomlasztotta előttük a folyosót. - Hát ez remek. A saját társaidat is ellenségnek tekinted. Így könnyen megszerzem tőletek a tábla mindkét darabját - nevetett gúnyosan Alchemist. Időmester erre elkezdett Alchemistre lövöldözni, Ezüst Róka szintén hiába támadta. - Csak ennyit tudtok? - kérdezte megvetően Alchemist. - A látszat néha csal - mosolygott ravaszul Időmester. Volpina, most! Alchemist valami furcsa vibrálást érzett, de nem történt semmi. - hát ezzel nem mentetek sokra - gúnyolódott. - Majd meglátjuk - mondta Időmester vészjóslóan. Pár pillanat múlva a legváltozatosabb jelenségek játszódtak a teremben: szökőár, tornádó, trópusi forróság, antarktiszi hideg váltották egymást. Alchemist zavarodottan vette észre, hogy ellenségei nem is érzékelik ezeket a jelenségeket, viszont az ő teste akaratlanul is alkalmazkodni próbál a körülményekhez. -Mi történik velem?! Mégis hogyan...?? Nem bírok mozdulni! Mi a fene folyik itt? - dühöngött Alchemist. - A válasz egyszerű barátom - mondta Időmester. Amikor két társamat megmérgezted, az analízis során észrevettem, hogy nem sima Higanymérgezést kaptak, ugyanis ahol voltak, ott a körülmények nem voltak alkalmasak arra, hogy gáz halmazállapotú Higany jusson a szervezetükbe. Továbbá a teremben, ahol rájuk találtam, a padlón Higany nyomokat tartalmazó kvarchomokot találtam. Ebből rájöttem, hogy képes vagy változtatni a tested sűrűségét, és bármilyen anyag molekuláris szerkezetét képes vagy felvenni. Ezért kikényszerítettük a folyamatos változást hogy ne tudd az alakod fixálni. - Itt a vége, az akuma a medáljában van. Időmester, rajtad a sor! - kiáltott Volpina. Erre Időmester szétlőtte Alchemist medálját. Miután a medál széttört, egy pillanatra az akuma pusztulása előtt megjelent Halálfej arca és fenyegetően így szólt - Vigyázz, Időmester, mert közel a vég. - Nem is hinnéd, mennyire - mondta Időmester elégedett mosollyal az arcán. Alchemist azonnal visszaváltozott, miután kiszabadult az akuma fogságából. - Hol vagyok...? - kérdezte meglepetten a magához térő pap. – Biztonságban, Mr. Smith - felelte Időmester, azzal a medálja villanását követően eltűntek. Időközben Ladybug és Chat Noir visszamentek Lorához és Maxhez, és együtt várták a többieket. - Most, hogy már a kőtábla fele megvan, elég információnk van, hogy kitaláljuk, hogy kezdjünk hozzá Halálfej végleges legyőzéséhez - mondta Adrien. Ezután a csapat visszatért abba a falusi fogadóba, ahol korábban jártak, és ott töltötték az éjszakát.

  

3. rész - A tibeti kolostor démonai

 - Most, hogy összeállt a csapat, hogyan tovább? – kérdezte Chat Noir.  – Végleg leszámolunk Halálfejjel – válaszolta Időmester. – De hogyan? Hiszen mi már egyszer, évtizedekkel ezelőtt legyőztük –csodálkozik Ladybug. – Időutazással – feleli James. Sajnos nem győztétek le véglegesen: Ahogyan ti, és az összes hős, úgy ő is folyamatosan reinkarnálódik már évezredek óta. Ha nem állítjuk meg, akkor az, amit láttatok, valósággá válik. – Ez eddig rendben van, de hogy kezdjünk hozzá, hiszen azt se tudjuk, hol keressük – vetette föl a kérdést Véronique. – Én ismerek valakit, aki segíthet – mondja Időmester. Egy régi barátom, Cheng Tyler professzor, egy kínai régész, évtizedekkel ezelőtt egy ásatáson egy ősi ereklyére bukkant a csapatával, ami Halálfej eredetével kapcsolatos információkat tartalmazhat. Teszünk nála egy kis látogatást.  Adrien kinyitotta a medálját, majd kissé megdöbbenve félrehívta Időmestert, ugyanis a medálon az évszám és a hely mellett megjelent egy róka holografikus képe is. – Mért nem mondtad el Véronique-nak, hogy a barátod az egyik elődje? – kérdezi számonkérő hangnemben Adrien. – Addig jó, míg nem tudja; Cheng professzor jelenleg az utolsó a Róka amulett birtokosai közül, aki egy évnél tovább őrizte az amulettet – Vulpius egyik képessége az álcázás tökéletes szinten való használata nagy kockázattal jár: a használója elvesztheti a kontrollt a felvett személyiségek fölött, ez pedig végzetes következményekkel járhat - suttogja James. A beszélgetés után Adrien és James visszamennek a többiekhez, kinyitják a medáljaikat, és zöldeskék villanás kíséretében eltűnnek.

1975, Tibet 

                                                                                                                             

A csapat egy sziklaszirten találja magát, a völgyben pedig egy kolostor tornyait fedezik fel amint lenéznek. – Mit keresünk egy ősrégi kolostorban, James? Nem azt mondtad, hogy régész a barátod? – kérdezi meglepetten Jack. – Csak volt, jelenleg visszavonultan él szerzetesként abban a kolostorban – felei Időmester. Éppen gondolkodnak, hogy hogyan jussanak be, amikor velőtrázó sikolyokat hallanak a kolostorból, és az egyik toronyban Lora egy csuklyás alakot lát ametiszt színűen izzó szemekkel. – Az meg….Az meg…Mi volt? – kérdezi rémülten. – Az Ezeréves kőtábla átka – feleli egy férfi a hátuk mögül.   – Ki maga és hogy kerül ide? – kérdezi Max. – A nevem Alex Wong – feleli a férfi. Cheng professzor egyik tanítványa vagyok. Gondolom a professzorhoz jöttek. – Jól gondolja, Mr. Wong – válaszolja Időmester. – Akkor sajnos rossz hírem van: A professzort néhány nappal ezelőtt megtámadták a társai a kolostorban, azóta semmi hír róla – feleli Wong. – Viszont, ha a professzor holléte mindenki számára ismeretlen, maga honnan tudja, hogy a kolostorban rejtőzött el? Honnan tudjuk, hogy nem az ellenségünk? – vetette fel gyanakodva a kérdést Jenny. – Onnan, hogy én mondtam a professzornak, hogy ide rejtőzzön – feleli Wong. A szerzetesrend vezetője régi barátunk. Pár hónapja különös körülmények között eltűnt három munkatársunk, amikor a kőtábla másik felét kerestük. pár nappal később kővé dermedve találtunk rájuk egy barlangban. Akkor döntött úgy a professzor, hogy elrejtőzik. Magával vitte a kőtáblát is, a kutatás folytatásával pedig engem és a társaimat bízott meg. – Ezeréves kőtábla átka? Mi ez, valami Indiana Jones film? Tudja, Mr. Wong, én nem hiszek az ilyen dolgokban – mondja Mia gúnyosan.  – Akkor elmondok egy történetet – mondta Wong. Egy helyi legenda szerint évezredekkel ezelőtt élt a vidéken hét mágikus erővel bíró harcos, akiknek feladata az elesettek védelme és a gonosz erők elleni harc volt. Sokáig harcoltak a sötét erőkkel, ám egyszer az egyik társuk elárulta őket és az ellenség fogságába estek. A mesterük ezért az árulót erejétől megfosztotta és száműzte, mágikus hatalmuk titkát pedig egy kőtáblába véste. Az áruló bosszút esküdött mestere iránt, és évtizedekkel később visszatért, hogy megszerezze a saját és társai erejét rejtő, abszolút hatalmat adó kőtáblát. Az áruló harcos rátámadt mesterére, aki képtelen volt megölni egykori tanítványát, ezért ereje utolsó foszlányait és a kőtábla erejét felhasználva ellenségét egy mágikus dimenzióba zárta, a kőtáblát pedig négyfelé törte és elrejtette a világ különböző részein. A harcos szelleme a legenda szerint utolsó szavaival elátkozta a kőtáblát.  – Azt tanácsolom maradjanak távol a kolostortól – mondta búcsúzólul Wong, majd elment, amikor látta, hogy nem hisznek neki.  – Te ezt elhiszed? – kérdezte Max Időmestertől. – Tudod, Max, a legendák általában abból születnek, hogy az emberek nem értenek valamit és próbálják megmagyarázni – mondta Időmester. Szerintem itt többről van szó…Megtámadják Cheng professzort, aztán a munkatársát, aki a kőtábla másik felét keresi. Halálfej nagyon akarhatja azt a kőtáblát. – Ha ez így van, akkor valamit tennünk kell – mondja Véronique. – Fogunk is – feleli Időmester;  Ezüst Róka, Ladybug, Chat Noir: ti szerzetesként bejuttok a kolostorba, kiderítitek mi folyik ott, és megvéditek a professzort és a kőtáblát. Lánglovag, Jéghercegnő, Volpina és én pedig körülnézünk Alex Wong ásatásán – biztos nem véletlenül tűnt el a három munkatársa.  Jack és társai sikeresen bejutnak a kolostorba, ám amikor a rend vezetője kérdezősködni kezd, majdnem odavész az inkognitójuk. A szorult helyzetből a véletlen arra járó Cheng professzor menti meg őket, aki Adrien szerzetesi ruhája alatt észreveszi a nyakában lógó medált. – Ezek a szerzetesek az én barátaim, én hívtam őket ide – mondta Tyler. – Ebben az esetben befogadjuk őket – mondja a rend vezetője. Időmester  és a többiek Volpina álcázó képességét használva könnyedén bejutnak Alexék táborába. Egy idő után azonban Alex gyanút fog, amikor a csapat túl sokat kérdezősködnek.  – Kik maguk, hogy ennyit kérdezősködnek? – kérdezi gyanakvóan Alex. – Minket küldtek az eltűnt három munkatársa helyett. Az én nevem James. Ők pedig a gyakornokaim: Véronique, Lora és Max – feleli a társaira mutatva Időmester.  – Rendben, akkor holnap csatlakoznak a csapathoz az ásatáson – mondja Alex. Másnap a kolostorban Cheng professzor beszélgetésre hívja Adrienéket. – Jól sejtem, hogy nem hétköznapi szerzetesek vagytok? – kérdezi Adrient Cheng professzor. – Igen, egy közös barátunk küldött minket, hogy megvédjük önt az esetleges újabb támadásoktól, és megakadályozzuk, hogy megszerezzék öntől a kőtáblát – mondja Adrien. Másnap Loráék egy Maxwell és egy Smith nevű régésszel együtt mennek egy szentély romjaihoz, mert vélhetően ott van a kőtábla másik fele. Órák hosszat kutatnak, amikor Smith véletlen aktivál egy rejtett csapdát. Maxwellre ráomlik egy kamra, Loráék azonban épségben kijutnak. Miután visszatértek a táborba, Alex már várja őket: - A maga hibájából, Smith újabb emberem veszett oda, most azonnal kirúgom! - üvöltözött Alex.  – Megbotlottam egy kőben, és próbáltam megtámaszkodni… - magyarázkodott Smith. –Nem érdekel! Ki van rúgva! – kiáltotta Alex. Ezután Smith letépte és az asztalra dobta kitűzőjét, majd elment. Néhány órával később Max döbbenten fedezi fel a kővé dermedt Alexet a sátrában. Szól Időmesternek, aki rövid vizsgálódás után rájön, hogy egy ideiglenesen átváltozó akumatizált személy a lehetséges támadó. – Vigyázzatok, ne nézzetek a szemébe! – hallják Véronique kiáltását a tábor másik feléről. Max, Időmester, és Lora azonnal odamennek, és egy gólemszerű lényt pillantanak meg. – Hát te meg mi vagy?! – kérdezi meglepődve Max. – A nevem Kőbálvány, és azért jöttem, hogy bosszút álljak azon, aki tönkretette az életemet – válaszolja dörgő hangon az óriási gólemszerű lény.  – Ez Halálfej műve – mondja dühösen Időmester. Lánglovag, Jéghercegnő: Tereljétek el a figyelmét. Volpina te segíts nekem kimenteni  a túlélőket – adta ki az utasítást Időmester. Volpina előrement, és keresett egy üres sátrat, majd jelzett Időmesternek.  – Mindenki utánam, irány a sátor! – kiáltotta Időmester a túlélőknek. Időmester elindult a túlélő régészekkel a sátor felé. – Igyekezzetek, már nem bírjuk sokáig feltartani! – kiáltotta Időmesternek Jéghercegnő. – Volpina, fedezz – szólt társának Időmester. Volpina erre klónokkal próbálta Kőbálványt feltartani, míg Időmester a többieket a sátorba vitte.  – Épp időben sikerült, ugyanis lemerült a talizmánom, innentől nem tudok nektek segíteni – mondta Volpina.  Ebben a pillanatban Kőbálvány Volpina felé indult, nem törődve az őt ostromló Lánglovaggal és Jéghercegnővel.  – Volpina, takard el a szemed gyorsan! – kiáltotta Időmester. Ekkor Volpina a szeme elé kapta a kezét, Időmester pedig a Volpina karján lévő ékkőre célzott. A kék lövedék fényét szétszórta az ékkő, és Kőbálvány egy pillanatra megbénult. – Ez az, van egy ötletem – mondta Lánglovag,majd egy közeli barlangra mutatva magyarázott valamit Jéghercegnőnek. Látszólag mindenki teljes erőből támadni kezdett különböző irányból. –Ezzel mire megyünk? -  kérdezte az erejét vesztett Volpina. – Én tudom, mit akarnak, kövessük őket – mondta Időmester. Hosszú küzdelem után végül Volpina a barlangba kényszerítette Kőbálványt, Időmester öt lövéssel ráomlasztotta a bejáratot, Lánglovag pedig Kőbálvány lábánál megolvasztotta a sziklát. Az olvadt sziklát hirtelen lehűtve Jéghercegnő bebetonozta Kőbálványt. Utolsó próbálkozásként Kőbálvány megpróbált Volpina szemébe nézni, erre Jéghercegnő egy jégfalat emelt Volpina elé, ami tükörként működött, így Kőbálvány a saját fegyverének áldozata lett. Volpina levette Kőbálvány karkötőjét, Időmester pedig belelőtt a karkötőn lévő ékkőbe, amitől a benne lévő akuma elpusztult.  – Na…Ezzel végeztünk – mondta kissé fáradtan Lánglovag.
Alighogy kimondta, Időmester medálja villogni kezdett - megtámadták a másik csapatot a kolostorban. – Valami baj van a kolostorban, siessünk – mondta Időmester, azzal elindultak a kolostorba.  Adrienék épp Tyler professzorral beszélgettek, amikor egy gonosztevő rájuk támadt. – Mik ezek a hangok? – kérdezte Mia rémülten, amikor sikolyokat hallottak a folyosóról. – Valami nem stimmel… Készüljetek a támadásra – mondta Adrien. Ekkor egy csuklyás alak törte rájuk az ajtót. – Add át a kőtáblát, Tyler, különben végzek veled és a barátaiddal! – mondta a csuklyás alak fenyegető hangon. – Te meg ki vagy? – kérdezte Chat Noir. – A nevem Emlékrabló, és a legrosszabb emlékeiteket váltom valóra, ha nem adjátok át a professzort a kőtáblával együtt – mondta a csuklyás alak. – Még mit nem! Macs…! – kiáltotta volna Chat Noir, de amint Emlékrabló a fejéhez tette két kezét abban a pillanatban Chat Noir megbénult, összerogyott és az arcán szörnyű kínok tükröződtek. Nem sokkal később ugyanez történt a professzorral is. – Chat Noir! Nee! – kiáltott Ladybug. Szerencse tal..! – készült támadásra Ladybug, azonban Adrien megállította: - Ne csináld Ladybug, a ti fegyvereitek hatástalanok ellene, telepatikus úton harcol.   A kolostorban már minden szerzetes az őrület határán áll, Emlékrabló ugyanis a legrosszabb emlékeiket váltotta valóra, mentálisan törve meg ezzel áldozatait. Vidd magaddal Chat Noirt, és törődjetek a többiekkel! - utasította őket Adrien - Emlékrablót és a professzort mi elintézzük.  - De mi lesz ha ti is...? - Kérdezte aggódva Ladybug. -Azt mondtam, menjetek! - kiáltotta Adrien. Erre Ladybug magával rángatta Chat Noirt, és amint Chat kiszabadult Emlékrabló befolyása alól, felvették a harcot a többi támadóval.  - Nocsak...Egyedül hagytak a barátaitok? A vénemberen már úgysem segíthettek, teljesen átvettem az elméje fölött a hatalmat - nevetett gúnyosan Emlékrabló.  - Azt majd meglátjuk - mosolygott Adrien vészjóslóan a gonosztevőre. - Jenny, itt az idő, fogd meg a kezem - mondta Adrien a társának. Amint Jenny megfogta Adrien kezét, vakító ezüstös fény kíséretében a két ember egy ezüstösen izzó rókaszellem szerű lénnyé változott. - Te meg ki a fene vagy? - kérdezte megvetően Emlékrabló. - A nevem Ezüst Róka, és most engedd el a professzort amíg szépen mondom - mondta Ezüst Róka.  - Na persze, még mit nem, azt hiszitek megijedek egy kis fényparádétól? - nevetett gúnyosan Emlékrabló.  -Utoljára mondom: EN-GEDD-EL! - emelte fel Ezüst Róka a hangját. -Vagy mi lesz? - kérdezte gúnyosan Emlékrabló. - Hát jó, játszhatunk így is - mondta Ezüst Róka.  - Rajta, Jenny, csináljuk - mondta Adrien. Erre Ezüst Róka leült, két mellső mancsát összeérintette és egy villanás következtében Emlékrablóval együtt egy romos helyre kerültek, itt immáron Ezüst Róka egy páncélos harcos képében volt. - Hisz ez...Lehetetlen - döbbent meg Emlékrabló - Mégis hogyan??!!! - Hogy kerültünk az asztrál síkra a professzor elméjébe? - kérdezte Ezüst Róka. - Azt elfelejtettem említeni, hogy ebben a formában telepatikus képességekkel is rendelkezek. Emlékrabló megpróbált hatni Ezüst Róka elméjére, sikertelenül, sőt a páncélos harcos képében lévő Ezüst Róka visszaverte Emlékrabló támadását, majd kardjának egyetlen csapásával térdre kényszerítette Emlékrablót. - Ho-Hogy lehet..?! - kérdezte dühösen Emlékrabló, majd újabb támadással próbálkozott. - Minden hiába, nekem nincsenek emlékeim - válaszolta Ezüst Róka vészjóslóan. -És most takarodj a professzor elméjéből - ezzel a páncélos harcos kardjával végleg leterítette Emlékrablót. Ismét villant az ezüstös fény, Adrien és Jenny ismét emberi formát öltöttek, a megszállt szerzetes értetlenül nézett körül, a professzor pedig magához tért. - Hol van a kőtábla - kérdezte a professzor. - Minden rendben, a kőtábla ugyan megsemmisült, de a rajta lévő információ biztonságban van, és nem jutott illetéktelen kezekbe: miközben Emlékrablóval harcoltunk, biztonságba helyeztük - mondta mosolyogva Adrien. Nem sokkal később belépett a szobába Ladybug és Chat Noir Időmesterrel és a többiekkel együtt. - Úgy tűnik, itt végeztünk, barátom - mondta Időmester a professzornak. - Látom, találtál társakat James, bár ne ilyen körülmények között kellett volna megismernem őket - mondta a professzor. - Semmi gond, talán majd legközelebb. Vigyázz magadra, Cheng Tyler, veszélyes időket élünk - búcsúzott barátjától Időmester.  Ezután Adrien és Időmester kinyitották a medáljaikat, és egy kékeszöld villanást követően eltűntek.