8. rész – A beteljesült jóslat_1. rész: Fekete Macska árulása

Miután visszatértek a főhadiszállásra, Adrien Időmesterrel együtt elvonult a laborba a kőtáblát vizsgálni, a többiek pedig kipihenték a középkori bevetés fáradalmait. – Már csak egy darab hiányzik a kőtáblából, Mike…Itt az idő. Hívd ide Jennyt, Ladybugot és Volpinát – szólt társának Adrien. Erre Időmester kiment és egyenest a társalgóba vette az irányt, ahol a többieket épp Chat Noir szórakoztatta idétlen vicceivel. Ekkor belépett Időmester és szinte parancsoló hangon szólt: - Véronique, Mia, Jenny gyertek velem, fontos megbeszélni valónk van. Jennyék szó nélkül követték Időmestert a laborba, ahol Adrien már várta őket a kőtábla elemzésének eredményével. – Hát ezeket mi lelte? – nézett csodálkozva Chat Noir négy távozó társa után. – Á, Mike, épp időben. Befejeztem a kőtábla elemzését, és úgy tűnik az utolsó darabért nem kell messzire mennünk. Egy párizsi üzletember villájában van elrejtve – fogadta társait Adrien. – Mike? Az meg ki? Hisz te James Agreste vagy – nézett Mia meglepetten Időmesterre.  – Nem, az igazi nevem Michael Edward Hunter – kezdte a történetet Időmester. A ti csapatotok előtt én voltam a Páva amulettjének birtokosa, ám egy alkalommal Halálfej majdnem elpusztította az amulettemet. Az erőmről lemondva, visszavonultan éltem tovább, az amulettet pedig továbbadtam. Mivel önként mondtam le az erőmről, életem meghosszabbodott, sokkal lassabban öregszem, mint egy átlagos ember. Ezt követően a pávaként szerzett tudásomat felhasználva, a W.R.T-nél tevékenykedve információkkal segítettem a későbbi hősöket – így ismertem meg Adrien Wellst és Dr. Jenny Snowt is. A Silverfox Project befejezése után nem sokkal birtokomba jutott egy információ, miszerint az Agreste családnak köze lehet Halálfejhez, ezért Gabriel Agreste cégéhez jelentkeztem biztonsági őrnek. Hamar feltűnt, hogy a biztonságiak vezetője, James Agreste egy furcsa, zöld karkötőt visel. Egy alkalommal Halálfej megtámadta a cég épületét, egyenest Mr. Agreste irodája felé vette az irányt, James is bent volt. Mindenki elmenekült, csak mi hárman maradtunk ott. A romok között Mr. Agreste irodája felé tartottam, amikor az ajtó mögül egy zöld villanást láttam. Hirtelen kinyílt az ajtó, és egy zöld páncélt viselő férfi kilökte Mr. Agreste-t az ajtón és, bár nem tudom honnan ismert, de oda kiáltott: - Michael, vidd ki innen Mr. Agreste-t! Elindultunk kifelé, de az emelet beomlott. Mindkettőnket maga alá temetett volna a törmelék, ha Mr. Agreste félre nem lök. Próbáltam kiszabadítani a romok alól, de ekkor azt mondta ellentmondást nem tűrően: - Én még kibírom itt, mentse meg Jamest, Halálfejjel harcolt az irodában, miközben engem megmentett. Visszamentem érte, de már késő volt – James meghalt. Megtaláltam a zöld karkötőjének egy darabját a romok között. Amikor a kezembe vettem, egy zöld fénycsóva beleszállt a fegyverembe, azóta képes vagyok vele megtisztítani Halálfej akumáit. Ekkor vettem fel James Agreste nevét. Hogy hogyan lettem ezután Időmester, azt már tudjátok. – És nekünk mi közünk Halálfej legyőzéséhez? – kérdezte Mia csodálkozva. – Nos, a kőtábla szerint véglegesen csak akkor pusztíthatjuk el Halálfejet, ha valaki a saját követői közül fordul ellene – mondta Adrien. Éppen ezért kidolgoztunk egy tervet. – És én mire kellek? – kérdezte Volpina. Adrien ekkor ismertette a Tízes protokoll részleteit. – Rendben, megcsináljuk – bólintott Véronique és Mia. – De a többieknek erről egy szót se – szögezte le Időmester. Ezután a többiekhez mentek és ismertették az úticélt, rövidesen villantak a medálok. Amikor megérkeztek, Max nem hitt a szemének. – Ugye ez most csak vicc? Gabriel Agreste villájából kell megszereznünk a kőtáblát? – kérdezte döbbenten. – Nyugi, Lánglovag, mi idekint fogunk őrködni, Volpina, Chat Noir és Jéghercegnő fogják megszerezni a kőtáblát. Mindössze annyi dolguk lesz, hogy ezt a másolatot itt kicserélik az eredetire – nyújtotta át az utolsó darabbal szinte teljesen azonos hamisítványt Időmester Volpinának. Gabriel miatt nem kell aggódni – egész nap az irodájában gubbaszt, vagy lehet, hogy itthon sincs. – Volpina, ne feledd, bármi történik, az a legfontosabb, hogy az utolsó darab meglegyen – mondta Ezüst Róka Volpinának telepatikus úton.  A ház üres, bemehettek – jelzett Ezüst Róka. Volpina, Jéghercegnő és Chat Noir pillanatokon belül megtalálták Gabriel széfjét, ami egy festmény mögé volt rejtve. Chat Noir korábbi tapasztalatait használva könnyedén kinyitotta a széfet, és elvette a kőtáblát, Volpina pedig berakta a hamisítványt, visszazárták a széfet és elindultak kifelé. – Ez simán ment – nevetett Jéghercegnő. – Az nem olyan biztos – mutatott gyanakodva Volpina a Chat Noir kezében felizzó kőtáblára. - Chat, dobd el a kőtáblát! – kiáltotta Jéghercegnő, de már későn; Chat Noir ugyanis eltűnt. Volpina felkapta a kőtáblát és azonnal elindult vissza a többiekhez. – És Chat Noirral mi lesz? – kérdezte Jéghercegnő. – Áldozat nélkül nincs győzelem – felelte ridegen Volpina. – Volpina, hogy mondhatsz ilyet! Chat Noir a társunk, nem egy sakkfigura - háborodott fel Jéghercegnő. Ekkor már visszaértek a többiekhez. – Az akció sikerrel járt – mondta ridegen Volpina, azzal odaadta Időmesternek az utolsó darabot. – Mi?! Hiszen Chat Noir valószínűleg Halálfej fogságába esett! Ezt nevezed te sikernek?! – csattant fel Jéghercegnő. – Lora, elég! Irány vissza a főhadiszállásra! – mondta Időmester parancsoló hangon. Már villan is a medál és a főhadiszálláson találják magukat. Jéghercegnő nem tudott napirendre térni a történteken, sírva otthagyta a többieket. Ladybug, Ezüst Róka és Időmester a laborba mentek és helyére illesztették az utolsó darabot. Pontosan az állt rajta, amit Adrien mondott korábban. Időmester bezárta a kőtáblát egy vitrinbe, majd a többiekhez mentek. – És most? – tudakolta Max. – Várunk. Chat Noirt nem kell félteni – mondta Adrien nyugodtan.
Eközben Chat Noir egy ismeretlen helyen tért magához. Egy obszervatórium, vagy világítótorony lehetett. – Hol vagyok? – nézett körül Chat Noir. – Üdvözöllek, Fekete Macska – lépett elő a sötétből egy ametiszt színű öltönyt és maszkot viselő férfi. – Halálfej… - mondta dühösen Fekete Macska. A talizmánomat soha nem kapod meg.  – Ó..Nekem nem a talizmánod kell kedves barátom, hanem te – válaszolt baljós hangon Halálfej. Régen is mindenki csak kihasznált téged... Az állítólagos barátaid sosem szerettek, mindig az egykori tolvajt látták benned… - Hazudsz! – kiáltott Fekete Macska. – Áh…Valóban? Még a társaid is árulónak neveztek, Ladybug sem jött megmenteni. Ha annyira érdekelné őket, hogy mi történt veled, már elindultak volna, hogy megmentsenek. De csak szépen nyugodtan ücsörögnek – folytatta Halálfej vészjósló hangnemben, közben hozzáért Fekete Macska gyűrűjéhez. Ekkor Fekete Macska kinézete megváltozott – fehér alapon fekete csíkok borították ruháját és a maszkját, fülei, a keze és a lába tigrisszerűvé váltak. – Üdvözöllek, Fehér Tigris. Hozd el nekem az Ezeréves kőtáblát - mondta Halálfej újdonsült szolgájának. – De mi lesz, ha Időmester és társai túlerőben lesznek? – kérdez vissza Fehér Tigris. Ne aggódj, jóval erősebb vagy, mint azelőtt. A Tigriskarmot használva bármit átvághatsz, illetve a botod rendkívül sok funkcióval bír, attól függően, hogy merre forgatod a végét és hányszor.  – Ezer örömmel, Halálfej. Nem fogsz bennem csalódni – búcsúzott Fehér Tigris, és kiment a szobából egy titkos folyosón, ami a falból nyílik.

7. rész - A Rejtvénykirály

-Na ezt nem szeretném megismételni - mondta Chat Noir, miután visszatértek a laborba. Volpina Időmesterrel és Ezüst Rókával elment vizsgálni a kőtábla következő darabját, míg a többiek kipihenték az előző küldetés fáradalmait. - Most hogyan tovább? - lépett be Ladybug a terembe. - Egyelőre megvizsgáljuk a kőtáblát az újonnan szerzett darabbal együtt. Addig pihenjetek, mert szükség lesz minden erőtökre a következő küldetésen - válaszolt Időmester. Ladybug vállat vont, és elindult visszafelé. - Na, mi a helyzet?- kérdezte Chat Noir. - Azt mondta, pihenjünk - ül le a bogárka. - “Párizs békéjének őre saját társát csalja tőrbe. Elpusztítja majd a teremtés erejét, s kinyitja a Sötétség urának börtönét.” ...Vajon mit jelenthet ez? Áruló lenne köztünk? - gondolkodott Lánglovag Chat Noirra pillantva. - Lehetséges. De nem hiszem, hogy így lenne.- agyal Chat. - Hm...a teremtés ereje alatt talán Ladybug talizmánját érti. Lehet, hogy Chat Noir akuma hatása alá kerül a jövőben és ellenünk fordul? - vetette fel a lehetőséget Jéghercegnő. - Micsoda??!! - Árulónak neveztél?! - fortyant fel Chat Noir, és dühösen kiment a szobából. - Jack, várj! Nem úgy értette! - kiáltott utána Mia. - Ezt jól elintézted. Ahelyett, hogy a csapatmunkán dolgoznánk, egymás ellen fordulunk - mondta Lánglovag, és Chat Noir után ment. - Hogy én áruló?! Hah... Nevetséges.. - forgatja a szemét Chat. - Valahol egy ismeretlen helyen -
Sötétlilás színezetű hologram látszódik egy falon. A hologramon a Legendák bázisán történő események láthatóak. - Tökéletes. Sikerült elültetnem a kétely és a gyűlölet magvait a Legendák között. Mostmár bármikor széthullhat Időmester szedett-vedett csapata! - nevetett gonoszan egy ametiszt színű öltönyt és maszkot viselő férfi. Eközben a laborban helyére került a következő darab. - Hát...akárhogy próbálkozom, semmi értelmeset nem tudok ebből kihámozni - sóhajt Adrien a kőtáblára meredve. - Hadd nézzem - mondja Időmester, és olvasni kezdi a darabon lévő írást. " Négy muskétás lakhelye az első rémség helyszíne. Richellieu székhelye a kőtáblának rejteke." - Ez meg mit jelenthet? - értetlenkedik Volpina. - Richellieu bíboros és a négy muskétás Alexandre Dumas egyik regényének, a Három testőrnek főszereplői. A regény a XVII. századi Párizsban játszódik, szóval valahol ott lesz a következő darab - válaszolja Időmester. - Akkor hívjuk össze a többieket, és induljunk is! - utasít Adrien. Volpina elmegy a többiekhez. Amint belép a terembe, látja, hogy ketten hiányoznak. - Hol van Jack és Max? - kérdezi Volpina csodálkozva. - kérdezd Lorát - mondja Mia durcásan. - Öm.. Hát.. Az úgy volt, hogy.. - magyaráz Lora. - Na? Hallgatlak. - figyel Volpina. - Hát, próbáltam megfejteni azt, aztán, hát, Chat-et árulónak neveztem, ami nem tetszett neki... - Valja be az igazat - Hagyjátok őket - lépett be Időmester Jenny társaságában. - Adrien mindjárt előkeríti őket - kacsintott Jenny Időmesternek. Erre Időmester egy ravasz mosollyal válaszolt és ismertette a tervet - A kőtábla következő darabja valahol a XVII. századi Párizsban lesz. De legyetek résen. Az a gyanúm, hogy Halálfej valami csúnya meglepetést tartogat. - Rendben, értettük.- bólint Volpina. Végszóra megérkezett Adrien Lánglovag és a még mindig morcos Chat Noir társaságában. - Na akkor hová is...? - kezdte a kérdést Max, de Időmester medálja villant is, és egy pocsolyába landoltak egy kocsma mellett. - Remek. Ennél rosszabb már nem is lehetne - duzzog Chat, és a vizes cipőjét bámulja. - Oh, dehogynem! - ugrik félre Max, mert épp egy boroshordó repül ki az ablakon és egyenest Chat Noir fején landol. - Ej..Athos, kár volt azért a finom borért - mondja a hátsó ajtón kijövő szakállas, barna vértet viselő alak a társának. - Engem megáldottak a szerencsétlenséggel? - nyavalyog Chat, és a fájó fejét piszkálja. - Ez mégis mi..? - kérdezte volna Chat, de Adrien medálja villant is, és Időmester Adriennel együtt muskétás egyenruhát kapott, Lora, Véronique és Mia apácák lettek, Jenny koldus lett, Max és Jack pedig két csavargó tolvaj kinézetét kapták. - Kotródjatok innét! - nyúlt ezüstös díszítésű pisztolyáért Adrien, mire a tolvajként megjelenő Jack és Max azonnal elfutottak. - Na és most mi lesz?- érdeklődik Mia. - Pszt...halkabban - intett Időmester. - Du Vallone tábornok, jöjjenek gyorsan! A laktanyában egymás ellen kezdtek harcolni a muskétások - futott oda egy újonc muskétás kadét a barna vértes, szakállas férfihoz. - Megyünk mi is? - kapja fel a fejét Lora. - Ez túl veszélyes lenne önnek, Mademoiselle inkább menjenek biztonságos helyre - jön ki egy harmadik muskétás az ajtón. - Egyetértek az úrral - fordul Időmester Loráékhoz. De ha nagyon ragaszkodtok hozzá, jöhettek ti is. - A-a...Mégis hogy képzelik, azt se tudjuk kik maguk. Az egyenruhától még nem lesznek muskétások, koloncokra pedig nincs szükségünk - szólt morcosan Du Vallone tábornok. - Azért, ha kellünk csak szóljon - kacsintott Adrien Athosra. Azzal a három muskétás a laktanya felé vette az irányt. - Hm...."Négy muskétás lakhelye az első rémség helyszíne..." Szerintem tartsuk szemmel őket, nagyon úgy tűnik, hogy erre utalt az írás - mondta gondolkodva Időmester, és messziről követték Athosékat a laktanyába. - Na de most mit fogunk csinálni?- kérdi Adrien. - Ott a válasz előtted - mondta Időmester, ugyanis időközben a laktanyához értek, és látták, hogy a muskétások nem bírnak fellázadt társaikkal. - Mi folyik itt? - kérdezte Jenny. - Nagyon úgy tűnik, hogy Halálfej, vagy valamelyik csatlósa megszállta a muskétásokat - mondta Adrien. - Amint odaértek a kapuhoz, Du Vallone megfordult, és kardot rántva két társára támadt. - Porthos, ne kezd te is, nem akarlak bántani - nyúlt a kardjáért Athos. De az előbb említett mit sem törődve Athos figyelmeztetésével másik társa felé indult. - Nem segítünk be?- érdeklődik Lora. - Aramis, feküdj! - kiáltott Időmester, majd köpenyét félrehúzva elővette pisztolyát, és két lövéssel ártalmatlanná tette a társaira támadó Porthost. - Mi a fene történt?....Fáj a fejem... - morgott Porthos. - Te meg mit képzeltél?! És ha megölöd?! - Mérgelődik Aramis, miközben feláll a földről. - Azt én is szeretném tudni... - Egyáltalán mégis kik maguk? Lelőtte a társamat, mégse halt meg...hogy lehet ez? - kérdezte Athos a közben odasétáló Időmestert és Adrient. Azonban magyarázat helyett Időmester a hátuk mögé mutatott, ahol Aramis meglátta a korábban látott két "kisasszonyt és a csavargókat", és igen fura látvány tárult elé: Lora hókristály alakú dobócsillagokkal, Mia, három ágú tőrrel, Jack és Max pedig két varázserejű karddal harcolva percek alatt leverték a lázadást. - Hát ez meg...Mégis kik ezek? - nézett Porthos csodálkozva. - Az elit testőrségünk - válaszolt a látszólag a semmiből előlépő két apáca egyike. - Á, hát itt van, Madame Fortier - köszöntötte Időmester.
- Madame?? - csodálkozott Aramis. - Jenny, menj a többiekkel és keressetek nyomokat, James, Lora, Max, ti maradjatok velem - utasította őket Véronique. - Nos, válaszolván kérdésére, Monsieur - fordult Aramishoz Véronique - nem minden az, aminek látszik. - Madame Fortier és én egy titkos rend tagjai vagyunk, és egy természetfeletti erővel bíró gonosztevőt keresünk, akinek specialitása, hogy más embereket tesz gonosszá varázslat által. Minden jel arra mutat, hogy a muskétásaik, és a barátjuk, Porthos is az ő áldozataivá váltak - avatta be Aramist Időmester. A társaim épp nyomokat keresnek. - De hogy tud nekik segíteni egy kolduslány? - kérdezte Porthos csodálkozva. - Hát így - villantotta meg a medálját Időmester Porthos előtt, aki ez után egyből látta Jenny valódi kinézetét. - Ez meg...? - kérdezte a döbbenettől szinte szóhoz sem jutó Porthos. - Amint látja, Monsieur Du Vallone, a barátunk sokkal több, mint egy kolduslány - válaszolt Időmester. - Hát ez meg mi? - megy oda az egyik muskétáshoz Adrien, és a kezében lévő furcsa eszközre mutat. - Izé...Uram, egy csuklyás alak hagyta a parancsnok asztalán mielőtt kitört a lázadás - mondja a muskétás zavartan. Hm...És hogy nézett ki az az alak? - kérdezi Adrien. - Hát, csuklyát és köpenyt viselt...Volt egy kérdőjel alakú medálja és furcsán izzott a szeme - válaszolt a muskétás gondolkodva. - Add csak ezt ide - mondta Adrien. Megvan amiért jöttünk, menjünk vissza a többiekhez. - Á... Itt jönnek az embereim - mondta Időmester. - Na? Találtatok valamit? - érdeklődött Madame Fortier. - Ezt nézd meg - nyújtotta Időmesternek Adrien a muskétástól kapott eszközt. - Szerinted mi lehet ez? - kérdezte Max. - Ahogy látom, valami kirakós féleség lehet - mondta Időmester, és forgatni kezdte a Rubik-kocka kinézetű eszközt. Pár percig forgatta Időmester a kockát, majd hirtelen letette, ugyanis a kocka smaragdzöld fénnyel izzani kezdett. - Adrien, gyere csak velem - intett társának Időmester. Amíg vissza nem jövünk, hozzá ne nyúljatok - figyelmeztette társait Adrien, azzal Időmesterrel együtt kimentek. - Mi a baj, James? - kérdezi Adrien gyanakodva. - Valami nem stimmel... - veszi elő a medálját Időmester. A mintázat egy térkép, és pont a közeli katedrálisba vezet - mutatja Adriennek a medálon a város térképét Időmester. Túl könnyű...valami nincs rendben. Elmegyünk a katedrálisba a tábláért. Már épp indultak befelé, amikor egy nagy villanást láttak bentről. Bementek, és látták, hogy Chat Noir eltűnt. - Itt meg mi történt? - kérdezi Adrien. - Chat szórakozott a kockával, és egyszer csak egy zöld fény elnyelte - mondta aggódva Ladybug. Az az idióta megint nem bírt magával - füstölgött Időmester, és mérgesen kezébe vette a kockát, amin ezúttal egy felirat jelent meg: "Könyvet másol szerzetes, de dolga nem túl érdekes. Déli nap sugarai a titok nyitjának kulcsai." Egyelőre menjünk a katedrálisba - mondja Időmester. Eközben Chat Noir egy sötét cellában találja magát, csak pár fáklya világít a folyosón. - Hol vagyok? - néz körül értetlenkedve. - A Bastille legmélyebb, legeldugottabb cellájában, kedves barátom. Itt sosem találnak meg - válaszol kintről egy csuklyás férfi. - Kicsoda maga, és miért zárt be ide?! - mérgelődik Chat, miközben farkasszemet néz az ellenségével. - "A rómaiak istennője volt Vénusz, valódi kilétem pusztán csak egy rébusz. Sakkjátszmában engem véd a futó és a vezér, de én mindössze csak egyet léphetek ezért" - válaszolt a csuklyás férfi. - Utálom a rébuszokat - néz Chat szúrós szemekkel. Eközben Időmester és a többiek megérkeznek a katedrálisba. - Akkor valószínűleg itt lesz a kőtábla következő darabja? - kérdi Ladybug. - Majd kiderül - nézelődik Max. Ahogy néznek körül, Volpina megpillant egy leírást egy szobor mellett, ami egy szerzetesről szól, akit a rend vezetője örök életre kódexmásolással büntetett, mert nem sikerült a rá bízott titkot megőriznie. - Ezt hallgassátok...Micsoda idétlen sztori - nevetett Volpina. - Nem annyira idétlen, mint hinnéd - mondja Időmester, és megnézi a medálját. - Hm...pár perc múlva dél - mondja Adrien, és a leírás melletti szoborra pillant, ami egy kódexet másoló szerzetest ábrázol. - Hm..."Könyvet másol szerzetes, de dolga nem túl érdekes. Déli nap sugarai a titok nyitjának kulcsai." - gondolkodik Időmester. Ez lesz az. Lora, látod ott azt az ablakot? - mutat Időmester az egyik ablakra. Adj ide három dobócsillagot, Ladybug, te pedig add ide a sminktükröd. - Minek az? - kérdezték csodálkozva. - Nincs sok időnk - mondta Időmester. Lora odaadta a három dobócsillagot, Ladybug pedig a tükröt. Időmester három darabba törte Ladybug tükrét. - Ezt mért csináltad?! - kérdezte felháborodva Ladybug. - Azért, mert szükségünk van rá - hangzott a válasz. A három tükördarabot a dobócsillagokra tette. - Lánglovag, olvaszd bele a dobócsillagokba az üveget - adta ki az utasítást Időmester. Miután Lánglovag beleolvasztotta az üveget a dobócsillagokba, Időmester hozott vizet és kihűtötték őket. Adrien felkapta a dobócsillagokat és egyszerre az ablakon besütő napfénybe dobta őket. A beleolvasztott üveg tükörként funkcionálva a szobor tollának hegyébe fókuszálta a fényt, mire a mellette lévő állvány a leírással megfordult, és ott volt egy ugyanolyan állvány, ám rajta a kőtábla keresett darabja volt. Ekkor felizzott a kőtábla, és a csuklyás férfi arcképe jelent meg: "A keresésnek immár vége, a kőtábla meglett végre. A kilenc élet már csak egy, s a Fekete Macska örökre aludni megy. A Vasálarcos börtöne Chat Noirnak nyughelye." - hangzott az újabb rejtvény.
- Hogy mi?! Chat nyughelye?? Vasálarcos börtöne??? - akad ki Ladybug. - Hm...Nem olyan okos az ellenségünk, mint amilyennek hiszi magát - mosolyog Időmester. A legenda szerint Lajos király egy foglyot záratott a Bastille-ba, és a fogoly arcára egy vasmaszkot rakatott. Ez a fogoly állítólag a király ikertestvére, Fülöp herceg volt. Szóval Chat Noirt a Bastille-ban tartják fogva. Akkor odamegyünk és kiszabadítjuk. - Akkor meg mire várunk?! Indulás! - utasít Ladybug. Türelem, Ladybug - kacsint Időmester. Készülünk egy kis meglepetéssel a barátunknak. Elmennek a Bastille-ba, és Ezüst Róka telepatikus képességét használva felderíti a terepet. Nem is kell sokáig keresnie, ugyanis pár perc múlva Chat éktelen nyavalygásától majd' széthasad a feje. - Nyugi Chat, mindjárt kiviszünk onnan - csitítja Időmester. Időmester elkezdi tapogatni a várfalat, addig-meddig, míg egyszer csak egy kopott Anjou-liliom alakú vésetet talál. - Aha, ez lesz az. Benyomja a falat és egy titkos ajtó nyílik ki. - Ez meg hová vezet? - érdeklődik Ladybug, és körbenéz az alagútban. - Egyenest Chat cellájába csak alulról - mosolyog Időmester ravaszul, közben megkapja Chattől telepatikusan a csuklyás fickó rejtvényét. - Jobb lesz, ha mi itt maradunk - javasolja Adrien, mikor Időmester összecsukja elöl a köpenyét, csuklyáját pedig szemébe húzza. - Na ez érdekes lesz - vigyorog Volpina. Eközben Chat lába alatt megmozdul a talaj, és Időmester mászik be a cellába egy csapóajtón. - Te meg hogy...?? - Pszt! irány lefele - mondta Időmester, azzal Chat lement, Időmester pedig leült a cella legsötétebb sarkába és becsukta a távozó Chat mögött a csapóajtót. Időmester egyszer csak lépteket hall. Gyorsan odamegy a rácshoz, és medálja rögzítőjét tolvajkulcsként használva kinyitja a zárat, majd visszaül a sarokba. Ekkor odaér a csuklyás férfi, és gúnyosan így szól: - Nemsokára véged, Fekete Macska, és még azt sem tudod, ki fog veled végezni. - Ó, dehogyisnem, Rejtvénykirály - hangzik a válasz. - Hogy mi??! Hogyhogy sikerült megfejtened a rejtvényemet? Ki vagy te? - kérdezi csodálkozva Rejtvénykirály. - Most rajtam a sor - állt fel Időmester. - Ugyan mit tudnál tenni, hisz zárva a cella! - nevetett gúnyosan Rejtvénykirály. - Azt kérdezted, ki vagyok? Sok ezer év folyamán, sok nevem volt hajdanán. Lajos király testőre, kék pávának őrzője. De a pávából teknős lett, így az életem örök lett. Halálfej legrosszabb rémálma, a hét Legenda uralma - közeledett felé vészjóslóan Időmester, majd elővette pisztolyát és két lövéssel elpusztította az akumát. - Ezért megfizetsz, Időmester! - hallatszott Halálfej hangja az akuma pusztulásakor.

6. rész - 2060, Párizs: A Fekete Macska utolsó harca

Míg a többiek még mindig Adrien újonan felfedezett fegyveréről, és a gyakorlat közben történt incidensről beszélgettek, Adrien, Jenny és Időmester visszamentek vizsgálni a kőtáblát. Amikor a kőtábla darabja a helyére került, Időmester érdekes dologra lett figyelmes: - Adrien, idenézz...ezek a koordináták...Hiszen ez a Louvre. - Mike, ugye tudod, hogy ez mit jelent? - kérdezte komoran Adrien. - Igen...nemsokára eljön az ideje a Tízes protokollnak. A következő úticél: 2016, Párizs, de vigyáznunk kell. Ha valami véletlen folytán beleavatkozunk az idővonalba, itt különösen súlyos következményei lesznek. - figyelmeztette társait Időmester.

Nem is tétováztak sokáig, megkeresték a többieket, majd a medálok segítségével a megfelelő időbe utaztak.

- Na és hogyan tovább?- kérdezte Chat Noir.

- Megkeressük a tábla következő darabját. A Louvre-ban van valahol, elrejtve.- Ismertette a tervet Időmester.

Amikor beléptek az ajtón, mindannyian elkezdték keresni a kőtábla darabját. Nem is kellett sokáig kutatniuk utána, ugyanis Volpina megtalála, majd megmutatta a többieknek is.

- Hát, ez könnyen ment - csodálkozott Ladybug.

- Igen. Túl könnyen - gyanakodott Volpina.

-Volpina...mért világít a kezedben a kőtábla? - kérdezte meglepetten Lánglovag, amikor már majdnem kiléptek a múzeumból, és Időmester valami zajra lett figyelmes.

- Ki volt ez? - nézett körül Ezüst Róka.

- Hé! Bárki is piszkálja a hátam, az hagyja abba! - nyavalygott Chat Noir.

Ekkor hirtelen a semmiből megjelent valaki. Sötétszürke ruháját néhol-néhol pár fehér pötty díszítette.

- Hová hová? Csak nem képzeltétek, hogy ilyen könnyen elmehettek a kinccsel - vigyorgott gonoszan.

Egy-két jól irányzott ütéssel a földre terítette Chat Noirt.

Az ellenfél egyszer eltűnt, másszor megjelent.

- Ez egy teleporter! - kiáltott Ladybug, miközben kivédte a támadásokat.

- Vettük észre - állt fel Chat, majd ismét támadásba lendült.

Időmester és Ezüst Róka Volpina segítségével fedezték egymást, habár ők is kaptak néha egy-egy ütést.

- Jó lenne, ha az akumát sikerülne elpusztítani - hárított Ladybug.

- De vajon hol lehet? - vizsgálódott Chat.

Támadás, védekezés. Ez ment egy jó darabig. Időmester megunta a macska-egér játékot: - Ezüst Róka, látsz valamit? - tudakolta Időmester. - Valami nem stimmel...Nem tudok olvasni a gondolataiban - hangzott a válasz. - Hát persze... - mondta dühösen Időmester az ametiszt színűen izzó kőtábladarabra mutatva. Halálfej elátkozta a kőtábla darabját, és egy akumát rendelt az őrzésére. - De a kőtáblát nem pusztíthatjuk el, és már nem bírjuk sokáig - nyögött fáradtan Chat Noir.

-Egy pillanat... - nézte Ezüst Róka egyre fáradó társait, ahogy eredménytelenül próbálják a mindig máshol felbukkanó teleporter támadásait hárítani. Ezüst Róka kettévált, majd Adrien elővette a medálját.  

- Pont ahogy sejtettem - utazik a dimenziók között. Átkalibrálom a medálom, hogy beszorítsa két dimenzió közé, és akkor elkaphatjuk - vázolta a tervet Adrien.

- De vigyázzatok, semmiképp se találhatjuk el a medált, mert akkor minket is fogságba ejt - figyelmeztette társait Időmester. -Adrien, Jéghercegnő, Lánglovag: Ti akasszátok a nyakába a medált, a többiek tereljék el a figyelmét - utasította a csapatot Időmester.

Nagy nehézségek árán Jéghercegnő a teleporter nyakába akasztotta a medált, azonban kitérés közben a teleporter egy támadással át akarta vinni egy másik dimenzióba. - Jéghercegnő, vigyázz! - kiáltotta Chat Noir, majd kettészedett botjának egyik felét az ellenség felé hajította. A bot azonban egyenest a medál közepébe talált, amitől az összetört, és sercegő hang kíséretében zölden szikrázni kezdett. - Idióta!! Mit tettél?! - kiáltott dühösen Adrien.

- Tűnés innen gyorsan! - kiáltott Időmester, ám ekkor már késő volt - a teleporterrel együtt ők is az időörvényben találták magukat.

- Úgy tűnik velem jöttök ti is - nevetett gúnyosan a teleporter. - James, a saját medáloddal felül tudod írni az enyémet? - kérdezte Adrien. - Megpróbálhatom, de nem ígérek semmit - válaszolt Időmester, majd a medálját kezdte állítgatni. Mikor kinyitotta, egy hatalmas kék villanást követően az Eiffel torony lábánál találták magukat.  

2060, Párizs

- Úgy tűnik, sikerült - reménykedett Volpina az Eiffel torony láttán.

- Uramisten...  - szólalt meg Lora elcsukló hangon mikor felnézett.

Tőlük pár méterrel odébb egy 50-es éveiben járó magas, szőke hajú férfi állt.

Fekete bőrruháján és a maszkján szakadások voltak, őszbe forduló szőke haját két macskafül díszítette, a nyakában lévő csengő pedig vörösrézre emlékeztető színű volt. Egy sír fölött állt, kezében pedig egy szakadt, vörös-fekete mintás domino maszkot tartott, majd a síremlékre nézve könnyek gyűltek szemébe, és rozsdásodó botjára támaszkodva a síremlékhez térdelt. - Hiszen ez...Chat Noir! - ismerte fel a férfit Volpina. - Jack, Mia, változzatok vissza. Nem tudhatja meg, hogy kik vagytok - mondta Időmester, mire Ladybug és Chat Noir visszaváltoztak. Ekkor egy hiúz ábrázatára emlékeztető ruhát viselő nő támadt a csapatra.  - Hiúz, nem ismersz meg? Én voltam Ladybug egyik korábbi inkarnációja - ugrott félre Mia Hiúz támadása elől. - Hazudsz! Ladybug meghalt! - kiáltotta Hiúz, majd ütésre emelte botját. - Elég legyen! - kiáltott Időmester, és figyelmeztetésként Hiúz lába elé lőtt. Ekkor egy fehér foltos, páncélszerű ruhát és domino maszkot viselő, afroamerikai férfi ereszkedett le a közeli tetőről. - Hát te ki vagy? - kérdezte Max. - A nevem Hópárduc, Hiúz társa vagyok - mutatkozott be az idegen. Épp a közelben jártam, mikor meghallottam a lövést. Megölhetted volna Hiúzt, de nem tetted - fordult Időmesterhez Hópárduc. - Azért, mert nem akartam megölni - nem vagyunk az ellenségeitek - válaszolt Időmester. A beszélgetést egy teleportálásra képes gonosztevő és egy seregnyi akumatizált ember feltűnése szakította meg, akik a síremlék fölött álló Chat Noirra támadtak. Chat Noir védekezni próbált, de hamar térdre kényszerítették. - Jack, Mia, maradjatok itt, a többiek pedig jöjjenek velem és segítsünk neki - mondta Időmester. Erre támadásba lendültek. - Lánglovag, Jéghercegnő, Ezüst Róka: ti foglalkozzatok a többiekkel, mi hárman elintézzük a teleportert - vázolta a tervet Időmester. Nagy harc vette kezdetét, de a teleporterrel nem bírtak. - Fedezékbe! - kiáltotta Hópárduc, miután fénygránátot dobott. - Hm...kevlar-kompozit testpáncél, füstbomba, horgonypisztoly, párduckarom alakú dobófegyverek, anti-akuma gránát… - elemezte Időmester Hópárduc felszerelését. Közben a többiek Ezüst Róka telepatikus pajzsának segítségével kikerülték a teleportert, és csatlakoztak társaikhoz. Ezüst Róka kettévált. - Azt ne mondd, hogy a barátnőd egy humanoid kwami! - mondta Adriennek Hópárduc. - Pedig így van - mosolyodott el Jenny. - Akkor te Adrien Wells vagy, a W.R.T. egykori alkalmazottja? - kérdezte csodálkozva Hópárduc. - Bizony - mondta Adrien. Te pedig bizonyára André Lahiffe vagy. - Honnan tudod? - csodálkozott Hópárduc. - Ismertem az apádat, Ninot. Az egyik munkatársam volt - mosolygott Adrien. - Khm...nem akarok beleszólni, de a teleporter bármikor ránk támadhat. Ki kéne találni valamit - szakította félbe őket Időmester. Hópárduc, ha van esetleg quantumpatronod, azt használhatnánk. - Ami azt illeti, van - mondta Hópárduc. - Akkor te bedobsz két patront, mi felrobbantjuk őket Időmesterrel - mondta Adrien. Közben a fénygránát hatása múlni kezdett, és a teleporter kezdett ismét Chat Noir felé közeledni. - Most! - adta ki az utasítást Időmester, erre Hópárduc kilőtte horgonypisztolyát egy közeli tetőre, Hiúz pedig botjának két végéből vetőhorgot lőtt két falba, majd a falak között a kábelen csúszva hátulról egy rúgással leterítette teleportert. Hópárduc a levegőből két quantum patront dobott a teleporter mögé, ekkor Adrien és Időmester egy-egy lövéssel berobbantották a patronokat. Ennek hatására teleporter egy ideiglenes dimenzióba került. - Jól vagy? - ment oda Jéghercegnő Chat Noirhoz. - Igen, köszönöm, hogy megmentettetek - hálálkodott Chat Noir és levette a maszkját. - Ez nem lehet… - döbbent meg Volpina. Hiszen ez Adrien Agreste. - Üdvözlöm, Mr. Agreste, a nevem Időmester, sokat hallottam magáról - köszöntötte a megmentettet a Legendák vezetője. - Mégis hová kerültünk? - kérdezte Jéghercegnő Mr. Agreste-től. - Gyertek velem - sóhajtott a férfi, majd otthonába kísérte őket. Otthon már várta őket az idős Marinette. - Nocsak, drágám, nem szóltál, hogy látogatóink lesznek - köszöntötte mosolyogva férjét Marinette. - Épp Mylene sírjánál voltam, mikor egy csapat akumatizált gonosztevő rámtámadt, de ők megmentettek - mondta Mr. Agreste a feleségének. - Marinette? Mármint Marinette Dupain-Cheng? Maga volt Ladybug, ön, Mr. Agreste pedig Chat Noir? - csodálkozott Lora. - Igen, így volt - válaszolta szomorúan Marinette. Volt két gyermekünk...Francois és Mylene. Évekig éltünk boldogan, azonban egyszer Francois megváltozott. Nem vettem észre, de gonosz erők kerítették hatalmukba, majd eltűnt. Attól félve, hogy a gonosz hatalmába kerít engem is, Francois eltűnését követően Mylene-re bíztam Ladybug amulettjét. Ő tovább vitte az örökségem, az ismét feltűnő Halálfejjel is szembeszállt, de Halálfej végül nem csak a talizmánját, de őt magát is elpusztította - mesélte szomorúan Marinette. Eközben Mia és Jack Adrien medálját keresték. Mivel sehol se találták, ezért Ezüst Róka telepatikusan odahívta őket Marinette-ékhez, hogy majd együtt megkeresik. - Mit is keresnek pontosan? - tudakolta Marinette. - Egy ehhez hasonló, zölden szikrázó medált - mutatta a sajátját Időmester. - Áh...valami ilyesmit? - vette ki Adrien összetört medálját Marinette egy kis fekete dobozból. - Hol találta? - csodálkozott Jenny. - A férjem találta a síremléknél - válaszolt Marinette. - Akkor, amint megjavítom, mehetünk is - mondta Időmester. Tartok tőle azonban, hogy a teleporter idejön a medál jelét követve. Adrien, te gyere velem, javítsuk meg a medált, ti pedig vigyázzatok Agreste-ékre - utasította a csapatot Időmester. Alighogy elmentek megjavítani a medált, a teleporter egy újabb sereggel tört rájuk. Ádáz küzdelem vette kezdetét, ám a hatalmas túlerővel szemben tehetetlenek voltak, főleg, hogy Mr. és Mrs. Agreste-t is védeniük kellett. - Segítsünk nekik - vetette fel Adrien. - Nem, nekünk most az a dolgunk, hogy mindenáron megjavítsuk a medált, fogta vissza társát Időmester. Eközben a másik szobában mindenki kimerült a harc során, már nem bírták tovább. Hópárduc és Hiúz súlyosan megsérültek, így Jack, Mia és Jenny kivételével a többiek őket védték. A teleporter ekkor Marinettet vette célba. Jack felkapta Hiúz botját, és átváltozás nélkül harcba szállt a teleporterrel. Eközben Mr. Agreste elkeseredettségében arra kérte Jennyt, hogy egyesüljön vele, aki vonakodva, de belement a dologba. Ezt követően Mr. Agreste ruhája és a botja grafitszürke színben pompázott, csengője ismét arany színű lett. - Még az igazi Chat Noir sem tudott elbánni még a katonáimmal sem, nemhogy velem. Akkor mit akar egy ilyen kis utánzat?! Csak az igazival vagyok hajlandó harcolni - szólt megvetően a teleporter, Jacket pedig a falhoz vágta, és újra Marinette felé közelített. - Az igazit akartad? Hát itt vagyok! - kiáltott Mr. Agreste, és ezüstösen fénylő botjával a teleporterre támadt. - Nocsak, erőre kaptál, vénember? - gúnyolódott a gonosztevő. - Nevess csak, amíg teheted - mosolygott Mr. Agreste vészjóslóan. Amikor a teleporter támadása után ismét el akart tűnni, Mr. Agreste kettészedte botját, teleporter után dobta az egyik felét az átjáróba, de mielőtt eldobta volna, használta rajta a Macskajajt. Ettől a bot, mikor az átjárón belül teleporterrel érintkezett, őt is elkezdte felemészteni. Ekkor beért a szobába Időmester is. - Még nincs vége! - kiáltotta a teleporter. Amikor a teste felemésztődött, az akuma ördögi hangon a következőt mondta: - “Párizs békéjének őre saját társát csalja tőrbe. Elpusztítja majd a teremtés erejét, s kinyitja a Sötétség urának börtönét.”   - Lehet, de az nem most lesz - mondta Időmester, és fegyverével elpusztította az akumát. Közben Mr. Agreste és Jenny szétváltak, Adrien megjavította a medált, és a medálok használatával a Legendák eltűntek. - Na, ez aztán fura egy társaság volt - jegyezte meg Hópárduc, miközben Hiúzzal éjjeli őrjáratot tartottak Párizsban.   

5. rész – A belső ellenség: Ezüst Róka titka

Miután az éjszakát a fogadóban töltötték, Időmester és a Legendák visszatértek a laborba. Adrien, Jenny és James helyére illesztették a kőtábla újabb darabját. – Mi tovább vizsgáljuk a kőtáblát, ti addig menjetek a szimulációs terembe gyakorolni. Ha végeztünk, csatlakozunk hozzátok – mondta Időmester.  – Akkor odalent találkozunk – mondta Ladybug, és elindultak a szimulációs terem felé az alagsori szintre. Amikor leértek, Chat Noir kivételével mindenki lement a terembe. – Lássuk csak…a WRT-05-ös kezdésnek megteszi – gondolta Chat Noir, és beütötte a kódot a vezérlőpanelen, majd csatlakozott társaihoz. Pár perc múlva aktiválódott a virtuális valóság program, és a terem hirtelen egy piramis belsejére emlékeztető hellyé változott. - Időmester is nemsokára végez, de azt üzente, elkezdhetjük nélküle is. Á..Szóval az elátkozott piramist raktátok be - csatlakozott a társasághoz Ezüst Róka. -  A feladat: Eljutni a legbelső kamrába és legyőzni az akumatizált fáraót. Bár igazinak tűnik, de ha valaki megsérül a gyakorlat közben, azonnal leállítjuk – vázolta fel a gyakorlatot Ezüst Róka. Rövidesen kezdetét vette a gyakorlat. Ladybug, Chat Noir és a többiek simán vették a rejtett csapdákból álló akadályokat, egész addig, amíg az egyik szfinx szobor életre nem kelt.  –Simán elintézzük, gyertek utánam – mondta nevetve Chat Noir. Ám alighogy elkezdtek vele harcolni, amint Ladybug megtámadta a szobrot, az elkapta Ladybug jojóját, és a zsinórnál fogva úgy a falhoz csapta Ladybugot, hogy azon nyomban összerogyott. – Ladybug! Minden rendben? – rohant oda hozzá Chat Noir. Mire odaért, Ladybug visszaváltozott. Testét sebek borították, a füléből vér csöpögött és nehezen kapott levegőt.  – Nem…kapok…levegőt… - suttogta elhaló hangon Ladybug. Ezt látva Ezüst Róka egyetlen csapással porrá zúzta a szobrot. Eközben a környezet is változott: egy labirintus jelent meg.  – Meg akarod ölni?! – támadt rá Chat Noir Ezüst Rókára, ő azonban kitért, majd észhez térítő jelleggel leütötte feldühödött társát. Ezután Ezüst Róka ismét emberi formát öltött. Eközben a többiek már a sérült Ladybug mellett voltak. – Meg akartad ölni a társamat! – támadt rá Chat Noir Adrienre. Csinálj valamit, különben meghal!  - Térj már észhez! Mért akartam volna ártani Ladybugnak?  – csavarta hátra Chat Noir kezét Adrien.  – Mihez kezdünk most? – kérdezte aggódva Lora. Adrien elővette a medálját, és Ladybugra irányította. A medálból kijövő zöld fény végigkúszott Ladybug testén. Ez után Adrien vetett egy pillantást a medálra, majd komoran nézett fel.  – Komoly agyrázkódást kapott és súlyos belső sérülései vannak.  Nincs más esélyünk Jenny, egyesülnöd kell vele – mondta Adrien. – Túl veszélyes…Ha nem kompatibilis, bele is halhat – akadékoskodott Jenny. – Ha nem próbáljuk meg, akkor is meghal. Csináld! – parancsolt rá Adrien. – Rendben – mondta Jenny – és megfogta Mia kezét. Ekkor Jenny eltűnt, és Mia testét ezüstös fény vette körül. – Egyesülés? Kompatibilitás? Mi folyik itt? – kérdezte Chat Noir csodálkozva. – Évtizedekkel ezelőtt Időmester és én munkatársak voltunk a Wells Research Technologies-nál – kezdte el a történetet Adrien.  Mivel akkoriban Halálfej ereje egyre nőtt, úgy véltük szükség lesz valakire, aki a hat hős bukása esetén szembeszállhat vele. Ezért a kutatórészleg vezetője, a testvérem, Harrison Wells belekezdett egy veszélyes projektbe – létre akart hozni egy kwamit. Mintát szerzett a hat hős, sőt egy alkalommal Halálfej erejéből is. Ez után a megszerzett mintákat és a tudását felhasználva létrehozott egy mesterséges kwamit egy kísérlet útján. Harrison maga akart egyesülni a kísérlet eredményével, annak ellenére, hogy Időmester figyelmeztette: Nem a hős választja a kwamit, hanem fordítva. Miután az Ezüst Róka megtagadta Harrisontól az egyesülést, Harrison el akarta pusztítani a kwamit. Ekkor azonban az asszisztensem, Dr. Jennyfer Snow, aki tudott Harrison aljas tervéről, az életét áldozva megmentette az Ezüst Rókát. Eközben azonban életveszélyesen megsérült, de hálából az Ezüst Róka egyesült Jennyvel, megmentve az életét. Harrison ezután nyomtalanul eltűnt, és Időmester lett a kutatórészleg vezetője. - Szóval akkor Jenny tulajdonképpen egy…Kwami? – kérdezte Chat Noir meglepetten. Eközben Adrien gondolkodva nézett körül – Labirintus? Itt valami nem stimmel…ez nem a program része. De ekkor egy minotaurusz szerű robot termett előttük és rájuk támadt. – Chat Noir, feküdj! – kiáltotta Adrien, amikor a minotaurusz robot bárdjával Chat Noir felé csapott. Ekkor Adrien mindenki megdöbbenésére egy Időmesteréhez hasonló, ezüstös színűen világító pisztolyt vett elő köpenyének zsebéből, és két lövéssel leterítette a robotot. – Ezt meg hogy…? – csodálkozott Max.  – A Silverfox Project egyik fejlesztése, Időmester fegyverének a párja, mely az Ezüst Róka erejének egy kis foszlányát tartalmazza – mosolygott Adrien. – Ez biztos, hogy nem a program, valami baj van. – Vészleállás: WRT05-01-00 – adta ki a leállító parancsot Adrien. Amikor eltűnt a szimuláció, Volpina a vezérlőteremben látott valakit. – Adrien, nézz csak oda – mutatott a vezérlőteremben álló alak felé Volpina. – Olyan, mint… Időmester. De mért akarna minket megölni? – kérdezi Max csodálkozva. – Talán akumatizálták, és Halálfej befolyása alatt áll – folytatja Lora. – Chat Noir és én kiderítjük, mi folyik itt, ti hárman vigyétek Ladybugot a gyengélkedőre – mondta Adrien. Azzal a csapat kettévált. Adrien és Jack elmentek megnézni, hogy áll Időmester a kőtáblával. – Mond csak, mért nem jöttél gyakorolni, ahogy megbeszéltük? – vonta kérdőre Adrien. – El voltam foglalva a kőtábla megfejtésével – mondta Időmester. – Vagy épp meg akart ölni minket súgta Adriennek Chat Noir.  – Mért akartalak volna megölni titeket? – kérdezte csodálkozva Időmester. Ott sem voltam. – Gyakorlat közben Ladybugot és a többieket valaki megpróbálta megölni a program módosításával. Miután aktiváltam a vészhelyzeti protokollt, Max téged vélt látni a vezérlőben. Jenny egyesült Ladybuggal, és megpróbálja meggyógyítani – számolt be Adrien a történtekről.  – Adrien, itt a fegyverem és a medálom, zárd le a részlegemet, miután kimentetek – utasította őket Időmester, azzal odaadta Adriennek a medálját és a fegyverét, közben Adrienre kacsintott. Miután Időmestert bezárták, elmentek Adrien szobájába, ahol megvizsgálták Időmester felszerelését, de sem a medálban, sem a fegyverben nem volt akuma.  – De ha nem akumatizálták, akkor mért adta ide a medálját meg a fegyverét és utasított, hogy zárjuk be? – csodálkozott Chat Noir. – Nocsak, nocsak…Ez érdekes… - mondta elgondolkodva Adrien, amikor még egyszer átvizsgálta a medált. Nézz csak ide, Jack: Ez Időmester belépési azonosítója, azonban két karakterrel hosszabb a kód. Jack, add csak ide a nyakadban lévő csengőt. – Azzal meg mihez kezdesz? – kérdezte Chat Noir csodálkozva. Ekkor Adrien Chat Noir csengőjére irányította a medálját, és a medál kivetítette a gyakorlat idejéről a vezérlőterem képét.  – Egy miniatűr kamera? – csodálkozott Chat Noir. A képen látszott, amint Időmester átírja a vezérlőpanelen a kódot. – Szóval hazudott nekünk – mondta dühösen Jack. – Várjunk csak… - nagyította ki a teremből kimenő Időmester képét Adrien. Nézd meg jobban, Jack. – Mért próbálod ennyire bizonyítani, hogy ártatlan? – kérdezte Jack. – Azért mert tényleg igazat mond…Nézd meg jobban, Jack – mutatott Adrien a képre – A pisztolytáskája a bal oldalán van, az igazi Időmester pedig jobb kezes. – De akkor ki ez? – kérdezte Jack. – Kaméleon… Amellett, hogy tudós volt, a testvérem, Harrison az álcázás nagymestere volt – mondta Adrien. Évekkel Harrison eltűnése után egy akumatizált gonosztevő jelent meg, és az áldozatai mind W.R.T. - alkalmazottak voltak. Belülről próbálta a szervezetet lerombolni azzal, hogy szabotálta a kísérleteket, és mindig valamelyik alkalmazott képében tette ezt. Akkoriban Chat Noir és Ladybug legyőzték, de úgy tűnik visszatért. Eközben Lora, Max és Véronique Ladybugra vigyáztak. – Megnézem, mi a helyzet a többiekkel – mondta Volpina, és kiment. Ahogy Adrien szobája felé tartott, valaki elkapta hátulról, és leütötte. Pár perc elteltével Volpina visszament a gyengélkedőre. – Már vissza is jöttél? – kérdezi Max. – Igen, Adriennek szüksége van a segítségetekre, azt kéri, menjetek oda – mondta Volpina. – Hát jó. Gyere Lora, menjünk – mondta Max, azzal elindultak Adrien szobája felé. – Te Max, valami nem stimmel…Volpina ékköve a másik kezén volt – állt meg Lora egy pillanatra. – Ugyan, csak képzelődsz – intette le Max. Eközben Volpina magához tért, és visszaindult Ladybughoz.  – Vége van, Ezüst Róka, most nincs, aki megmentsen – mondta Kaméleon, és épp a fegyveréért nyúlt, mikor megjelent Volpina. – Te meg ki vagy?! – kérdezte ijedten, de válasz helyett Kaméleon rátámadt. Eközben Jack és Adrien a szobából kifele menet találkoznak Loráékkal. – Ti meg mit kerestek itt? – kérdezi Adrien. – Hisz te hívtál minket…Volpina mondta, hogy szükséged van ránk – válaszolta Max. – Én ilyet nem mondtam, mi több, Volpina nem is járt itt – csodálkozik Adrien. – Ugye mondtam, Max! – csapott a homlokára Lora. – Kaméleon… - mondta dühösen Adrien. Gyorsan, irány a gyengélkedő! Ladybug testében Jenny védtelen. Adriennel az élen elindultak a gyengélkedőre. Mikor odaértek, döbbenten látták, hogy Volpina Volpina ellen harcol.  – Vége van, Harrison! Add fel! – kiáltotta Adrien, miközben fegyveréért nyúlt. – Ugyan, ne nevettess! Tudom, hogy a kwamid jelenleg Ladybug testében van, és nélküle nem tudsz harcolni - nevetett gúnyosan Kaméleon. Különben sem tudod eldönteni, melyikünk az igazi, és gondolom, nem akarod megölni a társadat. – Ebben tévedsz, sosem voltál elég alapos – mondta Adrien, és egy lövéssel megsemmisítette Kaméleon karkötőjét a benne lévő akumával együtt. Ezután Kaméleon végleg meghalt. Mivel túl sokáig volt akumatizálva, a lelkét felemésztette a sötétség. – Ég veled, Harrison… - mondta szomorúan Adrien. Eközben Ladybug felépült. – Örülök, hogy jól vagy – ugrott a nyakába Chat Noir. Miközben a többiek elmesélték neki, mi történt, váratlanul Időmester lépett be a szobába. – Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Chat Noir rémülten. – Nyugi, én az igazi vagyok – húzta félre kabátját jobb oldalon, majd Adrien visszaadta neki a fegyverét és a medálját. – De honnan tudtátok, hogy melyikünk az igazi? – értetlenkedett Volpina.  – Onnan, hogy Kaméleon rosszul másolt le minket – válaszolta Adrien. Időmesternél a pisztolytáska, nálad az ékkő volt rossz helyen.  – Szép munka volt, Jenny – mondta Időmester. Bebizonyosodott, hogy valóban szükség volt a Silverfox Projectre.

 

4. rész – Az alkimista szerzetes

Időmester és a Legendák egy romos kolostorba kerültek. – Mit keresünk itt? Egy ilyen helyen nem talál meg minket Halálfej vagy valamelyik csatlósa? – kérdezte aggódva Ladybug. – Nem minden az, aminek látszik – mondta Időmester, majd odament az oltárhoz, és a medálját hozzáérintette az egyik szobor kezében lévő, kb. A5-ös füzet nagyságú kőtáblához. Ekkor a szobor befordult a falba, és egy folyosón találták magukat. Elindultak a folyosón befelé, majd nemsokára elképesztő látvány tárult eléjük: Egy kékeszöld fénnyel megvilágított, a legmodernebb technológiát felvonultató laborban találták magukat.  – Ez meg mi?! – kérdezte Chat Noir döbbenten. – Isten hozott a W.R.T.  egykori kutatólaborjában - mondta mosolyogva Adrien.  – Pihenjetek, addig Adrien és én megpróbáljuk megfejteni a kőtáblán található írást – mondta Időmester. A kőtábla vizsgálata során James érdekes dologra bukkant. Amellett, hogy a Miraculousok eredete nagyjából egyezik az Alex Wong által mesélt legendával, találtak más érdekességet is. – Adrien, idenézz – mondta a társának James – az írás egy része…bár a jelek egyeznek, de az írásmód alapján maximum 200 évvel korábban írhatták rá ezt a részt. És ez itt nem a régi időkről szól, hanem maximum 20-30 évvel ezelőttről, illetve van itt egy név: Joseph Ericsson Smith. A kőtábla szerint Smith a Páva amulett egykori őrzője volt, ám egyik alkalommal sötét erők kerítették hatalmukba. Miután akumatizálódott, ugyan az amulettjét sikerült elvenni tőle, de nem változott vissza. Azóta nem találják. – Joseph…Ericsson…Smith… - gondolkozott Adrien. Egy pillanat…Ezt a nevet láttam Alex munkatársának naplóján. Megvan a következő úticélunk, de Ladybugot és Chat Noirt csak kis mértékben avathatjuk be. – Ugye nem arra célzol, hogy…? – kérdezte meglepve Időmester. – De igen, Ladybug Joseph Ericcson Smith leszármazottja – mondta halkan Adrien.

 Mindenki kényelembe helyezte magát, már-már kezdték élvezni az új helyet, amikor kb. másfél órával később Adrien és James visszatértek.  – Megfejtettük a kőtábla töredékén található írást. Alex Wong táborában folytatjuk a keresést. Valószínűleg Smith professzor naplója vezet el minket a kőtábla következő darabjához – mondta Időmester. Visszamentek Alex Wong táborába és körülnéztek. – Adrien, Jenny és én megkeressük a naplót, ti maradjatok itt arra az esetre, ha hívatlan vendégek jönnének – mondta Időmester. Nem is kellett sokáig keresniük, Smith professzor sátrában ott volt még mindig az asztalon. Ahogy lapozgatták, az egyik oldalpáron Jenny egy furcsa rajzot vélt felfedezni – Adrien, nézd csak, mit találtam – mondta Jenny. Időmester és Adrien kíváncsian nézték az oldalpáron lévő rajzot. – Ez egy térkép – mondta Adrien. – És azt hiszem, én tudom is, hogy hová vezet – folytatta Időmester. Ez itt egy elhagyatott kolostor alaprajza, ami az egyik közeli faluban van. Tudtommal évek óta használaton kívül van. – Akkor indulhatunk is – mondta Adrien, majd Időmesterrel együtt kinyitották a medáljaikat és egy elhagyott faluban találták magukat. – Mit keresünk ebben a kísértetjárta faluban? – kérdezte Chat Noir. Ahogy végigjárták a falut, sehol egy lélek sem volt, egyedül egy lepukkant fogadóban pislákolt egy lámpa. – Ladybug, Chat Noir: ti maradjatok itt, hátha hívatlan látogatók érkeznek, mi bemegyünk, hátha a fogadós tud valamit – mondta Időmester.  – Nocsak, mi szél hozta magukat erre? – kérdezte a fogadós meglepetten. – Régészek vagyunk, és a közeli kolostorban véleményünk szerint egy általunk régóta keresett ősi ereklye van – felelte Időmester. – Azt a helyet én a maguk helyében messziről elkerülném. Az ottani szerzetesrend vezetője, Eric Smith… Úgy tartják róla, hogy az ördöggel cimborál – mondta a fogadós. A helyiek közül – már akik itt maradtak - azt beszélik, hogy évekkel ezelőtt egy gonosz szellem megszállta Smitht, azóta nem látták. – Majd vigyázunk – mondta Időmester, majd kimentek. – Na, mondott valami használhatót? – kérdezősködött Chat Noir. – Csak valami helyi legendát, de egyértelmű, hogy a kolostorban van a kőtábla másik darabja – mondta Időmester. Elmentek a kolostorba, nem sokkal azután, hogy bementek, Ladybug meghúzta az oltárnál lévő szobor karját, erre az oltárnál lévő kőasztal félrecsúszott, és egy lépcső vezetett lefelé. – Na jó, ketté válunk – mondta Időmester. Ladybug, Chat Noir és Jéghercegnő – tiétek az alsó rész, mi körülnézünk idefent. Legyetek óvatosak, nem kizárt, hogy nem vagyunk egyedül. Ahogy mentek le, különös, ezüstösen csillogó tócsákat vett észre Jéghercegnő a padlón – Hm…ez különös – jegyezte meg, de folytatták útjukat lefelé. Már épp a folyosó végére értek, amikor hirtelen egy fal emelkedett közéjük a padlóból. – Ladybug, Chat Noir, jól vagytok? – kérdezte Jéghercegnő a túloldalon ragadt társaitól. – Egyelőre minden rendben – válaszolt Ladybug.  – Ez meg mi? – kérdezte Chat Noir a padlóra mutatva, ahol egyre több ezüstös színű folyadék jelent meg padlón, majd a folyadékhalmaz lassan emberi alakot öltött. – Mi a… ?! – kérdezte rémülten Ladybug, de ekkor már rájuk is támadt az ellenség. Chat Noir azonban botját pörgetve sikeresen hárította a támadást. Ezt követően támadójuk eltűnt – hát ez könnyen ment – nevetett Chat Noir. Pár perccel később furcsa ezüstös köd jelent meg a teremben, Ladybug azonnal összeesett. – Ladybug…Ne… - hallotta Jéghercegnő a túloldalról Chat Noir elcsukló hangját. Mire Jéghercegnő megfagyasztotta és áttörte a falat, ami elválasztotta őket, és rátalált társaira, azok már halál közeli állapotban voltak. Jéghercegnő kiment és egy SOS-feliratot csinált padlóra. - Adrien, odanézz, valami baj történt a másik csapattal - mondta Jenny a feliratra mutatva. Ekkor mindannyian lementek, és megtalálták a haldokló Ladybugot és Chat Noirt. – Mi történt itt? – kérdezte a sokkos állapotban lévő Jéghercegnőtől Időmester. Miután Időmester meghallgatta Jéghercegnő beszámolóját, Adrien elővette medálját, kinyitotta, és a medálból kijövő zöld fény végigkúszott Ladybug és Chat Noir testén. – Ez nagyon rossz… - mutatta Adrien a medált Időmesternek.  – Higanymérgezés? – kérdezte gondolkodva Időmester. Ilyen körülmények között ez lehetetlen; Ha csak nem…  - vette elő a saját medálját Időmester, majd a Jéghercegnő által megfagyasztott fal maradványaira irányította. Hm…Érdekes…Higany és kvarchomok, továbbá valami ismeretlen szerves eredetű anyag. – Úgy tűnik, az emberünk képes változtatni testének sűrűségét, és ami rosszabb, bármilyen anyag molekuláris szerkezetét felveheti – mondta Időmester. – Egyelőre menjünk vissza a fogadóba. Ezüst Róka, menjetek előre, próbáld őket életben tartani, amíg kitaláljuk, ki lehet ez az Alchemist nevű fazon – mondta Lánglovag. Nem kellett sok idő, ugyanis a fogadóban, ahol épp a fogadóst faggatta Időmester Alchemist lehetséges kilétéről, a beszélgetésük tárgya megjelent a helyszínen, és Időmestert vette célba. Volpina támadni akart, de Időmester visszavonulást parancsolóan Volpina elé emelte kezét – Ne csinálj ostobaságot, nem tudjuk, ezúttal mivé változik. Volpina legnagyobb megdöbbenésére Időmester villámsebességgel kapta elő pisztolyát, és két lövést is leadott Alchemistre, látszólag hatástalanul. – Nem te mondtad, hogy gondolkozzak, mielőtt cselekszek?! – kérdezte felháborodva Volpina. – Csak figyelj – mondta Időmester. A következő pillanatban azonban az Alchemist testében maradt töltények fényleni kezdtek, és Alchemist hirtelen megbénult. - Ez mi volt? - kérdezte csodálkozva Lánglovag. - Gyerünk, tűnjünk innen, mielőtt elmúlik a lövedékem hatása - mondta Időmester. - De mégis mi történt? - kérdezte Lora, miközben mentek ki a fogadóból.  - A fegyverem amellett hogy elpusztítja az akumákat, képes alkalmazkodni az ellenség képességeihez és semlegesíteni azt rövid időre - először - mondta Időmester. Visszamentek a kolostorba, ahol Ezüst Rókának sikerült semlegesítenie a mérget Ladybug és Chat Noir testében. - Az állapotuk stabil, de még pihenniük kell - mondta Időmesternek Jenny hangján. - Nos, akkor Jéghercegnő és Lánglovag: Ti maradjatok itt, és vigyázzatok rájuk, én a többiekkel visszamegyek az alagsorba, és megkeressük a kőtábla másik felét. Bármi történik, semmi esetre sem engedjétek, hogy utánunk jöjjenek - mondta Időmester. Az alagsori folyosó legvégén egy oltárt találtak, az oltárnál pedig egy kódexet másoló szerzetes szobra volt. Volpina ahogy közelebb ment, furcsa, hieroglifa- szerű jeleket pillantott meg a kódex lapján. - Ezt nézzétek meg - hívta oda a társait Volpina. - Ezüst Róka, állj készenlétben, arra az esetre, ha vendégünk jönne - mondta Időmester, majd odament a szoborhoz. Amint jobban szemügyre vette, észrevette, hogy hiányzik az írás egyik fele, és a jelek is egyeznek. - Megvan, amiért jöttünk, tünjünk innen - mondta Időmester. - Várjatok, valaki jön. Nem érzem tisztán a tudatát; olyan, mintha folyton változna - mondta Ezüst Róka. - Ez Alchemist lesz - mondta kissé aggódva Volpina. Még ha a te fegyvered hat is ellene, önmagában nem lesz elég, hogy legyőzzük. - Ne aggódjatok, van egy tervem - mondta Időmester. Eközben odafönt Ladybug és Chat Noir Adrienék után akartak menni a szentélybe. - Még nem vagytok elég erősek a harchoz, pihennetek kell - próbálta őket visszatartani Lora. - Rendben, maradunk, mondta látszólag beleegyezően Ladybug, miközben fejével Chat Noir botja felé biccentett. Chat Noir értette a célzást, következő pillanatban háta mögött kettészedett botját eldobva leütötte a gyanútlanul őrködő Lorát és Maxet. Bocs srácok, de nem akarunk kimaradni a buliból - vigyorgott Chat Noir, majd Ladybuggal együtt elindultak lefelé. Mielőtt elájult volna, Max telepatikus úton figyelmeztette Időmestert Ezüst Róka segítségével, hogy Ladybug és Chat Noir utánuk mentek. - Idióták... - füstölgött Időmester. Ha idejönnek, nem tudjuk legyőzni Alchemistet. Volpina, teremtsd meg a helyiség másolatát és vetítsd ki - mondta Időmester, majd pár perccel később valami elkezdett csöpögni föntről. - Itt van.. - mondta Ezüst Róka. Alchemist megjelenésével egy időben, megjelent Ladybug és Chat Noir a bejárttól nem messze. - Mondtam, hogy maradjatok ki ebből! - kiáltott oda nekik Időmester, majd három lövéssel beomlasztotta előttük a folyosót. - Hát ez remek. A saját társaidat is ellenségnek tekinted. Így könnyen megszerzem tőletek a tábla mindkét darabját - nevetett gúnyosan Alchemist. Időmester erre elkezdett Alchemistre lövöldözni, Ezüst Róka szintén hiába támadta. - Csak ennyit tudtok? - kérdezte megvetően Alchemist. - A látszat néha csal - mosolygott ravaszul Időmester. Volpina, most! Alchemist valami furcsa vibrálást érzett, de nem történt semmi. - hát ezzel nem mentetek sokra - gúnyolódott. - Majd meglátjuk - mondta Időmester vészjóslóan. Pár pillanat múlva a legváltozatosabb jelenségek játszódtak a teremben: szökőár, tornádó, trópusi forróság, antarktiszi hideg váltották egymást. Alchemist zavarodottan vette észre, hogy ellenségei nem is érzékelik ezeket a jelenségeket, viszont az ő teste akaratlanul is alkalmazkodni próbál a körülményekhez. -Mi történik velem?! Mégis hogyan...?? Nem bírok mozdulni! Mi a fene folyik itt? - dühöngött Alchemist. - A válasz egyszerű barátom - mondta Időmester. Amikor két társamat megmérgezted, az analízis során észrevettem, hogy nem sima Higanymérgezést kaptak, ugyanis ahol voltak, ott a körülmények nem voltak alkalmasak arra, hogy gáz halmazállapotú Higany jusson a szervezetükbe. Továbbá a teremben, ahol rájuk találtam, a padlón Higany nyomokat tartalmazó kvarchomokot találtam. Ebből rájöttem, hogy képes vagy változtatni a tested sűrűségét, és bármilyen anyag molekuláris szerkezetét képes vagy felvenni. Ezért kikényszerítettük a folyamatos változást hogy ne tudd az alakod fixálni. - Itt a vége, az akuma a medáljában van. Időmester, rajtad a sor! - kiáltott Volpina. Erre Időmester szétlőtte Alchemist medálját. Miután a medál széttört, egy pillanatra az akuma pusztulása előtt megjelent Halálfej arca és fenyegetően így szólt - Vigyázz, Időmester, mert közel a vég. - Nem is hinnéd, mennyire - mondta Időmester elégedett mosollyal az arcán. Alchemist azonnal visszaváltozott, miután kiszabadult az akuma fogságából. - Hol vagyok...? - kérdezte meglepetten a magához térő pap. – Biztonságban, Mr. Smith - felelte Időmester, azzal a medálja villanását követően eltűntek. Időközben Ladybug és Chat Noir visszamentek Lorához és Maxhez, és együtt várták a többieket. - Most, hogy már a kőtábla fele megvan, elég információnk van, hogy kitaláljuk, hogy kezdjünk hozzá Halálfej végleges legyőzéséhez - mondta Adrien. Ezután a csapat visszatért abba a falusi fogadóba, ahol korábban jártak, és ott töltötték az éjszakát.

  

3. rész - A tibeti kolostor démonai

 - Most, hogy összeállt a csapat, hogyan tovább? – kérdezte Chat Noir.  – Végleg leszámolunk Halálfejjel – válaszolta Időmester. – De hogyan? Hiszen mi már egyszer, évtizedekkel ezelőtt legyőztük –csodálkozik Ladybug. – Időutazással – feleli James. Sajnos nem győztétek le véglegesen: Ahogyan ti, és az összes hős, úgy ő is folyamatosan reinkarnálódik már évezredek óta. Ha nem állítjuk meg, akkor az, amit láttatok, valósággá válik. – Ez eddig rendben van, de hogy kezdjünk hozzá, hiszen azt se tudjuk, hol keressük – vetette föl a kérdést Véronique. – Én ismerek valakit, aki segíthet – mondja Időmester. Egy régi barátom, Cheng Tyler professzor, egy kínai régész, évtizedekkel ezelőtt egy ásatáson egy ősi ereklyére bukkant a csapatával, ami Halálfej eredetével kapcsolatos információkat tartalmazhat. Teszünk nála egy kis látogatást.  Adrien kinyitotta a medálját, majd kissé megdöbbenve félrehívta Időmestert, ugyanis a medálon az évszám és a hely mellett megjelent egy róka holografikus képe is. – Mért nem mondtad el Véronique-nak, hogy a barátod az egyik elődje? – kérdezi számonkérő hangnemben Adrien. – Addig jó, míg nem tudja; Cheng professzor jelenleg az utolsó a Róka amulett birtokosai közül, aki egy évnél tovább őrizte az amulettet – Vulpius egyik képessége az álcázás tökéletes szinten való használata nagy kockázattal jár: a használója elvesztheti a kontrollt a felvett személyiségek fölött, ez pedig végzetes következményekkel járhat - suttogja James. A beszélgetés után Adrien és James visszamennek a többiekhez, kinyitják a medáljaikat, és zöldeskék villanás kíséretében eltűnnek.

1975, Tibet 

                                                                                                                             

A csapat egy sziklaszirten találja magát, a völgyben pedig egy kolostor tornyait fedezik fel amint lenéznek. – Mit keresünk egy ősrégi kolostorban, James? Nem azt mondtad, hogy régész a barátod? – kérdezi meglepetten Jack. – Csak volt, jelenleg visszavonultan él szerzetesként abban a kolostorban – felei Időmester. Éppen gondolkodnak, hogy hogyan jussanak be, amikor velőtrázó sikolyokat hallanak a kolostorból, és az egyik toronyban Lora egy csuklyás alakot lát ametiszt színűen izzó szemekkel. – Az meg….Az meg…Mi volt? – kérdezi rémülten. – Az Ezeréves kőtábla átka – feleli egy férfi a hátuk mögül.   – Ki maga és hogy kerül ide? – kérdezi Max. – A nevem Alex Wong – feleli a férfi. Cheng professzor egyik tanítványa vagyok. Gondolom a professzorhoz jöttek. – Jól gondolja, Mr. Wong – válaszolja Időmester. – Akkor sajnos rossz hírem van: A professzort néhány nappal ezelőtt megtámadták a társai a kolostorban, azóta semmi hír róla – feleli Wong. – Viszont, ha a professzor holléte mindenki számára ismeretlen, maga honnan tudja, hogy a kolostorban rejtőzött el? Honnan tudjuk, hogy nem az ellenségünk? – vetette fel gyanakodva a kérdést Jenny. – Onnan, hogy én mondtam a professzornak, hogy ide rejtőzzön – feleli Wong. A szerzetesrend vezetője régi barátunk. Pár hónapja különös körülmények között eltűnt három munkatársunk, amikor a kőtábla másik felét kerestük. pár nappal később kővé dermedve találtunk rájuk egy barlangban. Akkor döntött úgy a professzor, hogy elrejtőzik. Magával vitte a kőtáblát is, a kutatás folytatásával pedig engem és a társaimat bízott meg. – Ezeréves kőtábla átka? Mi ez, valami Indiana Jones film? Tudja, Mr. Wong, én nem hiszek az ilyen dolgokban – mondja Mia gúnyosan.  – Akkor elmondok egy történetet – mondta Wong. Egy helyi legenda szerint évezredekkel ezelőtt élt a vidéken hét mágikus erővel bíró harcos, akiknek feladata az elesettek védelme és a gonosz erők elleni harc volt. Sokáig harcoltak a sötét erőkkel, ám egyszer az egyik társuk elárulta őket és az ellenség fogságába estek. A mesterük ezért az árulót erejétől megfosztotta és száműzte, mágikus hatalmuk titkát pedig egy kőtáblába véste. Az áruló bosszút esküdött mestere iránt, és évtizedekkel később visszatért, hogy megszerezze a saját és társai erejét rejtő, abszolút hatalmat adó kőtáblát. Az áruló harcos rátámadt mesterére, aki képtelen volt megölni egykori tanítványát, ezért ereje utolsó foszlányait és a kőtábla erejét felhasználva ellenségét egy mágikus dimenzióba zárta, a kőtáblát pedig négyfelé törte és elrejtette a világ különböző részein. A harcos szelleme a legenda szerint utolsó szavaival elátkozta a kőtáblát.  – Azt tanácsolom maradjanak távol a kolostortól – mondta búcsúzólul Wong, majd elment, amikor látta, hogy nem hisznek neki.  – Te ezt elhiszed? – kérdezte Max Időmestertől. – Tudod, Max, a legendák általában abból születnek, hogy az emberek nem értenek valamit és próbálják megmagyarázni – mondta Időmester. Szerintem itt többről van szó…Megtámadják Cheng professzort, aztán a munkatársát, aki a kőtábla másik felét keresi. Halálfej nagyon akarhatja azt a kőtáblát. – Ha ez így van, akkor valamit tennünk kell – mondja Véronique. – Fogunk is – feleli Időmester;  Ezüst Róka, Ladybug, Chat Noir: ti szerzetesként bejuttok a kolostorba, kiderítitek mi folyik ott, és megvéditek a professzort és a kőtáblát. Lánglovag, Jéghercegnő, Volpina és én pedig körülnézünk Alex Wong ásatásán – biztos nem véletlenül tűnt el a három munkatársa.  Jack és társai sikeresen bejutnak a kolostorba, ám amikor a rend vezetője kérdezősködni kezd, majdnem odavész az inkognitójuk. A szorult helyzetből a véletlen arra járó Cheng professzor menti meg őket, aki Adrien szerzetesi ruhája alatt észreveszi a nyakában lógó medált. – Ezek a szerzetesek az én barátaim, én hívtam őket ide – mondta Tyler. – Ebben az esetben befogadjuk őket – mondja a rend vezetője. Időmester  és a többiek Volpina álcázó képességét használva könnyedén bejutnak Alexék táborába. Egy idő után azonban Alex gyanút fog, amikor a csapat túl sokat kérdezősködnek.  – Kik maguk, hogy ennyit kérdezősködnek? – kérdezi gyanakvóan Alex. – Minket küldtek az eltűnt három munkatársa helyett. Az én nevem James. Ők pedig a gyakornokaim: Véronique, Lora és Max – feleli a társaira mutatva Időmester.  – Rendben, akkor holnap csatlakoznak a csapathoz az ásatáson – mondja Alex. Másnap a kolostorban Cheng professzor beszélgetésre hívja Adrienéket. – Jól sejtem, hogy nem hétköznapi szerzetesek vagytok? – kérdezi Adrient Cheng professzor. – Igen, egy közös barátunk küldött minket, hogy megvédjük önt az esetleges újabb támadásoktól, és megakadályozzuk, hogy megszerezzék öntől a kőtáblát – mondja Adrien. Másnap Loráék egy Maxwell és egy Smith nevű régésszel együtt mennek egy szentély romjaihoz, mert vélhetően ott van a kőtábla másik fele. Órák hosszat kutatnak, amikor Smith véletlen aktivál egy rejtett csapdát. Maxwellre ráomlik egy kamra, Loráék azonban épségben kijutnak. Miután visszatértek a táborba, Alex már várja őket: - A maga hibájából, Smith újabb emberem veszett oda, most azonnal kirúgom! - üvöltözött Alex.  – Megbotlottam egy kőben, és próbáltam megtámaszkodni… - magyarázkodott Smith. –Nem érdekel! Ki van rúgva! – kiáltotta Alex. Ezután Smith letépte és az asztalra dobta kitűzőjét, majd elment. Néhány órával később Max döbbenten fedezi fel a kővé dermedt Alexet a sátrában. Szól Időmesternek, aki rövid vizsgálódás után rájön, hogy egy ideiglenesen átváltozó akumatizált személy a lehetséges támadó. – Vigyázzatok, ne nézzetek a szemébe! – hallják Véronique kiáltását a tábor másik feléről. Max, Időmester, és Lora azonnal odamennek, és egy gólemszerű lényt pillantanak meg. – Hát te meg mi vagy?! – kérdezi meglepődve Max. – A nevem Kőbálvány, és azért jöttem, hogy bosszút álljak azon, aki tönkretette az életemet – válaszolja dörgő hangon az óriási gólemszerű lény.  – Ez Halálfej műve – mondja dühösen Időmester. Lánglovag, Jéghercegnő: Tereljétek el a figyelmét. Volpina te segíts nekem kimenteni  a túlélőket – adta ki az utasítást Időmester. Volpina előrement, és keresett egy üres sátrat, majd jelzett Időmesternek.  – Mindenki utánam, irány a sátor! – kiáltotta Időmester a túlélőknek. Időmester elindult a túlélő régészekkel a sátor felé. – Igyekezzetek, már nem bírjuk sokáig feltartani! – kiáltotta Időmesternek Jéghercegnő. – Volpina, fedezz – szólt társának Időmester. Volpina erre klónokkal próbálta Kőbálványt feltartani, míg Időmester a többieket a sátorba vitte.  – Épp időben sikerült, ugyanis lemerült a talizmánom, innentől nem tudok nektek segíteni – mondta Volpina.  Ebben a pillanatban Kőbálvány Volpina felé indult, nem törődve az őt ostromló Lánglovaggal és Jéghercegnővel.  – Volpina, takard el a szemed gyorsan! – kiáltotta Időmester. Ekkor Volpina a szeme elé kapta a kezét, Időmester pedig a Volpina karján lévő ékkőre célzott. A kék lövedék fényét szétszórta az ékkő, és Kőbálvány egy pillanatra megbénult. – Ez az, van egy ötletem – mondta Lánglovag,majd egy közeli barlangra mutatva magyarázott valamit Jéghercegnőnek. Látszólag mindenki teljes erőből támadni kezdett különböző irányból. –Ezzel mire megyünk? -  kérdezte az erejét vesztett Volpina. – Én tudom, mit akarnak, kövessük őket – mondta Időmester. Hosszú küzdelem után végül Volpina a barlangba kényszerítette Kőbálványt, Időmester öt lövéssel ráomlasztotta a bejáratot, Lánglovag pedig Kőbálvány lábánál megolvasztotta a sziklát. Az olvadt sziklát hirtelen lehűtve Jéghercegnő bebetonozta Kőbálványt. Utolsó próbálkozásként Kőbálvány megpróbált Volpina szemébe nézni, erre Jéghercegnő egy jégfalat emelt Volpina elé, ami tükörként működött, így Kőbálvány a saját fegyverének áldozata lett. Volpina levette Kőbálvány karkötőjét, Időmester pedig belelőtt a karkötőn lévő ékkőbe, amitől a benne lévő akuma elpusztult.  – Na…Ezzel végeztünk – mondta kissé fáradtan Lánglovag.
Alighogy kimondta, Időmester medálja villogni kezdett - megtámadták a másik csapatot a kolostorban. – Valami baj van a kolostorban, siessünk – mondta Időmester, azzal elindultak a kolostorba.  Adrienék épp Tyler professzorral beszélgettek, amikor egy gonosztevő rájuk támadt. – Mik ezek a hangok? – kérdezte Mia rémülten, amikor sikolyokat hallottak a folyosóról. – Valami nem stimmel… Készüljetek a támadásra – mondta Adrien. Ekkor egy csuklyás alak törte rájuk az ajtót. – Add át a kőtáblát, Tyler, különben végzek veled és a barátaiddal! – mondta a csuklyás alak fenyegető hangon. – Te meg ki vagy? – kérdezte Chat Noir. – A nevem Emlékrabló, és a legrosszabb emlékeiteket váltom valóra, ha nem adjátok át a professzort a kőtáblával együtt – mondta a csuklyás alak. – Még mit nem! Macs…! – kiáltotta volna Chat Noir, de amint Emlékrabló a fejéhez tette két kezét abban a pillanatban Chat Noir megbénult, összerogyott és az arcán szörnyű kínok tükröződtek. Nem sokkal később ugyanez történt a professzorral is. – Chat Noir! Nee! – kiáltott Ladybug. Szerencse tal..! – készült támadásra Ladybug, azonban Adrien megállította: - Ne csináld Ladybug, a ti fegyvereitek hatástalanok ellene, telepatikus úton harcol.   A kolostorban már minden szerzetes az őrület határán áll, Emlékrabló ugyanis a legrosszabb emlékeiket váltotta valóra, mentálisan törve meg ezzel áldozatait. Vidd magaddal Chat Noirt, és törődjetek a többiekkel! - utasította őket Adrien - Emlékrablót és a professzort mi elintézzük.  - De mi lesz ha ti is...? - Kérdezte aggódva Ladybug. -Azt mondtam, menjetek! - kiáltotta Adrien. Erre Ladybug magával rángatta Chat Noirt, és amint Chat kiszabadult Emlékrabló befolyása alól, felvették a harcot a többi támadóval.  - Nocsak...Egyedül hagytak a barátaitok? A vénemberen már úgysem segíthettek, teljesen átvettem az elméje fölött a hatalmat - nevetett gúnyosan Emlékrabló.  - Azt majd meglátjuk - mosolygott Adrien vészjóslóan a gonosztevőre. - Jenny, itt az idő, fogd meg a kezem - mondta Adrien a társának. Amint Jenny megfogta Adrien kezét, vakító ezüstös fény kíséretében a két ember egy ezüstösen izzó rókaszellem szerű lénnyé változott. - Te meg ki a fene vagy? - kérdezte megvetően Emlékrabló. - A nevem Ezüst Róka, és most engedd el a professzort amíg szépen mondom - mondta Ezüst Róka.  - Na persze, még mit nem, azt hiszitek megijedek egy kis fényparádétól? - nevetett gúnyosan Emlékrabló.  -Utoljára mondom: EN-GEDD-EL! - emelte fel Ezüst Róka a hangját. -Vagy mi lesz? - kérdezte gúnyosan Emlékrabló. - Hát jó, játszhatunk így is - mondta Ezüst Róka.  - Rajta, Jenny, csináljuk - mondta Adrien. Erre Ezüst Róka leült, két mellső mancsát összeérintette és egy villanás következtében Emlékrablóval együtt egy romos helyre kerültek, itt immáron Ezüst Róka egy páncélos harcos képében volt. - Hisz ez...Lehetetlen - döbbent meg Emlékrabló - Mégis hogyan??!!! - Hogy kerültünk az asztrál síkra a professzor elméjébe? - kérdezte Ezüst Róka. - Azt elfelejtettem említeni, hogy ebben a formában telepatikus képességekkel is rendelkezek. Emlékrabló megpróbált hatni Ezüst Róka elméjére, sikertelenül, sőt a páncélos harcos képében lévő Ezüst Róka visszaverte Emlékrabló támadását, majd kardjának egyetlen csapásával térdre kényszerítette Emlékrablót. - Ho-Hogy lehet..?! - kérdezte dühösen Emlékrabló, majd újabb támadással próbálkozott. - Minden hiába, nekem nincsenek emlékeim - válaszolta Ezüst Róka vészjóslóan. -És most takarodj a professzor elméjéből - ezzel a páncélos harcos kardjával végleg leterítette Emlékrablót. Ismét villant az ezüstös fény, Adrien és Jenny ismét emberi formát öltöttek, a megszállt szerzetes értetlenül nézett körül, a professzor pedig magához tért. - Hol van a kőtábla - kérdezte a professzor. - Minden rendben, a kőtábla ugyan megsemmisült, de a rajta lévő információ biztonságban van, és nem jutott illetéktelen kezekbe: miközben Emlékrablóval harcoltunk, biztonságba helyeztük - mondta mosolyogva Adrien. Nem sokkal később belépett a szobába Ladybug és Chat Noir Időmesterrel és a többiekkel együtt. - Úgy tűnik, itt végeztünk, barátom - mondta Időmester a professzornak. - Látom, találtál társakat James, bár ne ilyen körülmények között kellett volna megismernem őket - mondta a professzor. - Semmi gond, talán majd legközelebb. Vigyázz magadra, Cheng Tyler, veszélyes időket élünk - búcsúzott barátjától Időmester.  Ezután Adrien és Időmester kinyitották a medáljaikat, és egy kékeszöld villanást követően eltűntek.   

2. rész – Legendák születése

James, mielőtt kiment a boltból, magával vitte az öregember fekete dobozát, de előtte hét régi ékszert rakott bele: egy medált, egy gyűrűt, egy pár fülbevalót, egy kopott nyakéket, egy karkötőt, egy díszes hajpántot és egy kopott zsebórát. Ez után kiment és elővett egy homokóra mintázatú medált a zsebéből, ami kéken izzani kezdett és a homokórán egy dátum és egy helyszín jelent meg, alatta pedig egy rókafarok alakú medál. – Na…ez érdekes lesz – gondolta James, majd egy kék villanást követően eltűnt.



Párizs, 2016
Időmester egy háztetőre érkezett, és mivel a medálon a rókafarok gyorsabban villogott, Időmester körülnézett, de csak egy szűk sikátort látott pár szinttel lejjebb, ahová egyedül a ház falán lévő tűzlétrán tudott lejutni. -  A csapat első tagja Véronique Fortier, a Michel Platini Académie újonc focistája, és a róka amulett jelenlegi birtokosa. Pár perc múlva Időmester egy lányt lát besétálni a sikátorba – Ő lesz az – gondolja, és miután medálját a zsebébe csúsztatta, elkezd lemászni a tűzlétrán. Véronique nyugodtan sétál a sikátorban, amikor látszólag a semmiből előtte terem egy magas, 30 év körüli, szőke hajú, szakállas férfi. Az ismeretlen férfi egy kéken izzó, homokóra mintájú medált vesz elő a zsebéből. Roni, azt gondolván, hogy Páva egyik csatlósa az, már változna is át, de ekkor az idegen így szól - Én nem vagyok az ellenséged – majd egy nagyot villan a medál, és  Véronique ájultan esik össze. Időmester a fekete dobozból előveszi az egyik medált, ráirányítja a sajátját és a régi medál egy kék villanás kíséretében a róka amulett és viselőjének alakját veszi fel, és a külső szemlélők számára úgy tűnik, mintha semmi sem történt volna, Véronique hasonmása pedig tovább sétál.  –Egy megvan, maradt még hat. Időmester medálján ismét villant a homokóra, és eltűnt.




2016, Strasbourg
Időmester egy tragédiával végződő cirkuszi előadás helyszínén jelent meg – a társulat két artistája, Jason és Maria Warren meghaltak egy balesetben, amit egy nem megfelelően rögzített trapéz okozott. A két artistának volt egy fia, Max. Max tűzzsonglőr volt a társulatnál, de szülei halála után kilépett. Időmester végignézte az előadás második felét és tanúja volt Warrenék halálának és Max kilépésének.  Maxnek van egy barátnője, Lora Mardon, jégtáncos. Az előadás napján Lorának fellépése volt. A balul sikerült előadást követően Max úgy döntött, megnézi barátnője fellépését. Időmester szintén elment az előadásra. Az előadás fénypontja egy különleges mutatvány volt, amelyet Lora Mardon és partnere Raymond Smith mutattak be. Minden jól ment egész addig, amíg a produkcióhoz használt díszlet rögzítése meg nem rongálódott egy zárlatos mozgatórendszer miatt. –Ray, vigyázz! – kiáltotta Lora, amikor látta, hogy baj van, de már későn. Ray a díszlet alá szorult, és sajnos már nem tudtak rajta segíteni. A tragikus befejezést követően egyedül Időmester maradt a nézőtéren. Távolról figyelte, ahogy Max próbálja vigasztalni barátnőjét, de hiába. Ekkor két akuma jelent meg a nézőtéren, amik a Lora és Max nyakában lógó medálokat vették célba. Amikor az akumák megszállták őket, Időmester már nyúlt a fegyveréért, de ekkor furcsa dolog történt, amire még ő sem számított. Nem változtak át, hanem 1-2 perces küzdelem után az újonnan kapott erejük megmaradt, de nem változtak gonosszá.  – Mi történt? – néztek egymásra értetlenül.  – Egy Halálfej nevű gonosztevő, aki az emberek negatív érzéseit használja ki, megpróbált titeket a hatalmába keríteni, de ti sikeresen ellenálltatok neki, ami csak kivételes embereknek sikerül – válaszolta nekik a lelátóról feléjük sétáló férfi. – Maga ezt honnan tudja? Egyáltalán ki maga, és hogy kerül ide – kérdezte kíváncsian Lora.  – A nevem Időmester, és azért jöttem, mert a segítségetekre van szükségem, Lánglovag és Jéghercegnő – válaszolta az idegen férfi. – Hogy mi? – kérdezte Max, de ekkor már villant is Időmester kezében a medál, és mindketten eltűntek.   




2016, Orléans
A város egy félreeső részén van egy ház, melyet a környékbeliek messziről elkerülnek – a helyiek szerint négy éve laktak a házban utoljára – az akkori lakók Adrien Wells és a barátnője Jenny Snow voltak. Időmestert a medálja egyenesen ide vezette. Amikor azonban be akart menni, hogy körülnézzen, egy arra sétáló öregember megszólította  - A helyében én nem mennék oda be, uram.  – Mégis miért? – kérdezte Időmester az öregtől.  – Egy helyi pletyka szerint, 4 éve minden éjjel furcsa zajokat hallanak a házból és ezüstös fény szűrődik ki. Egyesek egy furcsa, rókaszerű szellemet is látni véltek a környéken – állítólag az a lény ölte meg négy évvel ezelőtt a ház lakóit. – Tudja, uram, nem hiszek a kísértetekben – feleli Időmester. – Akkor elmondok valamit: Négy évvel ezelőtt egy éjszakán két szörnyeteg támadta meg a ház lakóit, majd nem sokkal később egy ezüstös fény villant, megjelent egy ezüst színű rókaszellem, és ezután se a két támadót se a ház két lakóját nem látták soha többé, de a rókaszellem azóta is itt kísért minden éjjel. – Én azért csak bemennék – válaszolja Időmester szinte meg sem hallgatva, mit mond az öreg. Az óvatosság kedvéért azért előveszi a fegyverét, közben a medál egyre gyorsabban villog. – Úgy látszik még is jó helyre jöttem – gondolja magában. Ahogy beljebb megy a házban, a folyosó teljesen besötétedik, semmit se látni. Az egyik szobából mintha egy fiatal lány arca látszódna egy pillanatra, majd valaki megszólal – Pszt…jön valaki. Ez a kékes fény… Nagyon ismerős. – Jenny, ne – suttogja egy másik hang – Honnan tudjuk, hogy nem „közülük” való.  – Rendben, csináljuk. Ezt követően ismét felvillant az ezüstös fény, és megjelent a rókaszellem a folyosó végén lévő szoba ajtaja előtt. Időmestert azonban láthatóan nem lepte meg a dolog, egyre közelített a rókaszerű lényhez. – Ne közelíts! Honnan tudjam, hogy nem vagy ” közülük” való – mondta a lény női hangon. De Időmester tovább ment. – Maradj ott, vagy megbánod! – szólalt meg a rókaszellem, ezúttal férfi hangon.  –  Lám-lám, rég találkoztunk, Adrien, vagy mondjam inkább, hogy Ezüst Róka? Így kell üdvözölni egy régi barátot? – mondta Időmester mosolyogva, miközben eltette kéken világító pisztolyát. Erre a rókaszellem eltűnt, és Időmester előtt egy magas, szőke hajú fiú és egy félig kínai, feketés-lilás hajú lány állt.  – Te ismered ezt a fickót? – kérdezte a lány csodálkozva.  – Régen együtt dolgoztunk egy projekten –Ő volt a Silverfox Project egyik vezetője – mondta a szőke, laborköpenyes srác a barátnőjének. – Nos, ahogy a helyiektől hallottam, itt sem tétlenkedett Halálfej. Gyertek velem, szükségem van rátok, bekövetkezett amitől mindketten féltünk  - mondta Időmester a laborköpenyes srácnak, aki elővette a nyakláncát, amin ugyanaz a szimbólum volt, mint Időmester medálján. Amint kinyitotta, Adriené zölden, Időmesteré kéken kezdett izzani. – Gyere Jenny, menjünk, eljött az idő, amikor már nem kell rejtőzködnünk - mondta Adrien, majd villantak a medálok és mindhárman eltűntek.


  



1990, Párizs
Jack Striker és Mia Ericsson…Chat Noir és Ladybug utolsó élő inkarnációi.
- Szép volt!- Pacsizott össze Ladybug és Chat noir.
A szél csendesen fújdogált, a madarak pedig csicseregtek. A legyőzött gonosz csodálkozva nézett körbe, miközben a hősök elbúcsúztak.
- Na most viszont már mennem kell. Holnap, ugyanitt!- Kacsintott Ladybug, majd mikor indulni akart, hirtelen egy zöldes-kékes fény jelent meg előttük. Abból a vakító fényből egy magas, szőke hajú férfi lépett elő. Ladybug és Chat Noir elővették a fegyvereiket, és az idegenre szegeszték.
- Nyugalom, nem fogok bántani senkit.- Mosolygott az úr, majd eltűntek.
A Louvre tetején tértek magukhoz, az összes többi hőssel együtt. Viszont már civilben voltak.
- A nevem James Agreste. A barátaim pedig Időmesternek neveznek.- Mutatkozott be az úr
- És ezt hogy csináltad? Miért vagy időmester?- Kérdezősködött Jack Striker, az akkori Chat Noir, majd gyanakodó szemekkel tekintett a férfire.
- Hát...- Mesélte el a történetét az Időmester, mire a hősök csodálkozva néztek rá.
- És a legfontosabb az az, hogy velem kell jönnötök.- Mondta James, a többiek viszont azonnal nemet mondtak:
- Még mit nem! Hiszen nem is ismerünk!- Ellenkezett Mia Ericsson, az akkori Ladybug.
Az Időmester elővette a medálját, amiből egy hologram szerű videóféleség megmutatta mindenkinek a jövőt, ami 150 évvel később játszódik, az ő idejében. Lejátsza a hősök elestét, Ladybug és Chat Noir pusztulását, illetve ahogy Halálfej káoszba taszította a világot.
- Látjátok? Ez lesz veletek, ha nem jöttök velem. - Mondta Időmester komor arccal.
Mindenki csöndben volt, s tanakodtak, hogy mi legyen. Körülbelül öt perc elteltével Jack megszólalt:
- Én benne vagyok!- Lépett elő a többiek közül.
Mia még egy kis ideig habozott, de miután meggyőzték őt, csatlakozott hozzájuk.
- Ha ők igen, akkor én is. - Szólaltak meg egymás után a hősök, míg végül mindannyian csatlakoztak Időmesterhez.